Már most látszanak a szeptemberben bevezetett iskolai okoseszköz-tilalom hatásai: a tanárok nyolcvan, az igazgatók hetven százaléka pozitív változásokról számolt be – írta a Mandiner.
Emlékezetes, az okoseszköz-használatra vonatkozó szabályozást az ellenzéki oldalról vehemensen támadták, de a valóság most választ adott arra a kérdésre, hogy helyénvaló volt-e a gyermekek romló koncentrációs készségeinek, illetve az egyre gyengébb tanulmányi eredményeinek javítására megalkotott korlátozás hazánkban.
A közelmúltban megkérdeztük az igazgatókat és a pedagógusokat is a tapasztalataikról. A pedagógusok több mint nyolcvan százaléka úgy felelt, javulás észlelhető a tanulók figyelmében, az igazgatók több mint hetven százaléka arról számolt be, hogy a gyerekek többet beszélgetnek, játszanak, sportolnak. Ezek az eredmények is azt mutatják, hogy a rendelet nemcsak a koncentráció javítását – mint eredeti célkitűzést – segítette elő, hanem hozzájárul a tanulók szociális és kommunikációs készségeinek fejlődéséhez, valamint közösségi jelenlétük erősítéséhez is
– tájékoztatta a Mandinert a Belügyminisztérium.
Az intézkedés hatékonyságát fent is kell tartani
Aczél Petra kommunikációkutató a lapnak adott nyilatkozatában korábban elmondta, az intézkedés csak akkor lehet hosszú távon életképes, illetve érheti el a kívánt célt, ha a pedagógusok a gyerekek nehezen visszanyert figyelmét képesek is megtartani.
Ha nincs mobiltelefon a diáknál, ugyanakkor a tanár egy unalmas diasorral prezentál, amelyről felolvassa a szöveget, mielőtt megosztja a tanulókkal, akkor a hiányérzet érthetően erősebb lesz, mint a haszon
– vélekedett a szakértő.
A lap felidézte, ezen az állásponton van Bagdy Emőke pszichológusprofesszor is, aki kiemelt egy fontos pszichológiai szabályt is:
ne vegyél el senkitől semmit, ha nem pótlod valamivel. Játékot játékkal például. Hiszen ott a sóvárgás, aminek van egy, a cselekedeteket irányító hatalma, például a gyerekeknél az, hogy amit tiltanak, azt csak azért is megteszik.
