De nézzünk néhány olyan véleményt, amelyet nem okostelefonból szerzett tudás indikált. Erica Komisar amerikai gyermekpszichológus, a lelki ellenálló-képesség szakértője szerint a tizenhat év alatti gyermekeknek nem szabadna okostelefont adni, sőt ezt törvénybe is kellene foglalni, a kapcsolattartáshoz ugyanis bőven elegendő egy egyszerűbb készülék is. Így van, viszont ebben az ördögi módon kialakított közegben szülő legyen a talpán, aki komoly ellenállást képes tanúsítani, tekintve, hogy a gyerek haverjainak okos van. Olyan ez, mint az általános iskolában, ha nem nézel egy idióta sorozatot, kvázi kiközösítenek, csak még brutálisabb. 

Az állandó nemtelen támadások kereszttüzében álló, megkérdőjelezhetetlen szaktekintély, Bagdy Emőke viszont egy olyan tágabb kontextusra hívta fel szíves figyelmemet a Mandiner hasábjain, amire magamtól sosem jöttem volna rá. Legszívesebben a teljes szöveget idemásolnám, de legyen csupán egy kis részlet. „A mobiltelefon a szemkontaktus fölé nő, átveszi az eleven szem funkcióját. Ez azért tragikus, mert időközben, mintegy negyed évszázada felfedezték a tükörneuronokat, az érzelmi életünk generátorait a jobb agyféltekében. Az élőbeszédben a szemkontaktus során ez reagál, feltöltődik. Beszélgetés közben az egymásra nézés nincs tudatosítva, önkéntelen mozzanat, ez a metakommunikáció. Mindez nincs benne a köztudatban, s közben elhatalmasodhatott a mobilozás játéka, öröme, élvezete. Hirtelen és észrevétlenül, mint a cunami, elöntött minket az eszköz használatával kapcsolatos pozitív tapasztalat, ez a rászoktatás alattomossága.”

Íme a rehab egyik célja, a visszaszerzés. Ahogy apám hajtogatta gyerekkoromban nevelő célzattal: szembe, babám, ha szeretsz.