Ahhoz, hogy megértsük a Polo születésének körülményeit, érdemes a hatvanas-hetvenes évek fordulóján, Wolfsburg városában kezdeni az időutazást. Miután meghalt a Volkswagenwerk AG legendás vezetője, Heinrich Nordhoff, utódja (Kurt Lotz) és az igazgatótanács belátta, hogy az ódivatú Bogár világsikere nem tarthat örökké, ezért gőzerővel dolgoztak az utódján. Ám az EA 266 néven futó, középmotoros prototípus átfogó tesztelésénél hiányosságok mutatkoztak zajkomfort és javíthatóság terén, ráadásul kiderült, hogy népautó-áron a gyártás veszteséges lett volna. Ezért 1971-ben a VW egy újabb igazgatóváltás után törölte a 250 millió márkás óriásprojektet.

Rudolf Leiding cégvezér egyre növekvő veszteségekkel, és ami a jövőre nézve igazán aggasztó volt, boxer farmotoros modellpalettával (Type 1-4) találta szembe magát. Ezek egyre kevésbé állták a sarat a modern konkurenciával, ám csak egyetlen teljesen új önálló modellre, a Golfra volt fedezet (pontosabban kupé változatára, a Sciroccóra is), ami 1974-től igazi sikertörténet lett. De mi legyen a többivel? Nos, a menőöv a VW-csoport másik vállalatától, a korábban a híres NSU márkát is magába olvasztó Auditól érkezett, az orrmotoros Volkswagen-előfutárnak számtó K70 limuzin, majd 1973-ban az Audi 80 ötajtós, olcsóbb rokonaként érkező Passat formájában.

Eredetileg NSU Prinz-utódnak szánták
Ilyen előzmények után 1975. márciusán debütált a Genfi Autószalonon a wolfsburgi márka fél évtized leforgása alatt teljesen megújított, immár orrmotoros kínálatát alulról lezáró Volkswagen Polo. Ez a kisautó nem volt más, mint az alig öt hónappal korábban bemutatott Audi 50 egyszerűsített ikertestvére, amely azonban, hogy még bonyolultabb legyen a történet, eredetileg az NSU önálló fejlesztése volt. K50 néven futott a neckarsulmi projekt, és a nálunk is kedvelt Prinz-sorozatot volt hivatott leváltani, ám a márka ’69-es bekebelezése után (akárcsak anno a K70) kikerült a Wankel-motoros megbízhatósági botrányban elvérző NSU érdekköréből.

Ingolstadtban folytatódott a terveztőmunka dr. Klaus Ludwig főmérnök irányításával, a forma részben az olasz Bertone stúdióban született, részben házon belül Claus Luthe asztalán. Bár nem formabontó a korszellemhez illően szögletes Audi 50-dizájn, összességében harmonikus volt, nagy üvegfelületekkel, krómozott lökhárítókkal, a jellegzetes C-oszlopon kerek szellőzőkkel. Lényegében ugyanezt a karosszériát kapta meg eltérő hűtőráccsal és kicsit kevesebb díszítéssel a Volkswagen-rokon is, melyet a korábban felmerülő névötletek (Pony, Euros, sőt, állítólag Mini-Golf) helyett végül Polónak kereszteltek, első példányait pedig ’75 májusán adtak át vevőinek.