Miből lesz a cserebogár? - 50 éves a Volkswagen Polo

Pont a legjobbkor, az olajválság utáni spórolós időkben került gyártásba a Polo első generációja, és vadonatúj palettája legkisebb tagjaként segített a Volkswagennek az életmentő orrmotoros átállásban. További érdekessége, hogy eredetileg más márkák számára tervezték a mérnökök.

Fotó: Volkswagen

Főleg hátulnézetből, a korai széria króm lökhárítóival tűnt kecsesnek a német-olasz formaterv. Az L felszereltségi szinthez hátsó ablaktörlő, kétfokozatú fűtőventilátor és oldaldíszléc is járt  (Fotó: Volkswagen)

Négy karika helyett szerényebb kivitel

Azoknak, akik korábban a farmotoros és léghűtéses kisautóhoz szoktak, komoly előrelépésnek tűnt az új VW szellős utastere, 285-900 literes csomagterének praktikuma, biztonságos útfekvése és gazdaságossága. Csekély tömege miatt jól mozgatta az Audiból átvett 1,1 literes, 50 lóerős (később egyes piacokon szuperbenzinnel 60 lovas kivitelben is kérhető) motor, míg a kispénzű vásárlók kedvéért egy szintén négyhengeres, de 0,9 literes és 40 lóerős verziót is piacra dobtak. Ahhoz, hogy minden egyes Pfenningen spóroljanak, olyan műszaki visszalépéseket eszközöltek a belépő-Polónál, mint az első dobfékek, a diagonál gumik vagy a karos szívató.  

Egyszerű, de funkcionális a beltér. A Polónak a Sparkäfer („takarékbogár”) utáni űrt is be kellett töltenie a VW kínálatában, nemegyszer egyetemisták vagy nővérkék ültek a kormánya mögött  (Fotó: Volkswagen)

Kiderült azonban, hogy a – főleg nyugati - vásárlók ezeket a megoldásokat a hetvenes évek második felében már kevéssé díjazzák, miként a két napellenző, a műbőr ajtóborítás vagy a kulcsos jobb oldali ajtózár elhagyása sem vonzó. 

Ezért aztán a Polo felszereltségi szintjei (LS, CLS, GLS stb.) folyamatosan bővülni kezdtek,

majd 1977-ben megjelent lépcsőshátú változata is, a szintén lovassportról elkeresztelt Derby. Ez utóbbi, illetve később a ritka GT modell kaphatta meg a 1,3 literes motort, amit eleinte még csak az Audi 50-nek tartottak fenn, de a korlátozás okafogyottá vált: 1978-ban leálltak a négykarikás testvérmodell gyártásával Wolfsburgban. 

Elsősorban a konzervatív, háromdobozos építéshez szokott vevőknek szólt a VW Derby, de – főleg a fejlődő országok piacain – azok is felfedezték, akik kis pénzből akartak nagy csomagterű autót   (Fotó: Volkswagen)

Innentől kezdve az egyre inkább prémiummárkaként pozícionált Audinál a nagyobb modellek eladására fókuszáltak, és csak az ezredfordulón tértek vissza a szegmensbe az alumínium A2 modellel. Természetesen a Volkswagennek esze ágában sem volt elengednie a kiskategóriát, hiszen olyan ferdehátú riválisokkal kellett versenyre kelnie, mint a Renault 5 és a Ford Fiesta, miközben aggasztó hírek érkeztek további márkák fejlesztéseiről. Ezért 1979-ben frissítették a Polót, új (már nem befelé döntött) hűtőmaszkot, műanyag lökhárítókat és korszerű műszerfalat kapott; majd alig két évvel később átadta helyét utódjának a Typ 86 kódnéven futó első generáció. 

Modellfrissítés után átvették az uralmat a műanyagok és eltűnt a befelé dőlő hűtőrács, de egy ideig megmaradtak a krómozott kerékkupakok. Metálfényezést és rádiót is lehetett rendelni  (Fotó: Volkswagen)

Teleregénybe illő folytatás

Nem csak a teljesen azonos tengelytáv (2,33 méter), hanem a Typ 86C gyári jelölés is árulkodik arról, hogy a második Polo-nemzedék bizony elődje műszaki alapjaira épül, és így rendelkezik még Audi, urambocsá NSU génekkel. Először szokatlan formájú, de igen praktikus minikombi (hivatalos nevén Steilheck) kivitelben vezették be, később jött a Coupé és a lépcsőshátú kasztni, a folyamatosan fejlesztett motorkínálatban pedig feltűnt az 1,3-as dízel és limitált számban a sportos, spirálfeltöltős G40 is. Rekordhosszú, 13 éves gyártási ciklusa utolsó szakaszában már frissített, kockalámpás, integrált lökhárítós 86C 2F szériáját kínálták a Volkswagen szalonok. 

Megbízható és praktikus kisautóként vált népszerűvé a Polo II., amelyet Wolfsburg mellett Pamplonában (Spanyolország), sőt, ’90-től a moseli egykori Trabant üzemben is gyártottak  (Fotó: Volkswagen)

Végül csak 1994-ben érkezett meg a Polo harmadik nemzedéke, amely szakított a régi műszaki alapokkal, és már hátsó oldalajtókkal (akár lépcsőshátú vagy kombi) kasztnival is elérhető lett. Sőt, ezúttal maga szolgált donorként a konszernnél, így született testvérmodellként a Skoda Fabia és a Seat Ibiza. Ma a hatodik generációnál és 20 millió feletti eladásnál jár a VW Polo, amiből a ’75-től kínált ősmodell csak 743 ezer darabos darabszámot mutat fel, de kitaposta az utat a márkának ebben a szegmensben. Év a jövő? Nos, sokat elárul róla, hogy tavaly az aktuális modell gyártását Dél-Afrikába költöztették, hogy Európában villanyautóknak adja át a helyét.

Profilból látszódik igazán jól az ősmodell trapézformája, befelé döntött homlok- és hátfallal. Mögötte a hatodik generáció áll, melyből ma már dízel nem kapható, GTI viszont igen  (Fotó: Volkswagen)