Betöltötte az ötvenet a nép sportautója, az Opel Manta

Lee Iacocca új trendet indított el az autóiparban, amikor megálmodta és meg is valósította a Ford Mustangot. A Falcon hétköznapi műszaki alapjaira épített, kedvező áron kínált, vagány sportmodell hangos sikert aratott, majd ezt az európai Ford is megismételte a Caprival. Nem maradhatott le a versenyben a legnagyobb rivális, a General Motors sem. A tengerentúlon a Chevrolet Camarót, Európában az Opel Mantát dobták piacra, hogy egy új vevőkör számára is elérhetővé tegyék a stílusos kupé karosszériát.

Az 1970 szeptemberében debütált Mantát az Ascona A műszaki alapjaira építették, de az újdonságot jelentő középkategóriás limuzint csak két hónappal később leplezték le. A közös szerkezeti felépítéssel ugyan a gyár is sokat spórolt, ebből az előnyből a vásárlók is részesültek, hiszen a korábban borsos áron kapható sportmodellektől eltérően a vevők anélkül is hozzájuthattak a látványos külsőhöz, hogy meg kellett volna fizetniük a technika felárát. A hosszú motorháztetőnek, a négy kerek lámpának, a keret nélküli ablakoknak és a versenysportra utaló külső dekorációnak hála vonzó volt a kor fiataljainak szemében, ami feledtette a sokat ígérő külsőnél sokkal szerényebb teljesítményt is. Az alapváltozat 1,2 literes, 60 lóerős motorja már a 70-es évek elején is gyengének tűnt a Manta számára, ahogy az 1,6 literes változatok 60-80 lóerő közötti teljesítménye és 150-160 km/ órás végsebessége sem számított kiugrónak. Ettől függetlenül az Opel a sportos vezetők kedvére tett az újdonsággal, és a reklámokban is így népszerűsítette. Más érzés volt a kupé sportkormányát tekerni, rövid váltókarjával kapcsolni a fokozatokat, és kikönyökölni a hosszú ablakon, mindezt az Asconáéhoz hasonlóan kedvező fenntartási költségek mellett!

Forrás: automotor.hu/Archív

Az eltérő igényekre különböző modellekkel reagált az Opel. Az L (Luxury) elegáns körítést kapott, sőt, még automatikus váltót is lehetett hozzá rendelni, az SR sportos változatként a raliautókhoz hasonlóan matt fekete motorháztetővel és plusz műszerekkel készült, csak az 1,9 literes, 90, később (a benzin ólomtartalmának 1972-es csökkentése miatt) 88 lóerős motorral, kizárólag kézi váltóval volt elérhető. Rövid, de sikeres pályafutása végén elkészült a csúcs-Manta is, a GT/E Bosch L-Jetronic elektronikus befecskendezővel már 105 lóerőt hozott ki az 1,9 literes motorból, végsebessége elérte a 188 km/órát, amiben az első légterelő és a gyárilag ültetett futómű is segítette. A magas, 12 500 márkás áron kínált, valóban sportosnak számító kivitel egy év alatt 5252 példányban kelt el.

Manta, a kultuszautó

Semmi sem bizonyítja jobban, hogy mekkora kultusza alakult ki hazájában a Mantának, mint a két, 1991-ben elkészült film, melyek a sportkupé körül létrejött szubkultúrát mutatták be. A Til Schweiger főszereplésével forgatott, Mattig-tuningos kupét szerepeltető Manta, Manta, és a hatkerekű sztárautót felvonultató Manta – Der Film számtalan szórakoztató percet szerzett a típus és a korszak rajongóinak. Sokat elárul a Manta megítélésének változásáról a Cobra 11 című sorozatban feltűnő autók szerepe. A 90-es években az autópályán huligánkodó fiatalok törték össze az értéktelen példányokat, a 2000-es években a tuningolt autó szinonimájaként jelent meg, és már egy karcolás sem esett rajta, a legújabb epizódok egyikében pedig drága veteránként tűnt fel, melyet az egyik főszereplő restaurált.

A teljes cikket az automotor.hu oldalon olvashatják.