Döbrentei elmondta: 1956 a történelem kivételes pillanata volt, amikor "mindenki tudta, hol a helye". A szónok kijelentette: azokat ölték meg, akik úgy gondolták, hogy "egy ország nem lehet megszállott, egy népnek elementáris joga (van) az önépítkezéshez, a maga érdekei képviseletéhez".
Döbrentei Kornél beszélt a számonkérés, a vezeklés fontosságáról, ami szerinte elmaradt. Annak a véleményének adott hangot, hogy ahol nincs vezeklés és számonkérés, ott a bűnök újraszületnek. A beszédet emlékműsor követte, majd a megemlékezés résztvevői megkoszorúzták a mártírok emlékművét és gyertyát gyújtottak tiszteletükre.
1956. október 26-án Mosonmagyaróváron tüntetést tartottak: kivonultak az üzemek dolgozói, a mezőgazdasági akadémia hallgatói, a középiskolás diákok. A tömeg a határőr laktanyához ment, amelynek épületéről a vörös csillagot akarták levenni. Egy eldördülő lövés után egy percig váltakozó intenzitással tüzeltek a katonák a laktanyából és kézigránátok is robbantak a sebesülten fekvő és menekülő emberek között.
Anyakönyvi adatok szerint 55-en haltak meg és 83-an megsebesültek. Mosonmagyaróvár önkormányzata 1990-ben meghozott első határozatában október 26-át városi gyásznappá nyilvánította.
(mti)
