Szerdán az egykori kommunista pártellenzék és Nagy Imre második kormányának tagjai tettek tanúvallomást a hangszalagok tanúsága szerint, ám őket egytől egyig a a vád hívta a bíróság elé. Az állam által kinevezett ügyvédeknek nem engedték meg a zárt tárgyaláson, hogy tanúkat hívjanak, pedig ők is megneveztek tanúként meghallgatható személyiségeket. A tanúkat az is összekötötte, hogy Háy Gyula kivételével mindannyian előzetes letartóztatásban voltak. Háy Gyulát Déry Tiborral és társaival együtt ítéltek el, ő hat évi börtönt kapott az úgynevezett „nagy íróperben” – összegezte a főigazgató.
A vád tanúit Pártay Tivadar kisgazda politikus kivételével később mind elítélték, így az sem mondható, hogy a Kádár-rezsim kesztyűs kézzel bánt volna ezekkel az emberekkel. Pártay Tivadaron kívül egyébként még B. Szabó István, Nagy Imre államminisztere képviselte a kisgazdákat a tanúk között a szerdai napon – idézte fel Rainer M. János.
Elmondása szerint Vida Ferenc, a népbírósági tanács elnöke a tanúkat Nagy Imre és társai 1956 előtti tevékenységéről is kérdezte, arra koncentrálva, hogy bebizonyítsa: a forradalom miniszterelnöke már korábban készült a hatalomátvételre, s politikai szervezkedés eredményeként került a kormány élére 1956. október 23-ról 24-re virradó éjszaka. Egyúttal igyekezett a vád alátámasztani, hogy Nagy Imre Jugoszlávia nagykövetségére történő menekülése után innen akarták a szervezkedést folytatni, és a hatalmukat visszaszerezni.
A vád tanúi ezzel szemben folyamatosan és egyöntetűen tagadtak, ami hallhatóan borzolta a népbírósági tanács kedélyeit. A jugoszláv követségi tevékenységgel kapcsolatban is csak azt ismerték el, hogy tájékoztatták a nemzetközi közvéleményt a magyarországi forradalom leveréséről, ám cselekvésre, beavatkozásra nem szólították fel egyik államot sem. Összességében tehát megállapítható, hogy Nagy Imrére a vád tanúival sem sikerült a demokratikus elvek szerinti terhelő bizonyítékokat hozni – fogalmazott Rainer M. János. Részletkérdésekben azonban előfordult, hogy Nagy Imre és a tanúk nem értettek egyet, ilyenkor a volt miniszterelnök erőteljesen kifejtette véleményét, és keményen vitázott a tanúkkal, mint például Márkus István szociológussal Dudás József katonai parancsnok szerepének megítéléséről – folytatta.
A történész utalt arra: a kormánykoalíció létrehozása, valamint a semlegesség deklarálása túlnőtt Nagy Imre eredeti elképzelésein, ám a forradalom sodrában magáévá tudta tenni ezeket az eszményeket. Akárcsak a szerdán kihallgatott tanúk, akik szintén eredetileg csak a szocializmus megreformálását szerették volna, ám az események alakulásával Nagy Imréhez hasonlóan ők is azonosulni tudtak a polgári demokráciával.
(MTI)
origo.hu
Egyre gyanúsabbak a körülmények az óvodából eltűnt gyermek ügyében – vajon ki lehet a felelős?
