Az összegzés szerint sem a szakképzés korszerűsítését végzők, sem a fenntartók nem látják tisztán a szakiskolai oktatás országos és helyi szintű kiadásait. Ez egyrészt a gyakori számviteli változásokra, másrészt a szakiskolai kimutatások pontatlanságára vezethető vissza, illetve arra: nem volt igény a szakmánként eltérő kiadások megismerésére és ezeknek a képzéshez biztosított állami forrásokkal való összevetésére.
Az Oktatási Minisztérium (OM) által 2003-ban elindított, hároméves Szakiskolai fejlesztési program (SZFP) a szakiskolák és a szakiskolákban folyó képzés megújítását célozta az általános készségek és ismeretek fejlesztésével, a munkaerőpiacra való bejutási esélyek javításával. A program megvalósítására 13 milliárd forintot terveztek.
A program meghirdetésekor feltételezett források (OM-költségvetés, EU-s pályázati pénz) hiányában a végrehajtás forrása kizárólag a munkaerő-piaci alap képzési alaprésze volt. A tervezett kiadások az SZFP I-ben 7,6 milliárdot tettek ki. A tényleges felhasználás ennek 90 százaléka, 6,9 milliárd forint volt, amelynek csaknem fele a részt vevő intézmények eszközfejlesztéseként valósult meg.
A program költségvetésének évente történő megállapítása miatt az intézményeknek előzetesen nem volt információjuk a támogatásként juttatandó összegek és térítésmentesen átadott tárgyi eszközök nagyságrendjéről, az együttműködési megállapodásokban csak az elvégzendő szakmai feladatok szerepeltek.
A jelentés rögzíti, hogy a szakképzés irányítói 2005-ben pótolták korábbi mulasztásukat, és a kormány elé terjesztették a – korábban az ÁSZ által is hiányolt – szakképzés-fejlesztési stratégiát, melynek végrehajtásához szükséges intézkedésekről kormányhatározat rendelkezett.
A számvevőszék kitért arra is, hogy a szakiskolai fejlesztési program 2006-ban zárult első ütemének hatásvizsgálatára a helyszíni ellenőrzés befejezéséig nem került sor. A monitoring fel tudta mérni a konkrét eszközfejlesztéseket, és képes volt érzékeltetni a programban részt vevő pedagógusok szemléletváltozását, de a felhasznált erőforrások hasznosulásának, a kimeneti teljesítmények változásának bemutatása elmaradt.
Ennek hiányában nem tudni, összességében javultak-e a program hatására a pályakezdő szakmunkások esélyei arra, hogy bejussanak a munkaerőpiacra, arról sem készült összefoglaló értékelés, csökkent-e a szakiskolai tanulók lemorzsolódása. Ahhoz, hogy a program hatását le lehessen mérni, az ellenőrzött fenntartók és intézmények körében áttekintették a felzárkóztatás megszervezését, a lemorzsolódás és a tanulmányi eredmények alakulását.
Az intézmények és fenntartók mintegy felénél javultak az iskolaelhagyást jelző lemorzsolódási mutatók. A tanulmányi eredményen belül a vizsgált iskolákban a 9-10. évfolyamon mutatható ki egyértelműen a bukási arányok javulása, a tanulmányi átlagok az SZFP-s 9. évfolyamokon 2-3 tizeddel magasabbak, mint ott, ahol nem vettek részt a programban.
(mti)
