Sólyom: A bocsánatkérés a megbékélést szolgálhatja

Sólyom László köztársasági elnök csütörtökön a Terror Háza előtt tartott megemlékezésen sajnálatát fejezte ki az akkori Csehszlovákia népeinek, amiért a magyar csapatok 1968-ban részt vettek az ország megszállásában. • „Kötelessége az MSZMP jogutódjának a bocsánatkérés”• Azután megjöttek a tankok – cseh-szlovák közös emlékezés

Tizenkét évvel azután, hogy Magyarországra támadt a szovjet hadsereg, és véres háborúban leverte a magyar forradalmat, a kádári rendszer Magyarországot juttatta abba a helyzetbe, hogy mi támadtunk egy olyan országra, amely nagyobb szabadságot akart – fogalmazott a köztársasági elnök a prágai tavasz eltiprásának 40. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen.

Az államfő szerint a bocsánatkérés a megbékélést szolgálhatja. Hozzátette: a bocsánatkérés kihúzhat egy tüskét, „ha nyilvánvalóvá tesszük a korábbi események átértékelését, ha kimondjuk az igazságot, ha helyreállítjuk az igazságosságot”. Kiemelte: most a történelmünkhöz való ragaszkodást fejezzük ki, mert „történelmi tudat nélkül nincs nemzet”.

„Nyugtalanítóak a kaukázusi események”

A kaukázusi események nyugtalanító aktualitást adnak a negyven éve, és az ötvenkét éve Magyarországon történteknek – mondta Sólyom. Az államfő úgy fogalmazott, hogy Oroszország és Grúzia fegyveres konfliktusa, valamint az 1968-ban történtek között egy tekintetben biztos van párhuzam, hiszen az erőszak nemzetközi jogba ütköző alkalmazása egy szuverén állam ellen 1968-ban is elítélendő volt, ma is az és nem lehet nagyhatalmi érdekek érvényre juttatásának eszköze.

Sólyom szerint mindenkinek tudnia kell, hogy ha orosz csapatok hatolnak be egy független állam területére, az Magyarországon, Csehországban, Lengyelországban, a Baltikumban a korábbi megszállás és elnyomás emlékeit idézi fel. Sólyom László azt mondta, Oroszországnak haladéktalanul végre kell hajtania a megkötött tűzszüneti megállapodást, és vissza kell vonnia csapatait a szuverén Grúzia területéről.

Sólyom: Hálával tartozunk azoknak, akik felemelték szavukat a megszállás ellen

Sólyom beszélt arról, hogy különös hálával tartozunk mindenkinek, aki felemelte szavát Csehszlovákia megszállása ellen. Az öt marxista filozófusnak, akik Korcula szigetén kiadott nyilatkozatukban az egész világ előtt ítélték el a katonai beavatkozást, és azoknak a honvédeknek is, akik a megszálló egységekben fejezték ki egyet nem értésüket. Az államfő végezetül kiemelte: ma már Csehország, Szlovákia és Magyarország is szabad és demokratikus ország, és az EU tagja. Utólag elmondhatjuk, hogy Közép-Európa megszabadulása a szovjet szocializmus rendszerétől 1956 Magyarországának, a 68-as Csehszlovákiának és a nyolcvanas évek Lengyelországának is köszönhető – hangsúlyozta.

A köztársasági elnököt a megemlékezésre elkísérte felesége. A politikai pártok képviselői közül jelen volt Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője, Balog Zoltán és Deutsch Tamás fideszes politikus, Soltész Miklós KDNP-s képviselő, valamint az MDF-től Pettkó András. A megemlékezésre eljött az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Csehország és Szlovákia nagykövete, Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke, Katona Károly dandártábornok és Juhász István vezérőrnagy.

Schmidt: Magyarország agresszorként lépett föl 1968-ban

Magyarország 1968-ban agresszorként lépett fel Csehszlovákia ellen a Varsói Szerződés tagjaként – mondta Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója csütörtökön Budapesten. A katonai támadás azért ment végbe, hogy eltiporják a prágai tavaszt, amely az emberarcú szocializmust próbálta megvalósítani – tette hozzá a főigazgató. Schmidt Mária közölte: a Szovjetunió és négy csatlós állama 1968-ban drasztikusan beavatkozott Csehszlovákia belügyeibe.

Schmidt kitért arra, hogy Magyarország döntése a beavatkozás mellett nem egy szuverén állam elhatározása volt, mert ami történt, az a Szovjetunió nyomására történt. Emlékeztetett arra is, hogy a csehszlovákiai mozgalom eltiprása alig öt évvel a magyarországi 1956-os forradalmárokra vonatkozó amnesztiarendelet kiadása után ment végbe. Ennek ellenére többen – főleg a reformkommunisták közül – felemelték szavukat az intervenció ellen. Köztük volt a korábbi miniszterelnök, Hegedűs András, a filozófus Lukács György és Heller Ágnes – közölte.

A kutató arról is beszélt, hogy voltak a közlegénység soraiban is olyanok, akik a bevonulás ellen foglaltak állást. Közülük kiemelte Harsányi Istvánt, aki ellen a katonai ügyészség 1968. október 4-én megfogalmazta vádját, mely szerint a honvéd folyamatos rendszer elleni izgatást hajtott végre, amikor társainak azt mondta: „alá vagyunk rendelve a Szovjetuniónak, mindent az ő parancsukra teszünk”. A vádlott az ügyészség szerint többször hangoztatta, hogy "utálja a kommunizmust és a kommunistákat". Harsányi István egy év négy hónapos börtönbüntetést kapott, amelyet kétharmad részben letöltött, majd feltételesen szabadlábra került. 1997-ben halt meg, de a rendszerváltás után nem rehabilitálták – hívta fel a figyelmet Schmidt.

A csehszlovákiai beavatkozás kapcsán a történész kifejezésre juttatta, hogy a kommunizmus rendszerében megadták az egyes államoknak az önállóság illúzióját, aztán amikor valamelyik ország le akart térni a Szovjetunió által kijelölt útról, „rántottak a szíjon”.

(MTI)