– Miért fontos beszélni a nemzeti szuverenitásról?
– Az erről szóló vitának önmagán túlmutató jelentősége van, annak ellenére, hogy metaszintűnek, elvontnak tűnik a szuverenitás fogalma. Pedig a szuverenitás politikai értelemben állami önállóságot és függetlenséget jelent – ezeréves állami történelmünk során a magyar nagystratégia lényegében arra irányult, hogy egyik nagy birodalom se tudjon minket magába olvasztani. Mára az önrendelkezésünkért folyó küzdelem azonban már egyet jelent a demokráciáért való kiállással. A globalisták és a szuverenisták között feszülő „modern” ellentét ugyanis ma arról szól, hogy a globalisták ideológiai céljaik megvalósítása érdekében ki akarják szervezni a döntéshozatalt nemzeti, tagállami szintről nemzetközi, például brüsszeli szintre – tehát minél távolabb az állampolgároktól. A céljaik megvalósítása érdekében pedig nemcsak politikus-ügynököket, de sajtóügynököket, civil ügynököket, értelmiségi ügynököket, a jogászi elitet vagy éppen „híres színészeket” is felhasználnak, szolgálati és pénzügyi eszközökkel avatkoznak be a választási folyamatokba.
A globalisták ráadásul megpróbálják elhitetni a választópolgárokkal, hogy ők „semlegesek, függetlenek, pártatlanok”, és éppen ezért – mintha ez önmagában egy érdem lenne – kormányzóképesek is. Ez azonban teljes félreértés (ha nem szándékos hazugság) és megtévesztése a választópolgároknak. Ha megválasztanák őket, akkor nyilvánvalóan nem a magyar érdeket, hanem a brüsszeli érdeket szolgálnák ki idehaza.
Egy dolgot tehát fontos megérteni a szuverenitásharc kapcsán: itt nem pusztán egy elméleti vitáról van szó, hanem arról, hogy a választók akarata tisztán és transzparens módon tud-e érvényesülni, vagy valójában a külföldi befolyás ölt testet és szerez hatalmat a belpolitikai térben.
– Mi jelenti most a legnagyobb veszélyt Magyarország szuverenitására nézve?
– Nézze, az a baj a liberálisokkal, hogy a világot akarják az elképzeléseikhez igazítani és nem fordítva. A globalista oldalnak például mindig volt egy alapcélja, mégpedig hogy „váljon nemzetközivé a világ”. Most éppen Európa legyen föderális, hozzák létre az Európai Egyesült Államokat. Ennek érdekében minden létező válságot arra használnak fel, hogy a brüsszeli hatalmi központosítást elősegítsék. Erről szólt a migrációs válság, de erre használták fel a gazdasági krízist és a koronavírus-járványt is. Az ukrajnai háború esetében is jól nyomon követhető ugyanez a módszer. Ma a háborúpárti erők Ukrajna EU-csatlakozását támogatják, ami nemcsak a konfliktus folytatását jelentené, hanem ürügyet adna a szerződések újraírására, a vétójog eltörlésére és a brüsszeli hatáskörök újabb bővítésére. A brüsszeli elefántcsonttoronyban ücsörgő európai elitek óriási többsége ezért van Ukrajna csatlakozása mellett, mert az unió hatáskörnövelése az ő érdekeiket is szolgálná.
Jóformán Magyarország az egyetlen, amely következetesen kiállt a béke mellett, elutasítva az ukrán EU-csatlakozást. Ez az az ok, amiért a magyar jobboldalt el akarják távolítani a hatalomból – ha kell, direkt, de „soft” beavatkozási hullámokkal. A próbálkozásaik pedig még nem értek véget. A következő évben a globalisták a saját helyi ügynökeik, a politikai szürkezóna, és a hazánkba telepített kirakatpolitikusaik segítségével megpróbálnak majd tovább destabilizálni és dezinformációs kampányokat folytatni.
Ezt csinálták anno a szocik, a Momentum, Márki-Zayék, és ezt folytatja most Magyar Péter és a Tisza, komoly károkat okozva Magyarországnak. Emlékezzünk csak Kollár Kinga tiszás EP-képviselő mondataira, ami arról szólt, hogy azért tartsák vissza a Magyarországnak járó uniós forrásokat, hogy ezzel növeljék az ellenzék esélyeit. Biztos vagyok benne, hogy ugyanezt a „stratégiát” fogják folytatni egészen a 2026-os választásig. Csak nehogy a végén nekik kopjon fel az álluk.
– Milyen eszközökkel lehet fellépni a szuverenitás védelme érdekében?
– Vannak politikai és jogalkotási eszközök is. Ezek mind-mind nagyon lényegesek a szuverenitásvédelem szempontjából. Ott van például a Szuverenitásvédelmi Hivatal felállítása, vagy akár önmagában az, hogy a politika figyel erre a szürkezónára, ahol aktivistákat és ügynököket külföldről finanszíroznak, és külföldi érdekeket szolgálnak ki Magyarországon. De ugyanennyire lényeges a nyilvánosság, mint eszköz használata is. Az embereknek ugyanis joguk van tudni, ki hazaáruló, és ezért nekünk a jobboldalon nap mint nap el kell mondani, hogy azok, akik magukat „civilnek” meg „szakmainak” állítják be, valójában egy migráció-, gender, háború- és Ukrajna-párti szatellithálózat részesei.
Hogy az a fake news sajtó, amely korábban Gyurcsányékat, később Bajnaiékat, aztán Márki-Zay Péteréket, most pedig Magyar Péteréket segíti, valójában milyen érdekeket is szolgál. Elmondom egyébként: jelenleg kék-sárgát, legyen az csillagos vagy sávos lobogó. A legfontosabb fegyverünk azonban maga a demokrácia.
A Voks 2025 megmutatta, hogy a magyar jobboldal mögött óriási tömegek állnak, és azt is, hogy csak együtt, közösen tudjuk megvédeni a nemzeti érdekeket a globalista elnyomással szemben. És hozzáteszem, bármelyik baloldali párt megnyalná mind a tíz ujját, ha 2,2 millió szavazatra tudna szert tenni, akár „csak” egy ilyen véleménynyilvánító szavazás során is.
– Milyen veszélyekkel járna, ha Magyarország lemondana egy pici szuverenitásáról, ahogy azt korábban Magyar Péter mondta?
– Van egy közkeletű tévedés. Mégpedig az, hogy amikor az Európai Unióhoz csatlakoztunk, lemondtunk a szuverenitásunkról. Ez sem politikailag, sem jogilag nem igaz. Az alaptörvény úgy szól, hogy a szuverenitásunkból fakadó egyes hatásköröket gyakoroljuk közösen a többi tagállammal, az európai intézményeken keresztül. Ez játéknak tűnik a szavakkal, de nem az: a főhatalom továbbra is az államé, az előbbi felhatalmazást bármikor vissza is vonhatnánk. Ehhez képest Magyar Péter arról beszél, hogy egy „pici” szuverenitást mégis csak fel kellene adni. De ez mindig így kezdődik: mindig egy újabb és újabb engedmény követi az előzőt. A végére pedig a szuverenitásból semmi nem marad. Először csak lépjünk be az Európai Ügyészségbe, és veszítse el a magyar állam a büntetőmonopóliumát; aztán mondjunk le a monetáris politikáról, majd aztán már döntsön az unió a határvédelem, a családpolitika meg az új tagállam felvétele ügyében is nélkülünk – hátha cserébe Brüsszel megsimogatja a fejünket, amire Magyar Péter vágyik.
Ha végigtekintünk nemcsak Magyar Péter, de a korábbi baloldal „teljesítményén” is, látható, hogy nekik tényleg nem számít a magyar érdek. Bármilyen válság esetén – mint a migráció vagy a koronavírus-járvány, a rezsicsökkentés, az extraprofitadó, vagy éppen a genderőrület kérdésében – konzekvensen a brüsszeli érdekek kijárói.
Megint visszaköszön egy történelmi minta, megint az van, hogy a kurucok harcolnak a labancokkal, a forradalmárok a császári udvarral – vagy a Központi Bizottsággal –, a nemzeti párt a nemzetközi párttal – csak ezt ma szuverenista–globalista ellentétnek hívjuk.
– Várható, hogy a jövő évi választások során is tapasztalhatunk külföldi befolyásolási kísérleteket?
– Folyamatosak lesznek a választási kampány során is a külföldi érdekből és külföldi pénzből folytatott beavatkozások, a nyíltan Magyarország destabilizálását célzó műveletek, médiakampányok és pénzügyi zsarolások. A baloldal hazugságkampányai, a külföldi pénzekből működő NGO-k és a balliberális média mind azon dolgoznak majd, hogy előkészítsék a globalista érdekeket szolgáló hatalomátvételt. Magyar Péter és a mögötte álló hálózat is ennek a tervnek a része: a kirakatfigura új, a háttérberendezés a régi. A tét ugyanis most tényleg minden szempontból túl nagy: Ukrajna EU-csatlakozása. A migrációnál Magyarország lezárta határait, de ők a sajátjaikat szélesre tárták; mi megvédjük a gyermekeinket, de a nemzetközi szórakoztatóipar genderőrülete virtuálisan ide is beszivárog; mi nemet mondunk a háborúra, de az uniós országok küldik a fegyvereket. Egy új tagállam felvételénél azonban nem lehet megkerülni minket, cselesen átnyomni a brüsszeli akaratot, ehhez minden tagállam hozzájárulása szükséges.
Ezért mindent egy lapra tesznek fel, nekik globalista kormány kell – ahogy ezt Manfred Weber nemrég Magyar Pétert dicsérve elő is adta –, hogy megszavazza Kijev és Brüsszel lidércházasságát. Az pedig a néphagyomány szerint is szerencsétlenséget és pusztulást hoz.
Borítókép: Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója (Fotó: Ladóczki Balázs)
