– Miért fontos beszélni a nemzeti szuverenitásról?
– Az erről szóló vitának önmagán túlmutató jelentősége van, annak ellenére, hogy metaszintűnek, elvontnak tűnik a szuverenitás fogalma. Pedig a szuverenitás politikai értelemben állami önállóságot és függetlenséget jelent – ezeréves állami történelmünk során a magyar nagystratégia lényegében arra irányult, hogy egyik nagy birodalom se tudjon minket magába olvasztani. Mára az önrendelkezésünkért folyó küzdelem azonban már egyet jelent a demokráciáért való kiállással. A globalisták és a szuverenisták között feszülő „modern” ellentét ugyanis ma arról szól, hogy a globalisták ideológiai céljaik megvalósítása érdekében ki akarják szervezni a döntéshozatalt nemzeti, tagállami szintről nemzetközi, például brüsszeli szintre – tehát minél távolabb az állampolgároktól. A céljaik megvalósítása érdekében pedig nemcsak politikus-ügynököket, de sajtóügynököket, civil ügynököket, értelmiségi ügynököket, a jogászi elitet vagy éppen „híres színészeket” is felhasználnak, szolgálati és pénzügyi eszközökkel avatkoznak be a választási folyamatokba.
A globalisták ráadásul megpróbálják elhitetni a választópolgárokkal, hogy ők „semlegesek, függetlenek, pártatlanok”, és éppen ezért – mintha ez önmagában egy érdem lenne – kormányzóképesek is. Ez azonban teljes félreértés (ha nem szándékos hazugság) és megtévesztése a választópolgároknak. Ha megválasztanák őket, akkor nyilvánvalóan nem a magyar érdeket, hanem a brüsszeli érdeket szolgálnák ki idehaza.
Egy dolgot tehát fontos megérteni a szuverenitásharc kapcsán: itt nem pusztán egy elméleti vitáról van szó, hanem arról, hogy a választók akarata tisztán és transzparens módon tud-e érvényesülni, vagy valójában a külföldi befolyás ölt testet és szerez hatalmat a belpolitikai térben.
– Mi jelenti most a legnagyobb veszélyt Magyarország szuverenitására nézve?
– Nézze, az a baj a liberálisokkal, hogy a világot akarják az elképzeléseikhez igazítani és nem fordítva. A globalista oldalnak például mindig volt egy alapcélja, mégpedig hogy „váljon nemzetközivé a világ”. Most éppen Európa legyen föderális, hozzák létre az Európai Egyesült Államokat. Ennek érdekében minden létező válságot arra használnak fel, hogy a brüsszeli hatalmi központosítást elősegítsék. Erről szólt a migrációs válság, de erre használták fel a gazdasági krízist és a koronavírus-járványt is. Az ukrajnai háború esetében is jól nyomon követhető ugyanez a módszer. Ma a háborúpárti erők Ukrajna EU-csatlakozását támogatják, ami nemcsak a konfliktus folytatását jelentené, hanem ürügyet adna a szerződések újraírására, a vétójog eltörlésére és a brüsszeli hatáskörök újabb bővítésére. A brüsszeli elefántcsonttoronyban ücsörgő európai elitek óriási többsége ezért van Ukrajna csatlakozása mellett, mert az unió hatáskörnövelése az ő érdekeiket is szolgálná.
Jóformán Magyarország az egyetlen, amely következetesen kiállt a béke mellett, elutasítva az ukrán EU-csatlakozást. Ez az az ok, amiért a magyar jobboldalt el akarják távolítani a hatalomból – ha kell, direkt, de „soft” beavatkozási hullámokkal. A próbálkozásaik pedig még nem értek véget. A következő évben a globalisták a saját helyi ügynökeik, a politikai szürkezóna, és a hazánkba telepített kirakatpolitikusaik segítségével megpróbálnak majd tovább destabilizálni és dezinformációs kampányokat folytatni.
Ezt csinálták anno a szocik, a Momentum, Márki-Zayék, és ezt folytatja most Magyar Péter és a Tisza, komoly károkat okozva Magyarországnak. Emlékezzünk csak Kollár Kinga tiszás EP-képviselő mondataira, ami arról szólt, hogy azért tartsák vissza a Magyarországnak járó uniós forrásokat, hogy ezzel növeljék az ellenzék esélyeit. Biztos vagyok benne, hogy ugyanezt a „stratégiát” fogják folytatni egészen a 2026-os választásig. Csak nehogy a végén nekik kopjon fel az álluk.