Ukrajna beléptetésével Brüsszel még tovább központosítaná az Európai Uniót

A háború rossz dolog, ahogy Ukrajna erőltetett EU-csatlakozása is az – ráadásul csak egy eszköz a további brüsszeli központosításra, Magyar Péter aktív segédletével.

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója az első felszólaló a CPAC Hungaryn Fotó: Csudai Sándor

De először kezdjük a háború ügyével – ettől szenved Ukrajna, igen, az orosz agresszió miatt. Ezt senki sem vitatja, de ez nem a mi háborúnk. Ez két szláv nép konfliktusa (volt), és a helyzetet a liberális globalista elit szándékosan az eszkaláció irányába tolta: segélyezéssel és katonai sisakok küldésével indult, ma katonák odavezényléséről van szó – írta Facebook-oldalán közzétett bejegyzésében az Alapjogokért Központ főigazgatója.

Kijevet nyugati szövetségesei, a globalista blokk megvezette, elhitették velük, hogy ez „Európa háborúja”, hogy „ők” „értünk” harcolnak, és harcolniuk kell addig, amíg csak szükséges

–  emelte ki, hozzátéve:

Ehhez – mondta és mondja Brüsszel meg korábban Bidenék is – minden, pénzügyi és katonai segítséget megadnak, mert (szerintük) ennek a háborúnak csak a harctéren van megoldása. A „tűzszünet” vagy a „béke” szót ki nem ejtik, Zelenszkij pedig – Weberek, Von der Leyenek és olyan ügynökeik, mint Magyar Péter – bátorítására mindezt el is hitte. 

Szánthó Miklós úgy fogalmazott:

Kevés olyan döntéshozói hang volt – Európában konzekvensen jóformán csak Magyarországé –, mely azt mondja a háború kitörése óta, hogy a humanitárius segítséget meg kell adni Ukrajnának, de egyben a folyamatot a mielőbbi tűzszünet és béketárgyalások irányába kell elmozdítani.

Hozzátette:

Ez egészen extravagáns hangnak számított a háborúpárti kórus torkaszakadt üvöltése közepette – aztán megérkezett Trump a Fehér Házba. És bizony a választásoknak vannak következményei („elections have consequences”). 

Az Alapjogokért Központ főigazgatója azt is hangsúlyozta:

Bidenék távoztával Brüsszel elvesztette egyik legfőbb támogatóját, az új amerikai adminisztráció pedig tárgyalóasztalhoz ültette a háborúzó feleket és a háború szélesítése helyett Washington célja immáron egyértelműen a békefolyamat elősegítése – pontosan az, amit a magyar jobboldal már három éve képvisel.

A főigazgató kiemelte:

Az világos, hogy előbb vagy utóbb nem harctéri megoldással fog zárulni a dolog, Trumpék ráadásul azt is egyértelművé tették, hogy Ukrajna NATO-csatlakozása ki van zárva. Ebben a helyzetben pedig a Kijev mindenáron való támogatásába belebolonduló Brüsszel – felmérve, hogy fegyvernyugvás esetén fegyverekre nem lesz szükség – előjött a gyorsított uniós csatlakozás tervével. Mert valamit adnia kell.

Mi az, amivel látszólag nem számoltak?

2in1: Ukrajnával együtt a háborús helyzetet is beléptetnék az EU-ba, hiszen egy jelenleg háborúban álló országot akarnak gyorsítottan, még 2030 előtt felvenni. Még ha reményeink szerint el is jön a tűzszünet és valamiféle békelehetőség, Ukrajna még sok évig (évtizedig?) a szó szoros és átvitt értelmében is „háború sújtotta terület” lesz, annak összes következményével együtt.

Mi az az Ukrajna? Ezen „problémakör” része, hogy jelenleg senkinek – se Brüsszelnek, se Zelenszkijéknek – fogalma sincs olyan alapvető integrációs követelményekről, hogy mekkora az ország területe, lakossága, ezzel összefüggésben gazdasági kapacitása. Mit vennének fel, egy „körülbelüli” országot?

„Ukrajna nevű terület”: ezzel részben összefügg, hogy Ukrajna még a legjóindulatúbb elemzések szerint sem működött államként és a Brüsszelben sokat emlegetett demokráciaként – sokkal inkább egyféle (poszt)szovjet örökségként egymással vetélkedő oligarcha-csoportok irányították 1991 óta. Ennek „köszönhető”, hogy ott – fogalmazzunk finoman – az „európai standardoktól” radikálisan eltérő paradigmák alapján funkcionál az államigazgatás, a társadalombiztosítás, a nyugdíjrendszer vagy az egészségügy. Az Európai Unió bürokráciája által gyártott országjelentések szerint sem tesz eleget Ukrajna a felvételi tárgyalások megkezdéséhez (!) szükséges jogi, gazdasági és igazgatási feltételeknek se.

Fentiekből fakad, hogy ha Ukrajna jelenlegi/közeljövőbeni állapotában csatlakozna az Unióhoz, az beláthatatlan gazdasági, közbiztonsági, közegészségügyi következményekkel járna az EU egészére nézve. Mivel nem tudjuk, mi is pontosan az az Ukrajnának hívott terület, kontrollálhatatlan lenne a szervezettbűnözés, a járványok vagy éppen a génmódosított mezőgazdasági termékek beáramlása. 

– írta Szánthó Miklós, azt is hozzátéve:

Felborulna az unió jelenlegi finanszírozási struktúrája, mivel jóformán kizárólag az alulfejlett ukrán régiók lennének jogosultak támogatásokra: csak Magyarországra nézve a szórást mutató becslések szerint 10-20 ezer milliárd forintba kerülne Ukrajna csatlakozása – azaz egy-kétmillió forintjába minden magyarnak, évente!

Akkor mégis miért erőlteti ezt a bizottság és magyarországi ügynökhálózata, miért szerveznek dezinformációs kampányokat, miért folytat nemzetbiztonságot veszélyeztető tevékenysévet a Brüsszellel és Kijevvel szimbiózisban működő Tisza? – tette fel a kérdést Szánthó Miklós.

A válasz pont annyira egyszerű, mint amennyire komplikált az EU működése: Ukrajna beléptetését igazából arra használnák fel, hogy még tovább központosítsák az Uniót, még több hatáskört szervezzenek ki Brüsszelnek. Egy új tagállam felvétele ugyanis értelemszerű lehetőség arra, hogy módosítsák az uniós szerződéseket is – ezt Von der Leyenék nem is titkolják: arra hivatkoznának, hogy Ukrajnával már túl nagy lenne az EU, nem lehet minden tagállamnak a jelenlegihez hasonló képviseletet adni, szétfeszítené a kereteket az egy tagállam – egy szavazat elve

–  részletezte. Hozzátéve:

Tehát újra kell strukturálni, és nyilván a vitákat megelőzendő a salamoni döntés az lenne, hogy nem a tagállamok között kell súlyozgatni, hanem »igazságosan« a vitás területeken átadni a kompetenciákat Brüsszelnek.

Szánthó Miklós arra is kitért, hogy a bizottság az elmúlt évtizedekben valamennyi válságot – a 2007/8-as gazdasági, a migrációs vagy a Covid-okozta válságot is – arra igyekezett kihasználni, hogy a szerződéseket megkerülve bár, de növelje hatásköreit. 

Ugyanezt tette a háború kapcsán is (közös hitelfelvétel, közös szankciók, közös hadsereg ötlete) és ugyanez a valódi cél Ukrajna csatlakoztatása kapcsán is

– fogalmazott, hozzátéve: És ehhez nyilván a Brüsszel utasítására működő globalista Tisza és a szokásos magyarországi libsi hálózat szívesen asszisztálna, ahogy harsányan támogatják is mindenben Kijevet, a csatlakozástól elkezdve a szlavaukrainizésig.

Ezért fontos a Voks 2025, és ezért lesz minden korábbinál fontosabb a 2026-os országgyűlési választás. Csak a szuverenisták tudják megvédeni a szuverenitást. Fel, győzelemre, zászlókat a magasba, dicsőség Magyarországnak

– zárta bejegyzésést Szánthó Miklós. 

Borítókép: Szánthó Miklós a CPAC Hungaryn (Fotó: Csudai Sándor)