Rendezvényeken „erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás is, abban az esetben is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására”, ha csoportosan valósul meg „kihívóan közösségellenes vagy erőszakos magatartás”, amely „a bíróság vagy egyéb hatóság eljárását megzavarja vagy akadályozza”, akkor is öt évig terjedő büntetéssel büntethető, „ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg”.
A fent idézett részletek a február 1-jén hatályba lépett büntető törvénykönyvi törvénymódosítás részét képezik. A vasárnaptól hatályos, 2008. évi LXXIX. törvény rendelkezik „a közrend, valamint az igazságszolgáltatás működésének védelme érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról”. Az életbe lépett változtatásokat Juhász Gábor, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium – jogi végzettséggel nem rendelkező – államtitkára többek között úgy illusztrálta, hogy az új rendelkezések szellemében egy tojás, sőt egy papírgalacsin elhajítása is büntetendő cselekménynek számíthat.
Ez azt jelenti: közvádas bűncselekménynek minősül február 1-jétől, ha politikusokra és más személyekre valaki tortát vagy tojást hajít.
Egy jogvédő szervezet, amely nem hallgat
A napokban nyújtja be az Alkotmánybíróságnak a törvény utólagos normakontrolljára vonatkozó kérelmét a törvénnyel kapcsolatban a Nemzeti Jogvédő Alapítvány. A szervezet korábban – sikertelenül – Sólyom László köztársasági elnöktől kérte beadványában, hogy indítványozzon előzetes normakontrollt a taláros testületnek. Gaudi-Nagy Tamás, a jogvédő szervezet kuratóriumi ügyvezetője elmondta: beadványukban hangsúlyozottan kifogásolják, hogy a törvény büntetést rendel el számos, bűncselekménynek nyilvánított tevékenység előkészületi szakaszában. A jogszabály, mely a jogvédő szerint is „hemzseg az alkotmányellenes kitételektől”, sérti a véleménynyilvánítási szabadságra vonatkozó rendelkezéseket, a bíróság előtti egyenlőség elvét és a megkülönböztetés tilalmát.
A Sólyom Lászlónak benyújtott beadványban a szervezet jelzi: a jogszabály ellentétes az alaptörvény 57. §-ával, a 61. § (1) bekezdésével, 70/A §-ával, továbbá a hazánk által is ratifikált Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 19. cikkével. Emlékeztetnek arra is, hogy Nyugat-Európa és Észak-Amerika fejlett parlamentáris demokráciáiban általánosan elfogadott, hogy közszereplőket meg lehet dobni tojással, tortával, akár káposztával is. Ez bevett véleménynyilvánítási forma.
Már a rendezvényen való részvétel is büntetendő?
Bár a törvény már február 1-jén életbe lépett, teljes fejetlenséget tapasztal, aki az esetleges szankciók erdejében próbál eligazodni. A jogvédők Sólyom Lászlónak benyújtott dokumentuma még Draskovics Tibor igazságügyi miniszter törvényjavaslatán alapszik. E változat szerint a rendőrség által megtiltott tüntetésen való részvétel is büntetendő.
A jogalkotó megváltozott szándékára utal a Kisvárda Online írása, eszerint „a törvény tervezete az előzőekben ismertetettektől lényegesen tágabb körben kívánta a felelősségre vonást megteremteni. Ennek alapján a rendezvény résztvevője is felelősséggel tartozott volna abban az esetben, ha olyan rendezvényen vesz részt, ahol a szervező jogellenes magatartása megállapítható. A rövidesen hatályba lépő törvényszöveg egy kompromisszumos megoldást tartalmaz, és ennek alapján a szervező széles körben büntethetővé vált a rendezvény szervezésével kapcsolatos jogszerűtlen magatartások elkövetése miatt.”
A jogvédők számára érdemtelen helyzet azért állhatott elő, mert nem vonták be a civil jogvédő szervezeteket és az érdek-képvisleti szerveket a jogalkotási folyamatba, megsértve az 1987. évi XI. törvény (Jat.) 20 §-át. Az alkotmányos jogokat érintő kérdésekben ugyanis érdek-képviseleti szervnek számítanak a civil szervezetek is.
Rendszabályozni vonul ki a rendőrség a bejelentett tüntetésre
Mindenesetre ha egy rendezvényen a jelen levő rendőrök úgy érzik, felhívást intéz egy demonstráció szónoka, s egy keményebb megfogalmazás abból a célból, hogy – az ő megítélésük szerint – ez garázda magtartásra szólít fel, például azt mondja: „ne engedjük, hogy minket kordonnal körülvegyenek”, ezt túlzó és önkényes jogértelmezéssel akár hivatalos személy elleni erőszak előkészületeként lehetne értelmezni.
Valósággá válhat az, hogy a szónokot akár le is ráncigálják a színpadról – fogalmaz a jogvédő. Az új jogszabály által – fejti ki Gaudi – a rendőrség esélyt kap arra, amit eddig jogszabályi felhatalmazás nélkül tett: „A tüntetéseken nem azért vannak jelen, ahogy ezt a nemzetközi egyezmények és az alkotmányos alapelvek is előírják, hogy biztosítsák a tüntetés békés, zavartalan lebonyolítását, mentesítve a demonstrációt a külső hatásoktól, hanem hogy megrendszabályozzák az ott összegyűlt embereket, és megpróbálják elrettenteni őket attól, hogy a gyülekezés céljai megvalósulhassanak”.
Mint Kádárék 1956-ban
Gaudi felidézi: a jogszabály kísérteties hasonlóságokat mutat a forradalom vérbe fojtását követően Kádár Jánosék által kihirdetett, 1956. évi 30. számú törvényerejű rendelettel (a szocialista politikusok már ekkor is előszeretettel alkalmazták a rendeleti úton való kormányzást – a szerk.), amely egyéves börtönnel bünteti a be nem jelentett tüntetésen való részvételt. Figyelemre méltó, hogy Gyurcsányék még szigorúbb büntetési tételekkel, kétévi elzárással operálnak.
Nyilvántartanak
Egyértelmű viszont a jogalkotó szándéka a szabálysértési törvény 27. §-át egy elegáns mozdulattal a büntető törvénykönyvbe átemelő módosítás esetében. Itt az olvasható:
„(1) A központi szabálysértési nyilvántartás (a továbbiakban: szabálysértési nyilvántartás) célja az eljárás alá vont személy szabálysértési előéletének nyilvántartása, a szabálysértési eljárás gyors és pontos lefolytatása, a szabálysértési végrehajtási rendszer megerősítése, továbbá a nyilvántartásból történő adatszolgáltatás útján az érintett jogai gyakorlásának biztosítása, valamint mások jogainak és biztonságának védelme érdekében.”
A szabálysértési nyilvántartás tartalmazza a nyilvántartott természetes személyazonosító adatait, családi nevét és utónevét, nemét, születési helyét és idejét, anyja születési nevét, személyi azonosítóját, állampolgárságát, lakó-, illetve tartózkodási helyét, előző családi és utónevét (neveit). Kiterjed a szabálysértési hatóság vagy a bíróság jogerős határozata szerint a szabálysértés megnevezésére.
„A hatóság így követheti a szabálysértés elkövetésének helyét, a kiszabott büntetés nemét és mértékét, sőt például az adók módjára történő behajtás eredménytelenségét vagy az ezt követő szankciókat is.”
A nyilvántartásban kezelt adatok statisztikai, illetve tudományos kutatási célra – személyazonosításra alkalmatlan módon – átadhatók és felhasználhatók.
Bár az adattovábbítási nyilvántartásból az érintett jogosult megismerni, hogy adatszolgáltatás alanya volt-e, a törvény leszögezi: „Ez a jogosultság a nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés vagy a bűnüldözés érdekében a rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok részére történt adatszolgáltatás esetén korlátozható vagy kizárható”.
Folyamatosan gyűjtik az adatbázisokat: nemrég a Magyar Gárda iváni vonulása után az onnan távozó emberek többségének felírták az adatait – kommentálta a hatóságok fokozott kíváncsiságát kérdésünkre Gaudi. „Gyűjtik tehát az úgynevezett rezisztens állampolgárok adatait, s ezt most megpróbálják legalizálni. Egyértelműen kimutatható, hogy miután rendszeresen zátonyra fut a jogkorlátozás folyamata a bírósági szűrőkön, a hatalom megpróbál egy lépéssel utánalépni és jogalkotási módszerekkel újabb eszközöket adni a rendőrség kezébe. A párbeszéd és a társadalom partnerként kezelése helyett egyre inkább alattvalóként kezelik az embereket.”
Titkos törvénykezés
Talán nem véletlen, hogy jogszabálysértő módon egyszerűen nem olvasható el a törvény teljes szövege. A jogszabályok nyilvános közzétételét és ingyenes hozzáférhetőségét szabályozó törvény szerint a releváns forrásokban, így az Országgyűlés honlapján és a kormányzati honlapon is hozzáférhető kéne, hogy legyen ez a törvény. Csakhogy a Magyarorszag.hu kormányzati portál nem tartalmaz megjeleníthető találatot a „2008. évi LXXIX. évi törvény”-re. A parlament honlapján pedig csak a Draskovics Tibor által benyújtott törvényjavaslatot tanulmányozhatják az állampolgárok, ami legalábbis azt a hamis látszatot kelti, hogy még a módosítás szakaszában van a 2009. február 1-jén hatályba lépett és kihirdetett jogszabály. A Magyar Közlöny nyomtatott változataihoz szintén nem lehet ingyen hozzáférni.
A világhálón föllelhető, egyetlen ingyenesen hozzáférhető változat, melyből a februárban életbe lépő törvényre következtethetünk, már nem tartalmazza ezt a kitételt. Ez a forrás egyébként egy magánszemély honlapján nyitható meg.
Az állam a jogalkotási törvényben foglalt azon kötelezettségét is megszegi, hogy nem hozza a polgárok tudomására, milyen jogkorlátozások lépnek hatályba – fogalmaz Gaudi-Nagy. Szerinte ez „mesterien eltervezett csapda azon személyek számára, akiktől nem várható el, hogy naponta áttanulmányozzák a Magyar Közlönyt”.
A társadalom tájékoztatásával kapcsolatos kötelezettségét súlyosan megszegi az állam, ennek következménye lehet, hogy „sokaknak fogalma sem lesz arról, milyen típusú elkövetési magatartások váltak tilalmazottá. A változtatások súlya elvárhatóvá tette volna, hogy „falragaszokban vagy szájbarágós kiskátékkal hozzák az emberek tudomására: ha egy tüntetés helyszínére a zsebében nagyobb kavicsdarabbal érkezik, akkor ő elkövethette a hivatalos személy elleni erőszak előkészületét. Ezért két év börtönre büntethetik” – így a jogvédő.
Ehelyett Juhász Gábor jogvégzetlen államtitkár felvezetésében zagyva és zavaros tájékoztatás jelent meg az MTI-nél, amely az állampolgárok számára abszolút érthetetlen – folytatja Gaudi-Nagy. Félő, hogy a törvény egyetlen pozitívnak tekinthető kitétele, mely súlyosan szankcionálja a közérdekű üzem működésének megzavarását, nem a vasúti kábellopások esetén lesz érvényesítve, hanem például a televíziók, rádiók előtti tüntetések résztvevőire alkalmazzák – véli.
Jogvédők, akik hallgatnak
Kőszeg Ferenc a Hetek című lap január 9-i (XIII/2) számának nyilatkozva kétségesnek tartotta, „valóban szükséges volt-e az, hogy az Országgyűlés az utcai agresszió elleni hatékonyabb fellépésre hivatkozva ismét módosította a büntető törvénykönyvet. Azok a tényállások ugyanis, amelyek alapján az utcai erőszakot, a tojásdobálást, a gyülekezési jog gyakorlásának erőszakos akadályozását büntetni lehet, eddig is benne voltak a Btk.-ban.” Feltűnő – bár az elemi emberi és szabadságjogok korlátozása tudtukkal zajlik – a liberális jogvédő szervezetek mély hallgatása. Utoljára az Országgyűlés emberi jogi bizottságának szeptemberi ülésén szólaltak meg, akkor egyébként leginkább a velük történő egyeztetés elmaradását sérelmezték. Azóta egyetlen hangot sem hallattak a február 1-jén életbe lépő törvénymódosítások ellen.
