Beleegyezés nélkül továbbíthatják adatainkat

Anélkül történt meg gyülekezési jogaink durva korlátozása – a vasárnap életbe lépett, 2008. évi LXXIX. törvény által –, hogy erről a közvéleményt bármilyen módon érdemben tájékoztatták volna. A jogszabály létrehozza az úgynevezett központi szabálysértési nyilvántartást is. Mint arra a Nemzeti Jogvédő Szolgálat figyelmeztet, felhatalmazza továbbá a hatóságokat, hogy adatainkat kiszolgáltassák, ám az állampolgárt korlátozza abban, hogy megismerje, mely szervek számára. Börtön jár a köpködésért, papírgalacsin dobálásáért februártól Kő, papír, olló

Már a rendezvényen való részvétel is büntetendő?

Bár a törvény már február 1-jén életbe lépett, teljes fejetlenséget tapasztal, aki az esetleges szankciók erdejében próbál eligazodni. A jogvédők Sólyom Lászlónak benyújtott dokumentuma még Draskovics Tibor igazságügyi miniszter törvényjavaslatán alapszik. E változat szerint a rendőrség által megtiltott tüntetésen való részvétel is büntetendő.

A jogalkotó megváltozott szándékára utal a Kisvárda Online írása, eszerint „a törvény tervezete az előzőekben ismertetettektől lényegesen tágabb körben kívánta a felelősségre vonást megteremteni. Ennek alapján a rendezvény résztvevője is felelősséggel tartozott volna abban az esetben, ha olyan rendezvényen vesz részt, ahol a szervező jogellenes magatartása megállapítható. A rövidesen hatályba lépő törvényszöveg egy kompromisszumos megoldást tartalmaz, és ennek alapján a szervező széles körben büntethetővé vált a rendezvény szervezésével kapcsolatos jogszerűtlen magatartások elkövetése miatt.”

A jogvédők számára érdemtelen helyzet azért állhatott elő, mert nem vonták be a civil jogvédő szervezeteket és az érdek-képvisleti szerveket a jogalkotási folyamatba, megsértve az 1987. évi XI. törvény (Jat.) 20 §-át. Az alkotmányos jogokat érintő kérdésekben ugyanis érdek-képviseleti szervnek számítanak a civil szervezetek is.

Rendszabályozni vonul ki a rendőrség a bejelentett tüntetésre

Mindenesetre ha egy rendezvényen a jelen levő rendőrök úgy érzik, felhívást intéz egy demonstráció szónoka, s egy keményebb megfogalmazás abból a célból, hogy – az ő megítélésük szerint – ez garázda magtartásra szólít fel, például azt mondja: „ne engedjük, hogy minket kordonnal körülvegyenek”, ezt túlzó és önkényes jogértelmezéssel akár hivatalos személy elleni erőszak előkészületeként lehetne értelmezni.

Valósággá válhat az, hogy a szónokot akár le is ráncigálják a színpadról – fogalmaz a jogvédő. Az új jogszabály által – fejti ki Gaudi – a rendőrség esélyt kap arra, amit eddig jogszabályi felhatalmazás nélkül tett: „A tüntetéseken nem azért vannak jelen, ahogy ezt a nemzetközi egyezmények és az alkotmányos alapelvek is előírják, hogy biztosítsák a tüntetés békés, zavartalan lebonyolítását, mentesítve a demonstrációt a külső hatásoktól, hanem hogy megrendszabályozzák az ott összegyűlt embereket, és megpróbálják elrettenteni őket attól, hogy a gyülekezés céljai megvalósulhassanak”.

Mint Kádárék 1956-ban

Gaudi felidézi: a jogszabály kísérteties hasonlóságokat mutat a forradalom vérbe fojtását követően Kádár Jánosék által kihirdetett, 1956. évi 30. számú törvényerejű rendelettel (a szocialista politikusok már ekkor is előszeretettel alkalmazták a rendeleti úton való kormányzást – a szerk.), amely egyéves börtönnel bünteti a be nem jelentett tüntetésen való részvételt. Figyelemre méltó, hogy Gyurcsányék még szigorúbb büntetési tételekkel, kétévi elzárással operálnak.

Nyilvántartanak

Egyértelmű viszont a jogalkotó szándéka a szabálysértési törvény 27. §-át egy elegáns mozdulattal a büntető törvénykönyvbe átemelő módosítás esetében. Itt az olvasható:

„(1) A központi szabálysértési nyilvántartás (a továbbiakban: szabálysértési nyilvántartás) célja az eljárás alá vont személy szabálysértési előéletének nyilvántartása, a szabálysértési eljárás gyors és pontos lefolytatása, a szabálysértési végrehajtási rendszer megerősítése, továbbá a nyilvántartásból történő adatszolgáltatás útján az érintett jogai gyakorlásának biztosítása, valamint mások jogainak és biztonságának védelme érdekében.”

A szabálysértési nyilvántartás tartalmazza a nyilvántartott természetes személyazonosító adatait, családi nevét és utónevét, nemét, születési helyét és idejét, anyja születési nevét, személyi azonosítóját, állampolgárságát, lakó-, illetve tartózkodási helyét, előző családi és utónevét (neveit). Kiterjed a szabálysértési hatóság vagy a bíróság jogerős határozata szerint a szabálysértés megnevezésére.

„A hatóság így követheti a szabálysértés elkövetésének helyét, a kiszabott büntetés nemét és mértékét, sőt például az adók módjára történő behajtás eredménytelenségét vagy az ezt követő szankciókat is.”

A nyilvántartásban kezelt adatok statisztikai, illetve tudományos kutatási célra – személyazonosításra alkalmatlan módon – átadhatók és felhasználhatók.

Bár az adattovábbítási nyilvántartásból az érintett jogosult megismerni, hogy adatszolgáltatás alanya volt-e, a törvény leszögezi: „Ez a jogosultság a nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés vagy a bűnüldözés érdekében a rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok részére történt adatszolgáltatás esetén korlátozható vagy kizárható”.

Folyamatosan gyűjtik az adatbázisokat: nemrég a Magyar Gárda iváni vonulása után az onnan távozó emberek többségének felírták az adatait – kommentálta a hatóságok fokozott kíváncsiságát kérdésünkre Gaudi. „Gyűjtik tehát az úgynevezett rezisztens állampolgárok adatait, s ezt most megpróbálják legalizálni. Egyértelműen kimutatható, hogy miután rendszeresen zátonyra fut a jogkorlátozás folyamata a bírósági szűrőkön, a hatalom megpróbál egy lépéssel utánalépni és jogalkotási módszerekkel újabb eszközöket adni a rendőrség kezébe. A párbeszéd és a társadalom partnerként kezelése helyett egyre inkább alattvalóként kezelik az embereket.”

Titkos törvénykezés

Talán nem véletlen, hogy jogszabálysértő módon egyszerűen nem olvasható el a törvény teljes szövege. A jogszabályok nyilvános közzétételét és ingyenes hozzáférhetőségét szabályozó törvény szerint a releváns forrásokban, így az Országgyűlés honlapján és a kormányzati honlapon is hozzáférhető kéne, hogy legyen ez a törvény. Csakhogy a Magyarorszag.hu kormányzati portál nem tartalmaz megjeleníthető találatot a „2008. évi LXXIX. évi törvény”-re. A parlament honlapján pedig csak a Draskovics Tibor által benyújtott törvényjavaslatot tanulmányozhatják az állampolgárok, ami legalábbis azt a hamis látszatot kelti, hogy még a módosítás szakaszában van a 2009. február 1-jén hatályba lépett és kihirdetett jogszabály. A Magyar Közlöny nyomtatott változataihoz szintén nem lehet ingyen hozzáférni.

A világhálón föllelhető, egyetlen ingyenesen hozzáférhető változat, melyből a februárban életbe lépő törvényre következtethetünk, már nem tartalmazza ezt a kitételt. Ez a forrás egyébként egy magánszemély honlapján nyitható meg.

Az állam a jogalkotási törvényben foglalt azon kötelezettségét is megszegi, hogy nem hozza a polgárok tudomására, milyen jogkorlátozások lépnek hatályba – fogalmaz Gaudi-Nagy. Szerinte ez „mesterien eltervezett csapda azon személyek számára, akiktől nem várható el, hogy naponta áttanulmányozzák a Magyar Közlönyt”.

A társadalom tájékoztatásával kapcsolatos kötelezettségét súlyosan megszegi az állam, ennek következménye lehet, hogy „sokaknak fogalma sem lesz arról, milyen típusú elkövetési magatartások váltak tilalmazottá. A változtatások súlya elvárhatóvá tette volna, hogy „falragaszokban vagy szájbarágós kiskátékkal hozzák az emberek tudomására: ha egy tüntetés helyszínére a zsebében nagyobb kavicsdarabbal érkezik, akkor ő elkövethette a hivatalos személy elleni erőszak előkészületét. Ezért két év börtönre büntethetik” – így a jogvédő.

Ehelyett Juhász Gábor jogvégzetlen államtitkár felvezetésében zagyva és zavaros tájékoztatás jelent meg az MTI-nél, amely az állampolgárok számára abszolút érthetetlen – folytatja Gaudi-Nagy. Félő, hogy a törvény egyetlen pozitívnak tekinthető kitétele, mely súlyosan szankcionálja a közérdekű üzem működésének megzavarását, nem a vasúti kábellopások esetén lesz érvényesítve, hanem például a televíziók, rádiók előtti tüntetések résztvevőire alkalmazzák – véli.

Jogvédők, akik hallgatnak

Kőszeg Ferenc a Hetek című lap január 9-i (XIII/2) számának nyilatkozva kétségesnek tartotta, „valóban szükséges volt-e az, hogy az Országgyűlés az utcai agresszió elleni hatékonyabb fellépésre hivatkozva ismét módosította a büntető törvénykönyvet. Azok a tényállások ugyanis, amelyek alapján az utcai erőszakot, a tojásdobálást, a gyülekezési jog gyakorlásának erőszakos akadályozását büntetni lehet, eddig is benne voltak a Btk.-ban.” Feltűnő – bár az elemi emberi és szabadságjogok korlátozása tudtukkal zajlik – a liberális jogvédő szervezetek mély hallgatása. Utoljára az Országgyűlés emberi jogi bizottságának szeptemberi ülésén szólaltak meg, akkor egyébként leginkább a velük történő egyeztetés elmaradását sérelmezték. Azóta egyetlen hangot sem hallattak a február 1-jén életbe lépő törvénymódosítások ellen.