A magyar társadalom 1945-ben hullott szét, ez a katasztrofális szétesés „részben azoknak a kollaboránsoknak köszönhető, akik szovjet fegyverekkel felépítették a szocializmust”. A széthullás azzal folytatódott, hogy „a forradalom utáni korszak az esetleg kikerülhetetlen gazdasági döntéseket a társadalom megerőszakolásával hajtotta végre”. Az 1959 és ’61 között történt téeszszervezés pedig egyenlő volt a magyar falu felrobbantásával, emberek százezreinek tönkretételével – válaszolta az MNO-nak Tomka Miklós a magyar társadalom közösséghez és individualizmushoz való viszonyát firtató kérdésünkre. A szociológus szavai szerint ezzel egyidejűleg a társadalmi szövetet is hatalmas károsodás érte. Mint amikor sósavat öntenek a ruhaszövetre – érzékeltette az egyetemi tanár.
Többek között a fenti folyamatoknak is köszönhető, hogy a magyar társadalom elreménytelenedett, „nem bízik önmagában és a jövőben”. Az emberek jelentős többsége úgy érzi, nem ő dönt a saját sorsáról, a döntéseket a feje felett hozzák meg. Tomka Miklós szerint „ez egy borzasztó állapot, amit a szociológia anómiának nevez”. A „rend nélküli” állapot nélkülözi a bizalmat, hiányzik az együttműködési készség, s „ez fut bele egy szélsőséges individualizmusba”. Ám nem teljesen reménytelen a helyzet az egyetemi tanár szerint, „ugyanis amint szétverik a társadalmat, már a 70-es évek elején megkezdődik egy közösségi önszerveződés”. Kialakul a feketegazdaság, „beindul a háztáji és a második gazdaság” is. Elkezdődik egy gazdasági önszerveződés, ami mégiscsak az egyének összefogását jelenti: az „emberek kipróbálják egymást, s úgy működnek együtt, hogy a helyzet kikényszeríti a bizalmat és a tisztességet egymással szemben”.
Súlyos árat fizetett a társadalom
Nem szabad elfeledkezni Tomka szerint arról sem, hogy folyamatosan létezik egy olyan vallási kisközösség-képződés is, „amely megteremti a társadalomnak azokat a pici csíráit, amelyek a későbbi újjáépülésnek az alapját képezik”. Az állampárt persze mindent megtett e folyamatok ellen – emlékeztet Tomka Miklós. Nem szűnt meg a társadalom életképessége, ám súlyos árat kellett fizetnie, például megindult a születéskor várható élettartam csökkenése a 70-es évektől. „A másodállás egyúttal kizsákmányolást is jelent.” Ebbe pedig rengetegen beleroppantak – hívja fel a figyelmet a szociológus. Hatalmas ellenszélben kellett akkor is és most is épülnie a társadalomnak. Annak ellenére alakulnak a különféle kezdeményezések, hogy „iszonyatos túlerőben van az állam és az éppen azt uraló elitek. Ennek részei a tömegkommunikáció s azok is, akik a pártállamban vagy az akkori kapcsolataikat később kihasználva lettek az elitek tagjai”.
Vannak dolgos kezek is
Nagyon nagy bajban vagyunk, de van a magyar társdalomban annyi megfogható kezdeményezés- és összefogáskészség, hogy lehet a jövő építésén gondolkodni – véli a szociológus. Lassan láthatóvá válik egy olyan csoport a társadalmon belül, amely kötelességének érzi, hogy legalább a közvetlen környezetében emberibb viszonyokat teremtsen. Tomka Miklós szerint 5-10 százaléknyi ember vállalkozik önkéntes munkákra, ők vállalnak felelősséget a közügyekért. Ez a folyamat lehet a záloga annak, hogy ne következzen be a teljes társadalmi szétesés. A probléma, hogy „tízmillió ember él ebben az országban, s ezek az emberek szeretnének bízni a jövőben, meg akarnak szabadulni a kiszolgáltatottság érzésétől”.
Már 1987-től megindult egyfajta bizakodás, ami körülbelül 1994-ig tartott – feleli a szociológus arra a kérdésünkre, hogy a rendszerváltás akadályozta vagy inkább katalizátora volt-e ennek a folyamatnak. Az ekkor bekövetkező gazdasági krízist követte egy politikai váltás is, s eljutott az ország egy olyan helyzetbe, hogy nem a munkahely vagy a jövedelem kérdése a legfőbb baja az embernek – mondta az egyetemi tanár. Elvesztették a hitüket – állítja Tomka. Szerinte „amikor a miniszterelnök és a kormány nyilvánosan bejelenti, hogy hazudik, és nem történik semmi, az egy nagyon súlyos üzenet a társadalom számára” (ki ne emlékezne Gyurcsány „drámai monológjára”, amelyben felfedte a szocialista munkamódszer lényegét – L. R.). Megemlíti a botrányos kifizetéseket is, amelyek ugyan szerződéses, jogi köntösben történnek, ám mégis gyanúsak. „A szó klasszikus értelmében nem, ám a szó erkölcsi értelmében rablók.” Mivel nincs következménye mindezeknek, az átlagember eljut a „minek bízzak én bármiben is” alapálláshoz.
Aminek változnia kell(ene): a jogrend és az elitek viselkedése
Az előrelépés nagyon erős változást igényel a jogrend és a politikai szintjén, illetve az elitek viselkedésében is. Tomka szükségesnek nevezte a valódi számonkérhetőséget is. „Amíg ez nem történik meg, addig nem beszélhetünk általános társadalmi bizalomszint-növekedésről.”
Az eleven tömegkommunikáció jó eszköz lehet arra, hogy az emberekhez eljussanak a pozitív üzenetek is – feleli Tomka Miklós arra a kérdésünkre, hogy ennek az értéktranszfernek miképpen lehetne megváltoztatni az előjelét. Szerinte léteznek megoldások arra, hogy a bizalomérzet újra megerősödjön a társadalomban. A szociológus példaként említi Angliát, ahol olyan kemény vagyonadót vezettek be a második világháború után, hogy két évtized alatt az összes korábbi hercegi, grófi kastély az államnál kötött ki. Nem tudták fizetni az adót – teszi hozzá. A társadalom nagy része igazságtalannak érezte, hogy „míg neki lakásgondjai vannak, mások kastélyokban élnek”. Tomka Miklós szerint a jelenlegi kormány lényegében megszüntette a progresszív adózást, a vagyont nem igazán adóztatja, hallatlan előnyben részesíti a nagyon gazdagokat. „Lehet érvelni ennek a gazdasági okai mellett, ám az emberekben emiatt bekövetkező bizalomdeficit okozta kár felmérhetetlen.” A következő kormánynak mindent meg kell tennie a társadalmi igazságosság helyreállításáért.
„Dolgoznunk” kell emberi kapcsolatainkon
Az a rendkívül mozgékony rendszer, amit a globalizáció jelent (korábbi interjúnkban bővebben olvashat e jelenségről – L. R.), valóban képes arra, hogy szétszakítsa a közösségeket – állítja a szociológus felvetésünkre. Hiszen szinte folyamatosan mozgásban vagyunk, „ha van egy baráti köröm, és én elmegyek Angliába tíz évre dolgozni, akkor a társaságból talán még egy képeslap sem marad”. Míg évtizedekkel korábban a baráti és közösségi kapcsolatok akár egy egész életen át megmaradtak, manapság komoly erőfeszítést igényel ennek fenntartása. Ezeket a kapcsolatokat tudatosan kell építeni – teszi hozzá Tomka Miklós. Ez a közösségeket veszélyeztető jelenség nemzetközi szinten létezik, s valóban a globalizáció egyik következménye.
„Ha nem hatunk ellene, akkor egyes globális nagyhatalmak, multicégek vagy éppen a saját államunk is” kénye-kedve szerint játszhat az emberekkel. A szociológus kijelentette: egy normális társadalom erre válaszul kiépíti saját intézmény- és szervezetrendszerét, amellyel képes elérni a kitűzött célokat.
Lejtő. Nem dicsekedhetünk egészségügyi helyzetünkkel sem, súlyos problémáink vannak szív- és érrendszeri, illetve a daganatos betegségek okozta elhalálozási mutatóinkkal. Ám nem csak e problémakör jelent súlyos kockázatot. A gyermekvállalás, a demográfiai helyzet tekintetében is krízisben van a társadalom. Könnyen megtörténhet, hogy már a következő esztendőben 10 millió alá esik a lélekszám. Gondok vannak a társadalmi értékek tekintetében is: az értékvesztés a lakosság több mint 50 százalékát érinti. Ebből (is) ered az erőszakos viselkedés térnyerése. Tudatosan felépített kultusza az erőszaknak? Növekvő tendenciát mutat az iskolai erőszak is, e viselkedés immár nem csak „problémamegoldásként”, hanem szórakozásként is tetten érhető. (L. R.)
origo.hu
Horror kempingezés közben: maszkos, késekkel felfegyverzett társaság várta a túrázókat sátraiknál
