Az elvtársakból nagyurak lettek – 20 éves a szocialista párt

20 évvel ezelőtt alakult meg az MSZMP utódpártjaként a Magyar Szocialista Párt. A szocialisták az eddigi öt parlamenti választásból hármat nyertek meg, azonban mostanra a korábbi néppárti státuszból kikerültek, és maradék hitelük megmentéséért küzdenek. • „Az MSZP valójában 65 éves múltra tekint vissza”

Az 1994-es eredmény

A belső viták elsősorban a Bokros-csomag előkészítetlen meghirdetése és kedvezőtlen társadalmi hatásai körül zajlottak. A pártelnök-miniszterelnök Horn azonban mindvégig kitartott a stabilizációs politika mellett. A kormányzati működést soha nem látott korrupciós ügyek is „beárnyékolták”. Ezek közül az egyik legemlékezetesebb az 1996-ban kirobbant Tocsik-botrány. Az ügyben Tocsik ügyvédként több mint tizenhárom évvel ezelőtt 804 millió forint sikerdíjat vett fel az ÁPV Rt.-től az önkormányzatokkal a privatizált cégek alatt fekvő belterületi földek ellenértéke ügyében folytatott tárgyalásai nyomán. A Legfőbb Ügyészség 1996-ban indított polgári pert az ÁPV Rt. és Tocsik ellen. A Legfelsőbb Bíróság jogerősen úgy döntött: jogszabályba nem, de jó erkölcsbe ütköznek a szerződések, ezért semmisek.

Belső harcokkal teltek az ellenzéki évek

Többek között ennek az ügynek köszönhetően vesztették el az 1998-as választást. A párt a listás szavazáson még meg tudta előzni a Fidesz – MPP-t, de az egyéni körzetekben már alulmaradt az ellenzéki párttal szemben. A választási vereség után lemondott Horn, és a szeptemberi kongresszuson Kovács Lászlót választották a párt elnökévé. A párt 1999 májusában az „új közép” pártjaként határozta meg önmagát. Csaknem fél évig tartott a vereség okozta sokk feldolgozása, a politikai eredménytelenség Kovács fejére hullott vissza. Mire az addig nagyrészt külügyekben magas szintű jártasságot bizonyító Kovács beletanult a belpolitikai és pártelnöki szerepbe, a párt meghatározó csoportjai már nem tartották alkalmasnak arra, hogy a következő választáson a párt miniszterelnök-jelöltje legyen.

Az 1998-as eredmény

Hosszú huzavonát jelentett a párton belül a miniszterelnök-jelölt kiválasztása. A posztra sokáig befutónak látszott Németh Miklós, a rendszerváltás időszakának miniszterelnöke. Németh végül túlértékelte támogatottságát, s lekerült a jelöltsége a napirendről. Kovácsot 2000 novemberében másodszor is pártelnöknek választották, a frakció vezetését tőle 2001 elején Nagy Sándor vette át. Kovács helyett a párt végül a párton kívüli Medgyessy Pétert, a Horn-kormány utolsó pénzügyminiszterét jelölte, aki meghirdette a „nemzeti közép kormányát” és politikai programját.

Gyurcsány és Werber mentette meg a szocialistákat

Az Orbán-kormány elleni totális lejárató kampányt Ron Werber vezette, aki 2001 végén érkezett Magyarországra, azonban nem feledkezhetünk el Gyurcsány Ferencről sem, aki ekkor már részt vett a kampányirányításban. A szocialista stratégia egyik fő eleme a mozgósítás volt. A felfokozott kampánynak és a lejárató stratégiának köszönhetően 70,53 százalékos volt a részvétel az első fordulóban. A választást ha csak hajszálnyival is, de a szocialisták nyerték, ami egyértelműen annak volt köszönhető, hogy addig politikai inaktív rétegeket tudtak a szavazóurnákhoz vinni. Sokatmondó adat, hogy az április 7-i első fordulóban heten vesztették életüket a szavazóhelyiségekben.

A 2002-es eredmény

A választási győzelem után a Medgyessy-kormány népszerűsége jelentősen nőtt, elsősorban az első 100 nap programjában tett jóléti és szociális ígéretek teljesítése révén. A gazdaság helyzete minden további, teljesítményfedezet nélküli osztogatást lehetetlenné tett, a párt népszerűsége pedig fokozatosan csökkent. 2003-ban nagy horderejű üggyé dagadt a K&H-ügy, amelynek szálai a kormányzatig vezettek.

„Majd beledöglöttem, hogy végighazudtuk az elmúlt másfél évet”

2004 júniusában az Európai Parlament képviselőinek választásán a párt a szavazatok 34,30 százalékát szerezte meg, míg a Fidesz 47,40 százalékos támogatottságot tudhatott maga mögött. A párt tagsága és szimpatizánsi köre látványosan megvonta támogatását a párt vezetésétől, s a koalíciós partner SZDSZ sem támogatta Medgyessy kormányátalakítási terveit.

A pártelnök és a miniszterelnök közötti kapcsolat is megromlott, s a párt vezetése is válságba jutott. 2004. augusztus 19-én az MSZP elnöksége megvonta bizalmát a miniszterelnöktől. A kormányválság miatt kiírt kongresszuson a párt elnöksége Kiss Pétert támogatta, miközben a párt tagsága és a küldöttek körében egyre népszerűbbé vált a mind több politikai elképzeléssel aktivizálódó Gyurcsány. A kongresszus végül Gyurcsányt, a kormány gyermek-, ifjúsági és sportminiszterét támogatta 453:166 arányban. Gyurcsányt szeptember 26-án választották miniszterelnökké, ezzel megkezdődött az általa később az őszödi beszédben a „hazugság és semmittevés” időszakának nevezett szakasz.

Megbukott Szili

A párt 2004 októberében megtartott 10. kongresszusán lemondott Kovács László pártelnök, aki 2004. november végétől az Európai Bizottság adó- és vámpolitikai biztosa lett. A párt elnökévé Hiller Istvánt, elnökhelyettesévé Szekeres Imrét, a két addigi alelnököt választották. Szilit a párt 2005. márciusi kongresszusa a köztársasági elnök posztjára jelölte, az SZDSZ-frakció támogatása híján azonban nem Szilit, hanem Sólyom Lászlót választották köztársasági elnöknek.

A párt eme újabb kudarca után, 2005 júniusában újabb kongresszusi ülésszakra került sor, ahol – hasonlóan az előző ciklushoz, szokatlanul korán – megválasztották a párt választási bizottságát. A bizottság elnöke Gyurcsány lett, s kezdetét vette a kormány 100 lépés programja, amely jelentős és határozott baloldali politikai irányváltással járt együtt. Ennek következtében 2005 végére az MSZP közvélemény-kutatók által mért népszerűsége megközelítette a Fideszét. A 2006-os kampányba nagyméretű osztogatással, adócsökkentéssel lépett az MSZP, és ezeknek a jóléti intézkedéseknek a következtében a rendszerváltás után elsőként kormánypártként tudott nyerni országgyűlési választást az SZDSZ segítségével.

A 2006-os eredmény

Az őszödi beszéd után lejtőre került az MSZP

2006. szeptember 17-én, a délutáni órákban máig nem tisztázott módon nyilvánosságra került egy hangfelvétel, melynek tanúsága szerint a miniszterelnök egy májusi szocialista frakcióülésen elismerte, hogy végighazudták a választások előtti másfél évet, miközben – saját szavai szerint – másfél évig nem csináltak semmit. A Magyar Rádió és más médiumok birtokába jutott felvétel Balatonőszödön készült május 26-án.

A beszéd nyilvánosságra kerülésének hatására tüntetések kezdődtek a Kossuth téren, és először a rendszerváltás utáni magyar történelemben utcai összecsapásokba torkollott a felháborodás. Szeptember 18-án elfoglaltáka Magyar Televízió Szabadság téri épületét, majd az elkövetkező napokban többször összecsaptak a rendőrséggel a tiltakozók. Az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenéves évfordulóján történtek a legnagyobb összecsapások, amikor máig tisztázatlan módon a rendőrség rátámadtaz Astoriától békésen hazainduló Fidesz-szimpatizánsokra. A nap folyamán legalább 128 ember sérült meg, többségük idős és nő. Azóta több ítélet is született arról, hogy a rendőrség komoly törvénysértéseket követett el.

Zsarol a miniszterelnök

A kormányfő helyén maradása és az erőteljes hiánycsökkentés miatt 2007-ben a szocialisták tovább vesztettek támogatottságukból. Az MSZP tisztújító kongresszusát 2007. február 24–25-én rendezték meg Budapesten. Mire a küldöttek összegyűltek, úgy tűnt, minden lényeges kérdés eldőlt. Gyurcsány már 2006 októberében, amikor bejelentkezett a pártelnöki tisztségre, egyebek között azzal indokolta ez irányú ambícióját, hogy meg akarja akadályozni a kormány és a miniszterelnök „politikai gyámság” alá helyezését. Gyurcsány a kongresszuson bejelentette, hogy ha nem választják meg 75 százalékos többséggel, lemond a miniszterelnöki és a pártelnöki posztról. A zsarolás eredményes volt, és Gyurcsányt 89 százalékos többséggel választották meg.

Népszavazási bukás

2007. szeptember 17-én helyezték előzetes letartóztatásba Zuschlag Jánost különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan és üzletszerűen, bűnszövetkezetben elkövetett csalás gyanújával. A szocialista politikusok úgy nyilatkoztak, hogy folyamatban lévő vizsgálatról nem ildomos kategorikus állításokat tenni, de a politikai tanulságok kezdettől egyértelműek voltak. 2007-ben folyamatosan zajlottak a kisebbik koalíciós társsal való viták az egészségügyi reformról, ami tovább erodálta a szocialisták népszerűségét. Az év végén a közelgő népszavazás (vizitdíj, kórházi napidíj, tandíj) került előtérbe. A felmérések egyértelművé tették, hogy a népszavazást a nem válaszok többségre juttatásával lehetetlen megnyerni, hiszen a szocialisták törzsszavazóinak jelentős része is igennel szavaz a vizitdíj és a tandíj eltörlésére, ha egyáltalán részt vesz a referendumon. A párt vezetői azt tekintették maximális eredménynek, ha az igenek nem érik el az érvényességi küszöböt. Ennek megfelelően visszafogott magatartást terveztek, hogy lehűtsék a várakozásokat a következményekkel kapcsolatban.

2008 elején Gyurcsány mindent megtett, hogy jelentéktelenítse a népszavazás tétjét. Február közepén egy interjúban egyenesen kijelentette, hogy „a népszavazás politikai értelemben már megbukott”. A parlamentben többször elmondta, hogy március 9-e után 10-e jön. Az MSZP kampánystábjában – annak ellenére, hogy a közvélemény-kutató cégek magas részvételi hajlandóságot és az igenek magas számát prognosztizálták – megdöbbenést keltett, hogy 3,4 millió választópolgár adott olyan választ, amelyet a Fidesz – MPSZ saját politikája támogatásaként értelmezhetett. A március végi országos pártértekezleten a kormányfő kirúgta Horváth Ágnes egészségügyi minisztert a kabinetből, melynek hatására az SZDSZ április 30-i határidővel kilépett a kormányból, bár azt szavazataival támogatta.

Elsöpörte a gazdasági válság Gyurcsányt

A május 1-jétől működő kisebbségi kormány leállította a korábbi reformokat, és a várakozásteljes tétlenkedés jellemezte őket. Emiatt is érte úgymond váratlanul a kormányzatot a világgazdasági válság őszi hazai megjelenése. A válságra a kormány képtelen volt reagálni, és titkos tárgyalásokat kezdett az IMF-fel, hogy így sikerüljön megőrizni hazánk fizetőképességét. Gyurcsány átváltott a válságkezelő szerepébe, ami időlegesen elindította a szocialistákat a népszerűségi listán fölfelé.

2009 márciusára minden addiginál mélyebbre süllyedt az MSZP, ami kiváltotta Gyurcsány lemondását. Ezt követően egyhetes, paródiába illő miniszterelnök-jelölt keresés kezdődött, melynek végén Bajnai Gordon, a korábbi gazdasági miniszter lett a kormányfő. A párt továbbra is kisebbségben kormányzott. A júniusi EP-választáson óriási pofont kapott az MSZP. Alig három százalékkal tudta megelőzni a 2006 óta önállóan politizáló Jobbikot, míg a Fidesz 39 százalékkal győzte le őket. A súlyos vereséget követően 2004-hez hasonlóan nem kezdődött bűnbakkeresés a pártban, hanem egy emberként álltak ki Bajnai és a kisebbségi kormány mögött. A belső vitákat egyelőre a 20. születésnap utánra prolongálták a kormánypártban.

(Forrás: Magyarország politikai évkönyve 1989-2008, Vokscentrum.hu, Polhist.hu)