Az elvtársakból nagyurak lettek – 20 éves a szocialista párt

20 évvel ezelőtt alakult meg az MSZMP utódpártjaként a Magyar Szocialista Párt. A szocialisták az eddigi öt parlamenti választásból hármat nyertek meg, azonban mostanra a korábbi néppárti státuszból kikerültek, és maradék hitelük megmentéséért küzdenek. • „Az MSZP valójában 65 éves múltra tekint vissza”

1989. október 7-én megalakult a Magyar Szocialista Párt (MSZP), amelynek kongresszusa programnyilatkozatot fogadott el. A párt jogelődjének tekintette az MSZMP-t, és nevéből csupán a munkás szót törölte. A párt elnöke, egyben az országos választmány elnöke Nyers Rezső volt. Az elnökség tagja lett többek között Horn Gyula akkori külügyminiszter, Katona Béla, Nagy Imre, a KISZ KB utolsó titkára, Németh Miklós, dr. Ormos Mária történész.

Novemberben toborzó plakátokat helyezett el a párt az utcákon. Jelmondata: Tisztázott múlt – A ma nyugalma – A holnap biztonsága. Nyers jelentése szerint a hónap végére a párt taglétszáma elérte az 50 ezer főt. A választási felkészülés jegyében az MSZP február 3-án tette közzé a Népszabadságban programját.

Negyedik lett elsőre az MSZP

Az 1990-es országgyűlési választáson a párt az MDF, az SZDSZ és az FKGP mögött 10,89 százalékos eredménnyel végzett a negyedik helyen. A második fordulóban egy egyéni körzetben diadalmaskodott, így az MSZP 33 (8,55 százalék) mandátumot szerzett a törvényhozásban, és ellenzékbe szorult. A választásokat követően májusban választották a szocialisták elnökévé Horn Gyulát.

Az 1990-es eredmény

A szocialisták a parlamentben már ekkor hangsúlyozták, hogy a higgadtság és a konstruktivizmus fogja jellemezni munkájukat. A párt gyakorlatilag karanténba került, mivel egyetlen parlamenti párt sem kívánt velük együttműködni. Fontos említést tenni a párt taxisblokádkor tanúsított magatartásáról. Az MSZP nyilatkozatban tiltakozott az áremelés mértéke ellen, amely az infláció elszabadulását eredményezheti, ugyanakkor üdvözölte az október 28-án megszülető háromoldalú megállapodást, egyben a társadalmi béke fenntartása érdekében elutasította a tiltakozó mozgalomban részt vevők felelősségre vonását.

1991-től megkezdődött az MSZP népszerűségének emelkedése, amelynek okai a kormánnyal szembeni ellenszenv növekedése, az életszínvonal drámai romlása és a Kádár-rendszer iránti növekvő nosztalgia voltak. Áprilisban Budapesten, a VII. kerületben időközi országgyűlési választáson Filló Pál személyében szocialista politikus győzedelmeskedett. Szeptemberben közzétették a Demokratikus Charta 1991 című kiáltványt. Az aláírók között ott volt Nyers Rezső és Vitányi Iván országgyűlési képviselő, ezzel megkezdődött a karanténból való kitörés.

1993-ban még előre hozott választást akart az MSZP

1992-ben folytatódott az MSZP sikersorozata, Kisbéren több mint 60 százalékos támogatottsággal választották meg országgyűlési képviselőnek Keleti Györgyöt. Már ebben az évben a kölcsönös nyilatkozatok alapján megkezdődött az MSZP és az SZDSZ közeledése, amit alátámasztott, hogy Pető Iván, az SZDSZ új elnöke és Vitányi Iván közös szeptemberi politikai fórumán az MSZP politikusa azt mondta: Magyarország sorsa azon múlik, hogy a liberálisok és a szocialisták megtalálják-e az együttműködés formáit. A közeledést jelezte, hogy 1993 januárjában az MSZP szociáldemokrata társulása vitát szervezett a szélsőjobboldal térnyeréséről, a rendezvényen felszólalt Pető Iván és Fodor Gábor is.

1993 áprilisában az MSZP a közvélemény-kutatásokban tartósan másodikká vált a Fidesz mögött. Júniusban a Hűvösvölgyi réten Horn kijelentette: az MSZP vállalja a kormányzati felelősséget, de olyan alkukra nem hajlandó, amely a bérből és fizetésből élők rovására történik. Antall József halálát követően a szocialisták még inkább a parlament feloszlatását szerették volna, mint Boross Péter megválasztását.

Abszolút többségben a szocialisták

1994-ben a szocialisták a listás szavazatok 32,99 és a képviselői mandátumok 54,14 százalékának megszerzésével többséget szereztek a parlamentben. Ennek ellenére koalíciót kötöttek a szabad demokratákkal. A parlamentben abszolút többséggel rendelkező nagyobbik kormánypárt igen nagy személyi stabilitással működött a ciklus során. Minisztereinek a fele ugyan részben kicserélődött, a 209 fős frakcióból azonban mindössze egyetlen képviselő ült át a függetlenek közé.

Az 1994-es eredmény

A belső viták elsősorban a Bokros-csomag előkészítetlen meghirdetése és kedvezőtlen társadalmi hatásai körül zajlottak. A pártelnök-miniszterelnök Horn azonban mindvégig kitartott a stabilizációs politika mellett. A kormányzati működést soha nem látott korrupciós ügyek is „beárnyékolták”. Ezek közül az egyik legemlékezetesebb az 1996-ban kirobbant Tocsik-botrány. Az ügyben Tocsik ügyvédként több mint tizenhárom évvel ezelőtt 804 millió forint sikerdíjat vett fel az ÁPV Rt.-től az önkormányzatokkal a privatizált cégek alatt fekvő belterületi földek ellenértéke ügyében folytatott tárgyalásai nyomán. A Legfőbb Ügyészség 1996-ban indított polgári pert az ÁPV Rt. és Tocsik ellen. A Legfelsőbb Bíróság jogerősen úgy döntött: jogszabályba nem, de jó erkölcsbe ütköznek a szerződések, ezért semmisek.

Belső harcokkal teltek az ellenzéki évek

Többek között ennek az ügynek köszönhetően vesztették el az 1998-as választást. A párt a listás szavazáson még meg tudta előzni a Fidesz – MPP-t, de az egyéni körzetekben már alulmaradt az ellenzéki párttal szemben. A választási vereség után lemondott Horn, és a szeptemberi kongresszuson Kovács Lászlót választották a párt elnökévé. A párt 1999 májusában az „új közép” pártjaként határozta meg önmagát. Csaknem fél évig tartott a vereség okozta sokk feldolgozása, a politikai eredménytelenség Kovács fejére hullott vissza. Mire az addig nagyrészt külügyekben magas szintű jártasságot bizonyító Kovács beletanult a belpolitikai és pártelnöki szerepbe, a párt meghatározó csoportjai már nem tartották alkalmasnak arra, hogy a következő választáson a párt miniszterelnök-jelöltje legyen.

Az 1998-as eredmény

Hosszú huzavonát jelentett a párton belül a miniszterelnök-jelölt kiválasztása. A posztra sokáig befutónak látszott Németh Miklós, a rendszerváltás időszakának miniszterelnöke. Németh végül túlértékelte támogatottságát, s lekerült a jelöltsége a napirendről. Kovácsot 2000 novemberében másodszor is pártelnöknek választották, a frakció vezetését tőle 2001 elején Nagy Sándor vette át. Kovács helyett a párt végül a párton kívüli Medgyessy Pétert, a Horn-kormány utolsó pénzügyminiszterét jelölte, aki meghirdette a „nemzeti közép kormányát” és politikai programját.

Gyurcsány és Werber mentette meg a szocialistákat

Az Orbán-kormány elleni totális lejárató kampányt Ron Werber vezette, aki 2001 végén érkezett Magyarországra, azonban nem feledkezhetünk el Gyurcsány Ferencről sem, aki ekkor már részt vett a kampányirányításban. A szocialista stratégia egyik fő eleme a mozgósítás volt. A felfokozott kampánynak és a lejárató stratégiának köszönhetően 70,53 százalékos volt a részvétel az első fordulóban. A választást ha csak hajszálnyival is, de a szocialisták nyerték, ami egyértelműen annak volt köszönhető, hogy addig politikai inaktív rétegeket tudtak a szavazóurnákhoz vinni. Sokatmondó adat, hogy az április 7-i első fordulóban heten vesztették életüket a szavazóhelyiségekben.

A 2002-es eredmény

A választási győzelem után a Medgyessy-kormány népszerűsége jelentősen nőtt, elsősorban az első 100 nap programjában tett jóléti és szociális ígéretek teljesítése révén. A gazdaság helyzete minden további, teljesítményfedezet nélküli osztogatást lehetetlenné tett, a párt népszerűsége pedig fokozatosan csökkent. 2003-ban nagy horderejű üggyé dagadt a K&H-ügy, amelynek szálai a kormányzatig vezettek.

„Majd beledöglöttem, hogy végighazudtuk az elmúlt másfél évet”

2004 júniusában az Európai Parlament képviselőinek választásán a párt a szavazatok 34,30 százalékát szerezte meg, míg a Fidesz 47,40 százalékos támogatottságot tudhatott maga mögött. A párt tagsága és szimpatizánsi köre látványosan megvonta támogatását a párt vezetésétől, s a koalíciós partner SZDSZ sem támogatta Medgyessy kormányátalakítási terveit.

A pártelnök és a miniszterelnök közötti kapcsolat is megromlott, s a párt vezetése is válságba jutott. 2004. augusztus 19-én az MSZP elnöksége megvonta bizalmát a miniszterelnöktől. A kormányválság miatt kiírt kongresszuson a párt elnöksége Kiss Pétert támogatta, miközben a párt tagsága és a küldöttek körében egyre népszerűbbé vált a mind több politikai elképzeléssel aktivizálódó Gyurcsány. A kongresszus végül Gyurcsányt, a kormány gyermek-, ifjúsági és sportminiszterét támogatta 453:166 arányban. Gyurcsányt szeptember 26-án választották miniszterelnökké, ezzel megkezdődött az általa később az őszödi beszédben a „hazugság és semmittevés” időszakának nevezett szakasz.

Megbukott Szili

A párt 2004 októberében megtartott 10. kongresszusán lemondott Kovács László pártelnök, aki 2004. november végétől az Európai Bizottság adó- és vámpolitikai biztosa lett. A párt elnökévé Hiller Istvánt, elnökhelyettesévé Szekeres Imrét, a két addigi alelnököt választották. Szilit a párt 2005. márciusi kongresszusa a köztársasági elnök posztjára jelölte, az SZDSZ-frakció támogatása híján azonban nem Szilit, hanem Sólyom Lászlót választották köztársasági elnöknek.

A párt eme újabb kudarca után, 2005 júniusában újabb kongresszusi ülésszakra került sor, ahol – hasonlóan az előző ciklushoz, szokatlanul korán – megválasztották a párt választási bizottságát. A bizottság elnöke Gyurcsány lett, s kezdetét vette a kormány 100 lépés programja, amely jelentős és határozott baloldali politikai irányváltással járt együtt. Ennek következtében 2005 végére az MSZP közvélemény-kutatók által mért népszerűsége megközelítette a Fideszét. A 2006-os kampányba nagyméretű osztogatással, adócsökkentéssel lépett az MSZP, és ezeknek a jóléti intézkedéseknek a következtében a rendszerváltás után elsőként kormánypártként tudott nyerni országgyűlési választást az SZDSZ segítségével.

A 2006-os eredmény

Az őszödi beszéd után lejtőre került az MSZP

2006. szeptember 17-én, a délutáni órákban máig nem tisztázott módon nyilvánosságra került egy hangfelvétel, melynek tanúsága szerint a miniszterelnök egy májusi szocialista frakcióülésen elismerte, hogy végighazudták a választások előtti másfél évet, miközben – saját szavai szerint – másfél évig nem csináltak semmit. A Magyar Rádió és más médiumok birtokába jutott felvétel Balatonőszödön készült május 26-án.

A beszéd nyilvánosságra kerülésének hatására tüntetések kezdődtek a Kossuth téren, és először a rendszerváltás utáni magyar történelemben utcai összecsapásokba torkollott a felháborodás. Szeptember 18-án elfoglaltáka Magyar Televízió Szabadság téri épületét, majd az elkövetkező napokban többször összecsaptak a rendőrséggel a tiltakozók. Az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenéves évfordulóján történtek a legnagyobb összecsapások, amikor máig tisztázatlan módon a rendőrség rátámadtaz Astoriától békésen hazainduló Fidesz-szimpatizánsokra. A nap folyamán legalább 128 ember sérült meg, többségük idős és nő. Azóta több ítélet is született arról, hogy a rendőrség komoly törvénysértéseket követett el.

Zsarol a miniszterelnök

A kormányfő helyén maradása és az erőteljes hiánycsökkentés miatt 2007-ben a szocialisták tovább vesztettek támogatottságukból. Az MSZP tisztújító kongresszusát 2007. február 24–25-én rendezték meg Budapesten. Mire a küldöttek összegyűltek, úgy tűnt, minden lényeges kérdés eldőlt. Gyurcsány már 2006 októberében, amikor bejelentkezett a pártelnöki tisztségre, egyebek között azzal indokolta ez irányú ambícióját, hogy meg akarja akadályozni a kormány és a miniszterelnök „politikai gyámság” alá helyezését. Gyurcsány a kongresszuson bejelentette, hogy ha nem választják meg 75 százalékos többséggel, lemond a miniszterelnöki és a pártelnöki posztról. A zsarolás eredményes volt, és Gyurcsányt 89 százalékos többséggel választották meg.

Népszavazási bukás

2007. szeptember 17-én helyezték előzetes letartóztatásba Zuschlag Jánost különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan és üzletszerűen, bűnszövetkezetben elkövetett csalás gyanújával. A szocialista politikusok úgy nyilatkoztak, hogy folyamatban lévő vizsgálatról nem ildomos kategorikus állításokat tenni, de a politikai tanulságok kezdettől egyértelműek voltak. 2007-ben folyamatosan zajlottak a kisebbik koalíciós társsal való viták az egészségügyi reformról, ami tovább erodálta a szocialisták népszerűségét. Az év végén a közelgő népszavazás (vizitdíj, kórházi napidíj, tandíj) került előtérbe. A felmérések egyértelművé tették, hogy a népszavazást a nem válaszok többségre juttatásával lehetetlen megnyerni, hiszen a szocialisták törzsszavazóinak jelentős része is igennel szavaz a vizitdíj és a tandíj eltörlésére, ha egyáltalán részt vesz a referendumon. A párt vezetői azt tekintették maximális eredménynek, ha az igenek nem érik el az érvényességi küszöböt. Ennek megfelelően visszafogott magatartást terveztek, hogy lehűtsék a várakozásokat a következményekkel kapcsolatban.

2008 elején Gyurcsány mindent megtett, hogy jelentéktelenítse a népszavazás tétjét. Február közepén egy interjúban egyenesen kijelentette, hogy „a népszavazás politikai értelemben már megbukott”. A parlamentben többször elmondta, hogy március 9-e után 10-e jön. Az MSZP kampánystábjában – annak ellenére, hogy a közvélemény-kutató cégek magas részvételi hajlandóságot és az igenek magas számát prognosztizálták – megdöbbenést keltett, hogy 3,4 millió választópolgár adott olyan választ, amelyet a Fidesz – MPSZ saját politikája támogatásaként értelmezhetett. A március végi országos pártértekezleten a kormányfő kirúgta Horváth Ágnes egészségügyi minisztert a kabinetből, melynek hatására az SZDSZ április 30-i határidővel kilépett a kormányból, bár azt szavazataival támogatta.

Elsöpörte a gazdasági válság Gyurcsányt

A május 1-jétől működő kisebbségi kormány leállította a korábbi reformokat, és a várakozásteljes tétlenkedés jellemezte őket. Emiatt is érte úgymond váratlanul a kormányzatot a világgazdasági válság őszi hazai megjelenése. A válságra a kormány képtelen volt reagálni, és titkos tárgyalásokat kezdett az IMF-fel, hogy így sikerüljön megőrizni hazánk fizetőképességét. Gyurcsány átváltott a válságkezelő szerepébe, ami időlegesen elindította a szocialistákat a népszerűségi listán fölfelé.

2009 márciusára minden addiginál mélyebbre süllyedt az MSZP, ami kiváltotta Gyurcsány lemondását. Ezt követően egyhetes, paródiába illő miniszterelnök-jelölt keresés kezdődött, melynek végén Bajnai Gordon, a korábbi gazdasági miniszter lett a kormányfő. A párt továbbra is kisebbségben kormányzott. A júniusi EP-választáson óriási pofont kapott az MSZP. Alig három százalékkal tudta megelőzni a 2006 óta önállóan politizáló Jobbikot, míg a Fidesz 39 százalékkal győzte le őket. A súlyos vereséget követően 2004-hez hasonlóan nem kezdődött bűnbakkeresés a pártban, hanem egy emberként álltak ki Bajnai és a kisebbségi kormány mögött. A belső vitákat egyelőre a 20. születésnap utánra prolongálták a kormánypártban.

(Forrás: Magyarország politikai évkönyve 1989-2008, Vokscentrum.hu, Polhist.hu)