Abony – a messziről jött ember számára – egy csendes kisváros Pest megye délkeleti csücskében. Utcáin számos elhagyatott, műemlékvédelem alatt álló kúria található, állomásán pedig emléktábla hirdeti, hogy az itt futó vasútvonalat 1847. szeptember 1-jén, Széchenyi István jelenlétében nyitották meg. Ám mi nem emiatt vagyunk itt, bár kétségtelen: a jelenségnek köze van a vasúthoz is. A közlekedési hírekben rendre felbukkan a település neve, mindjárt utána pedig általában az következik, hogy kábellopás miatt késnek a térségben a vonatok. A MiAbonyunk.hu internetes portál leggyakrabban frissülő „közbiztonság” rovatának ezek az esetek azonban még mindig csak töredékei annak a bűncselekmény-sorozatnak, amelyről a kisvárosban tulajdonképpen mindenki tud mindent, de senki nem tehet ellene semmit. Lőrinczy Veronikától, az említett portál újságírójától tudjuk meg mindezt. A civil kurázsiból – és nem önkormányzati forrásból – működtetett hírcsatorna szerzője volt a motorja, élettársa pedig kezdeményezője annak az eddig példa nélküli demonstrációnak, amikor is a ceglédi ügyészség döntése ellen tiltakoztak az abonyiak.
Abony 10 százaléka
Történt ugyanis, hogy huszonkettedjére engedték szabadon a már említett, „az abonyiak életét megkeserítő bűnözői csoportot”. A közel százfős tüntetést követően egy petíciót is átadtak a ceglédi ügyésznek, amelyet három nap alatt 1600-an írtak alá (ez a város lakosságának 10 százaléka) és juttattak el a portál szerkesztőségébe. A független polgármester asszony kivételével tulajdonképpen helyi nagykoalíció alakult ki, csak mindenki máshogy képzelte el a megoldást. Az MSZP-s képviselő a biciklis rendőrökben bízik, Czira Szabolcs, a térség fideszes országgyűlési képviselője pedig abban, hogy a legfőbb ügyészhez fordul az eset kapcsán.
Az április 5-i megmozdulást nem egyetlen bűncselekmény váltotta ki. Lőrinczy szerint a legutóbbi szabadlábra helyezés csak az utolsó csepp volt a pohárban. Történt, hogy egy orgazdánál megtaláltak annyi – abonyi tulajdonban lévő – fúrót, fűkaszát, mobiltelefont, szerszámot, hogy megtelt vele a rendőrőrs tárolója. Az ügyész szerint azonban ez nem volt elég bizonyítéknak, elengedte a testvéreket. Később egyik körözés alatt álló társukat is elfogták az abonyi rendőrök, de neki már nem volt szerencséje, ugyanis az ügyész nem bocsátotta szabadlábra. Igaz, mindez már a békés tiltakozás után történt. A demonstráció meg is tette a hatását – kettő, azaz kettő napig nem is voltak betörések, az ártatlanság vélelemét kiérdemlők és hozzátartozóik pedig hol üldözőik szemébe nevetve, hol pedig közösségi oldalakon üzenve közölték: ők ártatlanok.
168 óra alatt 26 betörés
A portál szerkesztőségében nézzük át a mintegy két éve hol folydogáló, hol özönvízszerűen zúduló bűnügyi cseppeket. Volt, hogy leütötték az őrt, hogy ellophassák a szivattyút, volt, hogy csak azért is leszúrták a disznót, ha nem tudták elvinni, akkor is, volt, hogy az ellopott és elszórt nyalóka buktatta le az elkövetőket, és volt, hogy a rendőri erősítésre úgy készültek fel a zsiványok, hogy összehegesztett szögeket szórtak a készenlétisek autói elé. Utóbbiak azért jöttek ki csapatostul, mert volt olyan hét is, amikor 168 óra alatt 26 betörés történt. A bűnügyeknek alapvetően három jellemzője van: általában éjszaka hajtják őket végre, és vagy nemes egyszerűséggel szétverik az ajtót, vagy kibontják a tetőt, a falat. Érkeztünkkor is egy ilyen hírrel fogadott Lőrinczy: a tulajdonos baltájával vertek szét egy tanyát, hogy elvigyenek két fűkaszát – és a baltát. Ez pedig egy újabb közös vonás: mindig csak egy-két dolgot lopnak el. „Borzasztóan hangzik, de talán jobb lenne, ha havonta egyszer kipakolnának egy házat, úgy jó alaposan. Akkor hosszabb időre lehetne leültetni őket, és nem kéne mindenkinek attól rettegni, hogy ki lesz a következő.”
Utunk ezt követően a zöldségeshez vezet: itt megnézhetjük az egyik ilyen bontás nyomát, pontosabban a helyét, hiszen mára befalazták, és akkumulátoros riasztót szereltek fel – mivel a trafót is rendre lekapcsolja a garázdálkodó család. A tulajdonos elpanaszolja, hogy a cigarettát haza kell vinnie éjszakára, a másik boltjában nem is árul már, ahogy egy újabb közértben a palackos gáz árusításával hagytak fel. Itt tudjuk meg azt is, hogy alkalmazottjuknak a nem épp ölebnek számító bullterrier fajtájú kutyáját kötötték el, és hogy a város cukrászdájából elvitték a fagylaltkeverő gép motorját, és szétlocsolták az üzlethelyiségben mintegy százezer forint értékű fagylaltot. Megnézzük ezt is – a Cicka Cukrászdán öles betűk hirdetik, hogy technikai okok miatt zárva. Ugyanakkora betűkkel áll a hátsó ajtón, hogy riasztóval védett terület, ám hiába: az ajtót szétverték az „ismeretlenek”. Akikhez Szabó Gézának, a helyi horgászegyesület vezetőjének is volt szerencséje. Tőle is fűnyírót és fűkaszát vittek, azóta infrasorompóval védi az egykori bányatavakból kialakított halastavakat.
A városba visszafelé tartva elhaladunk a bezárt téglagyár mellett – nagy a munkanélküliség. Megnézünk több kúriát is, többek között azt, amelyik elől sikerült biztonságos helyre menekíteni Kazinczy Ferenc szobrát. Somogyi Imre bronzbüsztjét ugyanis ellopták az iskola elől, a templom előtt álló Abonyi-szobor még megvan. Abonyban egykoron volt állami gondozottak intézete is, bezárta után rengeteg gyerek – ma olyan 300-an lehetnek – került helyi nevelőszülőkhöz, pénzért. Van olyan család, ahol öt egykori intézetist fogadtak be, de vannak még úgynevezett családi nevelőotthonok is a városban. Többen gyanítják – és az abonyi bűncselekmények ebben is különböztek a liberális körökben csak megélhetésinek nevezett tyúk- és terménylopásoktól –, hogy ezeket a gyerekeket is „alkalmazhatják” a betörők. Lehet benne valami: a zöldségesnél látott kibontott lyukon felnőtt ember egyszerűen nem fér be.
Keményen fellépni
Kúriának hiszem az abonyi rendőrség épületét is, amely elé stílszerűen kék-fehér árvácskákat ültettek. Pintér Gábor, helyi főrendőr azonban nem nyilatkozhat: egyik kérdésben a nyomozás érdekeire hivatkozik, más ügyekben pedig úgy tájékoztat, hogy az nem az ő hatásköre, és a Pest megyei rendőrség sajtóosztályához irányít. Egedy Zsolttal, a város fideszes önkormányzati képviselőjével viszont tudunk beszélni. Ő is felszólalt az április 5-ei tüntetésen, de ahogy ott, úgy nekünk is azt hangsúlyozza: nem pártpolitikusként szólalt fel, hanem abonyiként. A civilben állatorvosként dolgozó képviselő attól tart, hogy ha nem változik a szó szerint kriminális helyzet, akkor önbíráskodásra kerülhet sor. Azt azonban hozzáteszi: meg kell különböztetni az önbíráskodást az önvédelemtől, a saját tulajdon védelmétől. Egedy üdvözli, hogy a készülő alkotmányban utóbbi hangsúlyos helyet kap. Úgy látja, hogy keményen fel kell lépni azok ellen, akikről már rendőrségi dokumentumok alapján bebizonyosodik, hogy egy közösség értékrendjével, általános erkölcsi normájával mennek szembe. Egedy szerint elrettentő erejű lehetne, ha ezek az elkövetők, akik megszegik egy közösség szabályait, nem részesülnének a „köz” javadalmaiból, a segélyből például.
Abony kapcsán pedig úgy látja, hogy az segítene a városon, ha önálló rendőrkapitányság jönne létre. Ő is emlékeztet rá, hogy amikor úgy rendelkeztek, hogy egy nagyobb létszámú rendőri erő legyen jelen a településen, annak volt eredménye: szinte alig volt bűncselekmény Abonyban.
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
