Az utolsó szovjet helytartó

Húsz évvel ezelőtt, 1991. június 19-én délután három órakor Viktor Silov altábornagy, a szovjet Déli Hadseregcsoport parancsnoka Záhonynál átlépte a határt, és ezzel közel ötven év után az utolsó megszálló katona is távozott Magyarországról. A ma 71 éves férfi, aki katonai szolgálata után a Kárpátalján telepedett le, elítéli a Szovjetunió 1956-os magyarországi beavatkozását, és csodálattal adózik a magyar nép előtt. Beszélt arról is, hogy baráti kapcsolatokat ápolt a néhai Antall József miniszterelnökkel.

– Vissza tud emlékezni arra, hogy mi történt 1991. június 19-én?
– Aznap Antall József miniszterelnök egy közvetlen munkatársával találkoztam, a nevére már nem emlékszem pontosan. Azt viszont tudom, hogy együtt tanultunk a Szovjetunióban, ugyanabból a témából írtuk a diplomamunkánkat, sokat segítettünk egymásnak. Kávézás közben értékeltük az elmúlt időszak, a kivonulás eseményeit, és megköszöntük egymás erőfeszítéseit. Vele, ha csak ketten voltunk, mindig oroszul beszéltünk, ha hivatalosan ültünk asztalhoz, akkor egy-egy tolmács volt mellettünk. Azt mondták, hogy ilyen idők vannak, és így kell csinálni. Elfogadtam, nem sértődtem meg. Később a határon még volt egy rövid egyeztetés, ahol, ahogy szokás, koccintottunk, így jó hangulatban köszöntünk el egymástól.

– Emlékszik, mit mondott búcsúbeszédében?
– Természetesen. Megköszöntem a magyar vezetés, a magyar törvényhozás, valamint Antall József együttműködését és segítséget. Hatalmas feladat volt, ennek ellenére nem történt rendkívüli esemény, az egységek mindegyike időre hagyta el az országot.

A teljes interjút a Magyar Nemzet szombati számában olvashatja.