Mindenki fizetni akar a semmiért + Képek

Augusztus végétől egy hónapon át ásványvíz-automatákat nyüstölhetnek a városlakók Budapest forgalmasabb csomópontjain. Ha fizetnek a palackokért, a pénz jótékony célra megy, beteg gyermekek vágyálmainak megvalósulását segítve. Már ha épp nem üresek a gépek. Utánajártunk, hogy a méltán híres nyugat-dunántúli becsületességhez képest hogy állnak a fővárosiak.

Fotók: Radócz Ákos (Kattintson a nagyobb képért!)

Saját szemünkkel kívántunk meggyőződni arról, mennyire becsületesek a fővárosban élők. Felmérésünk időpontjait úgy határoztuk meg, hogy viszonylag átlagos legyen az adott csomópont látogatottsága. A belvárosi Bajcsy-Zsilinszky út – József Attila utca sarkán álló irodaház árkádjai alá késő délután, az óbudai Kolosy térre pedig délelőtt látogattunk el jegyzettömbbel és fotógéppel felszerelkezve.

Az Erzsébet tér tőszomszédságában még a kora esti órákban is hatalmas a forgalom. A kereszteződésben állandó dudaszó sérti a füleket, a kerékpársávokban a drótszamarak vezetői viszont békésen legeltetik járművüket a piros lámpánál a hatalmas tömeg ellenére. A Belváros tele turistákkal, tébláboló fiatalokkal és a munkahelyükről fáradtan hazaigyekvőkkel. A kissé eldugott ásványvíz-automatára mégis sokan vetik pillantásukat, a 70 perc alatt mintegy százan. Mivel a hófehér-kék monstrumon csak magyar feliratok szerepelnek, így a külföldiek azonnal tovább is állnak. Jó húzás volt kiemelkedően nagy, félkövér betűkkel feltüntetni a becsületkassza szót, hiszen így még azok is észreveszik azt, akik nem értesültek róla korábban a médiából.

A pestieknek eszükbe sem jut a csalás, láthatóan messziről készítik elő pénztárcájukat, nem akarják meglopni a beteg gyermekeket. Mindössze egy, jól láthatóan szomjas hajléktalan igyekszik ingyen vízhez jutni. Ekkor jön azonban a hideg zuhany, hiszen az automata visszaadja a bedobált aprót és palackot sem dob. Persze utóbbi nem túlzottan érdekli az utca emberét, ő segíteni szeretne minden eszközzel. Hangosan teszi szóvá, hogy miért nem lehet korlátlan aprót bedobálni a gépbe, vagy különböző árakon megvásárolni az ásványvizet. Ha – tételezzük fel – 50, 100 és 200 forintért lehetne megvásárolni a palackokat, akkor a szervezők elmondása szerint nem lenne egyértelműen mérhető eredménye a kampánynak. Ezért olyan egységáron adják, ami olcsóbb, mint a bolti víz, de a jótékony célokkal is összhangban van. Sokan azt mondják, majd visszajönnek holnap. Az akció szervezőinek elmondása szerint naponta többször is újratöltik a gépeket, a fogyások alapján. Hetven perc alatt kilenc ember próbált „vizet fakasztani” a hálátlan gépből, és egynek sem sikerült. Mi is kipróbáltunk mindent, végső elkeseredésünkben szinte papírpénzt tömködtünk a nyílásokba. Nem baj, talán a másik helyszínen szerencsénk lesz.

A II. kerület és Óbuda határán helyezkedik el a városrész egyik legforgalmasabb központja. A közelben egy kisebb pláza, egy halom irodaház és nem utolsósorban az ország legfantasztikusabb cukrászdája. Reméljük, ma már megismerkedhetünk a méltán híres nyugat-dunántúli becsületességgel és végre megláthatjuk, hogy milyen is az a bizonyos ásványvíz. Az automatát a Szépvölgyi út – Kolosy tér sarkára helyezték, közvetlenül egy pékség elé. Képtelenség úgy elmenni mellette, hogy az ember ne venné észre – ellentétben a másikkal. A délelőtti időpontban is meglehetősen sokan járnak arra, mégis kevesebben, mint a Gödör környékén.

Rengeteg csodálkozó arcot látni a Kolosyn, úgy néznek a szerkezetre, mintha valami egzotikus dolgot rejtene. Néhányan kerülgetik, már-már szinte szagolgatják a fehér bádogdobozt. Egy óra alatt tizenegyen próbálkoztak, ebből kilencen fizettek is, van, aki többször. Más viszont megfeledkezett erről. Egyikük, egy középkorú hölgy arra hivatkozott, hogy csak papírpénze van, egy másik úr pedig nyomdafestéket nem tűrő hangnemben küldött el minket, amikor megkérdeztük arról, miért nem hajlandó adakozni. „Hát persze, hogy fizetnek érte, hiszen becsületkassza” – válaszolta kérdésünkre egy fiatal férfi, akivel arról beszélgettünk, milyen jó, hogy a budaiak is messzemenőkig támogatják a közhasznú alapítványt. Az ásványvíz-automatán – hasonlóképp a belvárosihoz – három fizetős és négy ingyenes gomb van. Olykor úgy tűnik, összevissza funkcionál, néhányan arra gyanakodnak, hogy a gépnek lelke van, ezért szépen kell kérlelni.

Az akció végeztével a szervezők közzéteszik a „hivatalos” becsületindexet. Mi úgy ítéltük meg, hogy már az első napokban sikeres a kezdeményezés, Budapest nem bukott el. Bízunk benne, hogy a közeljövőben sok hasonló – adott esetben beteg gyermekeket segítő – lehetőség vár még a városlakókra.