Betegnek érzi magát a magyar társadalom + Kép

Az ellátórendszer teljesítményének alakulásával összefüggően 2004 óta egyre romlik a hazai lakosság saját egészségének megítélése.

Jelentős mértékben módosítja az egészségügyi ellátórendszert és az egészségügyi szolgáltatók, valamint a páciensek viszonyát több 2012. január 1-jén hatályba lépett törvényi rendelkezés. Az eddigieknél például nagyobb hangsúlyt kap a betegek egyéni felelőssége, gyógyulásukhoz, állapotuk javulásához való személyes hozzájárulási kötelezettségük. Mindennek fényében elemezte 2011 végén a GfK Hungária a magyar lakosság egészséggel kapcsolatos viselkedését és gondolkodását.

Az egészségügyi rendszer átalakításának szükségességét jól mutatják azon adatok, amelyek szerint 2004 óta folyamatosan romlik a magyar lakosság saját egészségi állapotának megítélése. A nemzetközi felmérések elemzései szerint ez szorosan összefügg az egészségügyi rendszer egyre romló szolgáltatási teljesítményével is. Az egészség az emberek számára világszerte a jóllét megélését jelenti a mindennapokban, és ma ez az egyik legfőbb fogyasztói trend. E téren a hazai folyamatok beleillenek a világtrendekbe: egészségünk fontossága a zöld gondolkodás, az újradefiniált értékek, a személyes tapasztalat mellett szintén meghatározó szempont mindennapi döntéseink során. Egészségesek azonban csak folyamatos erőfeszítés árán lehetünk, s hazánkban is egyre többen tesznek azért, hogy egészségüket megőrizzék. Különbség abban figyelhető meg más országokhoz képest, hogy mikor, illetve minek a hatására kezd el bárki egészségének megőrzésén, vagy helyreállításán dolgozni.

A lakosság mintegy egyharmada – jellemzően azok, akik az átlagosnál jobb anyagi lehetőségek között élnek és a testi-lelki-szellemi harmóniát az átlagosnál fontosabbnak tartják – egészségük megőrzése érdekében is jelentős erőfeszítéseket tesz. A lakosság alacsonyabb jövedelmű kétharmada akkor kezd el jellemzően erőfeszítéseket tenni, ha valamilyen egészségügyi problémával szembesül. Az egészség időleges vagy tartós hiánya ösztönzi őket arra, hogy a mindennapokban is dolgozzanak egészségükért. Ellentétben a korábbi vélekedésekkel, e két csoport – az egészségükért egészségesen is aktívan tevők és a valamilyen betegség hatására változtatók – összességében azonos összegű pénzt költenek el ilyen célból: éves szinten egyaránt 935-935 milliárd forintot.

A felmérések adatai azt is megmutatják, hogy Magyarországon sokkal többen tudják azt elméletben, mit is kellene tenniük egészségük érdekében, mint ahányan ezen elgondolások mentén élnek és cselekszenek. Az egészséges életmódot elméletben ismerők és az egészségükért gyakorlatban is tevők között – a megtett erőfeszítések jellegétől függően – hazánkban 25-40 százalék a különbség a teljes felnőtt lakosságra vetítve, ami jóval nagyobb a Csehországban vagy Lengyelországban mért különbségeknél. Ez is jól mutatja, hogy fejlesztésre van szükség a lakosság hiteles tájékoztatása, a gyakorlati útmutatások és megvalósítható tanácsok megosztása terén.