Újvidéken született, 1944-ben, régi értelmiségi családban. A délvidéki irodalmi, színházi és társasági élet népszerű, tevékeny személyisége volt; az 1960-as években Füst Milánnal, Németh Lászlóval, Weöres Sándorral, Örkénnyel, Pilinszkyvel, Déryvel, Illyés Gyulával, Mészöly Miklóssal és Ottlik Gézával – mesterével – készített interjúi, tévériportjai tették országosan ismertté a nevét. 1991-ben a délszláv háború űzte el otthonából Budapestre, ahol könyv-, újság- és televíziós szerkesztőként, műsorvezetőként dolgozott, nemegyszer méltatlan körülmények között, de mindig a legmagasabb színvonalon, rendkívüli igényességgel és szorgalommal.
Megírta a jugoszláviai magyar művelődés történetét, Dél-Bácska keserves, Trianon utáni históriáját; Határsértés és Meghasonlásunk története című munkái a Délvidék sorsának, életének és pusztulásának páratlan értékű dokumentumai. Bölcsességgel, intellektuális humorral átszőtt könyvei közül talán az öt kiadásban megjelent Angol pázsit a legeredetibb, a szellemét és humorát legjobban tükröző műve. Halálával nagyszerű tanítót, felejthetetlen barátot vesztettünk el.
