A szervdonációs programok eredményeként tavaly összesen 356 szervátültetés történt magyar donorszerv felhasználásával. Ezek között 204 veseátültetést végeztek halott donorból, illetve 47-et élődonorból. Ezenfelül 41 májátültetést, 14 szívátültetést és 10 kombinált vese- és hasnyálmirigy-átültetést hajtottak végre. A legfiatalabb életet megmentő szervdonor egy 7 hónapos kisfiú, míg a legidősebb egy 81 éves nő volt.
Az OVSZ adatai szerint tavaly a legaktívabb donorkórház a nyíregyházi Jósa András Kórház volt, amely 17 esetben kereste meg a szervkoordinációs irodát, és 12 donort „adott” az év során. A legaktívabb megye 2011-ben Tolna, Csongrád és Heves megye volt, Somogy megyéből viszont egyetlen donációs szándékú megkeresés sem érkezett.
A szervkoordinációs iroda vezetője arra is kitért: bár a transzplantációval kapcsolatos tájékozottság az elmúlt 10-20 évben sokat javult Magyarországon, egy tavaly nyári felmérés szerint a lakosság több mint fele nem ismeri a transzplantáció jogi szabályozását, annak körülményeit.
Gyakori a családi tiltakozás
Mint kifejtette, az összes szervdonáció csaknem 30 százaléka maradhat el évente a család tiltakozása miatt, holott a magyar szabályozásban a feltételezett beleegyezés elve van érvényben, ami azt jelenti: ha a beteg – önrendelkezési jogával élve – nem tiltakozott írásban szervei kivétele ellen, akkor az orvosok azt beleegyezésnek tekintik. A családnak így elvileg nincs beleszólása, mégis éves szinten tíz jelentett donáció hiúsul meg a család tiltakozása miatt.
Mihály Sándor szerint nagy problémát jelent az agyhalállal kapcsolatos ismeretek hiánya, így sok hozzátartozó akkor találkozik ezzel a témával először, amikor egy hirtelen tragédia kapcsán felmerül a szervdonáció lehetősége.
Az agyhalál az agy működésének visszafordíthatatlan és végérvényes hiánya – szögezte le Mihály Sándor, hozzátéve: az agyhalál beálltát – törvényi szabályozás alapján – egy erre kijelölt bizottság állapítja meg.
