Solymosi Sándor (Fidesz–KDNP) kedden az MTI-vel közölte: azzal indokolta polgármestertársainak a kérést, hogy Kistarcsa ezzel a beruházással méltó emléket szeretne állítani az egykori diktatúra áldozatainak.
Az MTI-hez is eljuttatott levélben az olvasható, hogy a tervezett múzeumban az érdeklődők korhűen „berendezett” cellákba tekinthetnének be, levéltári dokumentumok alapján pedig az annak idején ott raboskodókról és az egykori politikai miliőről is tájékozódhatnának. A rossz emlékű falak között történteket, illetve a kegyetlenkedéseket eredeti fotók segítségével igyekeznének bemutatni. Az emlékhely felépüléséig idegenvezető kalauzolásával iskoláscsoportokat fogadnának, kihelyezett történelemórákat tartanának az eredeti állapotában megmaradt táborban, az ideiglenes múzeumot pedig egy időre a művelődési házban rendeznék be.
Solymosi Sándor az MTI érdeklődésére elmondta: a kéthektáros terület tavaly márciusban került az önkormányzat tulajdonába a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőtől, azzal a kikötéssel, hogy három éven belül egy rendőrőrsöt kell ott kialakítaniuk. Mivel öt épület és ötezer négyzetméter még így is kihasználatlanul maradna, a hely „jellegéből” adódóan a diktatúra áldozatainak emlékét őrző múzeum, míg kellő, „százmilliós” fedezet megléte esetén egy Terror Házához hasonló létesítmény formálódhatna a táborból – tette hozzá a polgármester.
Mint közölte, ha lehet, pályáznak majd, némi önerőt is biztosítani tudnak, de számítanak az ország többi önkormányzatának, valamint az erre a célra áldozni tudó és akaró cégeknek az anyagi támogatására is.
Solymosi Sándor – aki Schmidt Máriát, a fővárosi Terror Háza Múzeum főigazgatóját is megkereste ötletével – az internálótábor történetéről szóló rövid leírást is mellékelt leveléhez.
Eszerint a terület egykor a vagongyár lakótelepe volt, 1919-ben a vörös terror üldözöttjeit zárták be ide. A tábor többször bezárt, majd újra megnyitott épületeiben katonatisztek, állami elöljárók ugyanúgy megfordultak, mint a Horthy-rendszerben „átnevelésre” Kistarcsára vitt emberek. A második világháború idején deportálás előtt álló zsidókat gyűjtöttek itt össze, a Rákosi-rezsim idején pedig a rendszer ellenségeinek tartott emberek raboskodtak a falak között. 1949 táján az ÁVH vette át az irányítást, miközben bővítették, majd újra bezárták a tábort. A kapuk 1957-ben nyíltak meg ismét: eleinte rendőrkiképző iskolát működtettek a bázison, a rendszerváltás után pedig a harmadik világból menekült embereket helyeztek el itt.
Az internálótáborban megfordult Faludy György, Csurka István, Kádár János, valamint az Andrássy család több női tagja is.
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
