Réthelyi: Szükség van a nagyvonalúságra

Megnyitásának tizedik évfordulóját ünnepelte vasárnap a Nemzeti Színház.

„El kell fogadnunk, hogy a színház a maga módján reagál a körülöttünk zajló világra. Ezért szükség van a nagyvonalúságra” – hangoztatta. Ugyanakkor természetes – fűzte hozzá –, hogy mindenki véleményt alkothat; vajon egy-egy előadásban az alkotók felszínre hoztak-e minden gondolati és érzelmi tartalékot?

„A termékeny vitákra tehát szükség van, a színház a diskurzus terepe, joggal várható el a vélemények ütköztetése olyanok között, akik valóban látták az adott darabot. Hiszen azért született egy-egy színházi előadás, hogy új felismerésekhez juttasson, érzelmeket váltson ki” – fogalmazott. Mint rámutatott: „a tét nagy. Nem véletlen, hogy kiemelt figyelmet kap az ország egyik legnagyobb és egyben legfontosabb kulturális intézménye, a Nemzeti Színház”.

Mit kezdenek a szabadsággal?

Miért van szükségünk színházra, Nemzeti Színházra? – tette fel a kérdést. „A műveltség nem feltétlenül felhalmozott tudást, hanem inkább tudatos, nyitott gondolkodást és életvitelt jelent, melynek része a színházba járás is. Ma a színház számára az egyik legfontosabb kérdés, hogy mit kezd azzal a szabadsággal, amely 1989 után jött el” – fogalmazott a miniszter, aki szerint ma már nem érezzük a cenzúra okozta légszomjat, cserébe viszont meg kell küzdenünk a feldolgozhatatlan információáradattal, nem mindegy tehát, hogy mit emelünk ki belőle.

Ebben kulcsszerepe van a nemzet színházának, amelynek egyszerre kell kortárs válaszokat adnia korunk kérdéseire és fenntartania a klasszikus drámairodalom iránti érdeklődést, hangsúlyozta Réthelyi Miklós. Mint folytatta: ha klasszikus műveket veszünk elő, akkor nem a színházak emlékalbumát kell megvalósítani, hanem elő kell csalogatni a darabok valódi hangját, úgy, hogy kiderüljön: itt és most, a mi világunkban járunk.

Felidézte, hogy a budapesti Nemzeti Színház 1837-ben kezdte meg működését, 1840-ig Pesti Magyar Színház néven. Magyarország azóta várta, hogy igazi, saját színháza legyen, amióta 1913-ban lebontották a Nemzeti Színház épületét, s a társulat a Blaha Lujza téri színházba költözött ideiglenesen, és később is ideiglenes helyszíneken működött. Végül Széchenyi nagy álmát, a Duna partjára tervezett Nemzeti Színházat 2002 márciusában a polgári kormány valósította meg: 90 év után saját épületet emelt a nemzeti színjátszásnak. „Ezt ünnepeljük most. A nemzet tíz évvel ezelőtti hatalmas teljesítményét és magát a magyar színjátszást” – emelte ki Réthelyi Miklós.

Nem lehet a kultúra a legnagyobb vesztes

Alföldi Róbert igazgató beszédében felidézte: tíz éve, március 15-én a színfalak mögött készült kollégáival a színháznyitó Tragédia-előadásra, amelyben Lucifert játszotta. Arról beszélt, hogy mindannyian, akik abban az előadásban részt vettek, igaz meghatottsággal és emelkedettséggel dolgoztak, pontosan érzékelték, hogy történelmi pillanat részesei. „A Nemzeti Színház léte vagy nem léte, lerombolása és újraépítése pontosan szimbolizálja a magyar földön oly sokat vágyott szabadság létét vagy nem létét” – mutatott rá.

A Nemzeti Színház elmúlt tíz éve bizonyítja, hogy különböző gondolkodású, pártállású, hitű emberek egy cél érdekében, jelen esetben az adott esti előadás érdekében kizárólag azt tartják szem előtt, amiért szövetkeztek. „Minden más, egymás különbözőségei csak színesítik és gazdagítják a közös célokat” – jelentette ki, hangsúlyozva hogy a kultúra igenis példát tud mutatni. A Nemzeti Színház azt szeretné megmutatni, hogy sokféle gondolkodás lehet hiteles, hogy nem ideológiák által vezérelve, hanem szabadon, felnőtten, felelősen, mindenféle kirekesztés nélkül vizsgáljuk a világot és önmagunkat – fogalmazott.

Az igazgató szólt arról, hogy egy kis létszámú nemzet nagysága, legfontosabb öndefiníciója a kultúra. Magyarország világhírű a kultúrájáról, a művészetéről. Ma nehéz gazdasági körülmények között kell dolgoznia mindenkinek – tette hozzá –, de nem lehet éppen a kultúra területe a legnagyobb vesztes, mert akkor a legfontosabb különlegességünket veszítjük el. „A Nemzeti Színház szeretne élni azzal a szabadsággal és felelősséggel, amit megépülése jelentett és jelent azóta is mindnyájunknak. Mindenkinek, akik építették, akik az épületben dolgoznak, akik idelátogatnak, akik figyelnek ránk, akik hisznek abban, hogy közösen és egy felé tartva valóban felépíthetjük az új és boldog Magyarországot” – zárta beszédét Alföldi Róbert.

A Nemzeti Színház a jubileumra délután 14 órától este 22 óráig tartó programsorozattal készült: átadták a Rákóczi híd pesti hídfőjénél a néhai nemzet színészeit ábrázoló dekorációs falfestményt, két kiállítást – a falfestmény elkészítését dokumentáló fotókiállítást és a Tragédia-fotópályázat alkotásaiból összeállított tárlatot – is megnyitottak ezen a napon. A Tragédia díszelőadására közel négyszáz pedagógust hívtak meg tíz városból, akiknek a színházjegy mellett az utazást is ingyen biztosították.