A Fővárosi Törvényszék keddi ítéletének szóbeli indoklása szerint a vádlottnak a július 4-i Erzsébet téri, néhány száz résztvevős ülődemonstráción elhangzott beszéde általános engedetlenségre nem szólított fel, a gárdát feloszlató – két nappal korábbi – ítélettel szembeni ellenérzések kifejezéséhez pedig mindenkinek joga van, akár tömegesen is. Az e-mailekkel kapcsolatban a bíróság úgy vélekedett, hogy bár az interneten is megvalósítható a nagy nyilvánosság előtti elkövetés – ami ennek a bűncselekménynek nélkülözhetetlen tényállási eleme –, ám egy zárt körnek elküldött e-mail nem jelent nagy nyilvánosságot.
A július 11-i Szabadság téri, több ezres demonstrációról szólva a másodfokú bírói tanács elnöke, Somogyi Gábor kifejtette, hogy azon a vádlott hosszabb beszédet tartott, majd felszólítására a hallgatóság felvette a formaruhát, és a vádlott így szólt: „Most mindnyájan gárdisták vagytok.” Ezzel a szóbeli indoklás szerint szavakban és látványban is azt demonstrálták a jelen lévők, hogy a gárda feloszlatásáról rendelkező „ítélet semmi”, folytatható az abban tilalmazott tevékenység. Így ebben az esetben megvalósult a vádbeli hatósági rendelkezés elleni izgatás bűncselekménye.
Az egyesülési joggal visszaélés vádjával kapcsolatban a Fővárosi Törvényszék azt emelte ki, hogy a tábla polgári eljárásban hozott jogerős, a gárdát feloszlató ítéletével a gárda tevékenységében részt vevők egyesülési jogát nem szüntette meg. Ezt a jogukat akár még nagyon hasonló körülmények között is gyakorolhatják az emberek, kivéve azokat a konkrét cselekményeket, melyeket jogellenesnek minősített és tilalmazott a bíróság. Az Új Magyar Gárda elnevezésű csoportosulás esetén is éppen ezt kellett vizsgálni, és megállapítható, hogy ilyeneket nem követtek el. Mindezek miatt az egyesülési joggal visszaélés vádja alól a bíróság mindhárom vádlottat felmentette.
A kedden jogerőre emelkedett tavaly novemberi elsőfokú ítéletnél eljáró bíró szóbeli indoklásában többek között úgy fogalmazott: „jelenleg a magyar közélet úgy néz ki, hogy a magyar parlamentben és az utcákon a nemzeti radikalizmusnak olyan formája létezik, amelynek a retorikájában elfogadottá vált a cigánybűnözés kifejezés”.
