A testületi ülésen elhangzottak szerint a Balatonban soha nem történt olyan baleset, amelyet második világháborúból visszamaradt lőszer okozott volna; üzleti érdekek húzódhatnak meg amögött, hogy egyes nyilatkozatok szerint a Balaton aknamentesítési munkáira pályázati forrásból kellene pénzt biztosítani.
Balázs Árpád úgy fogalmazott: meggyőződése, hogy a fürdősávban és a hajózási útvonalakon a tó medre nem rejt világháborús lőszereket és aknákat, ezt bizonyítja a legutóbbi balatonlellei kutatóakció is. Mint kifejtette, a balatoni strandok és hajózási utak aknamentesítését a második világháború után, 1945 nyarán 78 folyamőr végezte el, a hajójáratok aknamentesítését pedig 1946 márciusában kezdte meg a magyar honvéd műszaki hadosztály aknakutató egysége.
„Vásott kölyköknek szokásuk, hogy a lábukkal gödröket ásnak az iszapban”, emellett pedig szinte naponta járják detektoros „kincskeresők” a medret, értékek után kutatva, ezek fényében elmondható, hogy önerőből a fürdőzősáv szinte minden négyzetcentiméterét átvizsgálták – summázta véleményét.
A polgármester emlékeztetett arra, hogy több mint tíz évvel ezelőtt is volt „egy magánvállalkozói aktivitás”, amikor néhány négyzetméteres területen több lőszert is találtak Balatonföldvárnál. Az eset után a vállalkozó egymilliárd forintért vállalta volna a Balaton akna- és lőszermentesítését.
A testületi ülésen Horváth László, a Balatoni Vízirendészeti Rendőrkapitányság vezetője is részt vett, és arról számolt be, hogy idén nyáron 27 bejelentés érkezett hozzájuk a Balatonban talált ismeretlen fémtárgyról. Mint mondta, 2003-ban, amikor még a most tapasztaltnál is alacsonyabb volt a Balaton vízállása, nem volt ennyi bejelentés. Hozzátette, törődni kell a fürdőterületek átvizsgálásával, de elsősorban a felesleges riasztások elkerülése végett.
