Meg kell ismertetni a fiatalokat a diktatúra rémtetteivel

Együttműködési megállapodást kötött az 1945 utáni politikai rabok és kényszermunkások három társadalmi szervezete, valamint a Fidelitas.

A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja alkalmából született egyezményt a Szovjetunióban volt magyar politikai rabok és kényszermunkások szervezetének, a Szorakésznek; a Recski Szövetségnek; Az 1945–1956 Közötti Magyar Politikai Elítéltek Közösségének és a Fidesz ifjúsági társszervezetének elnöke írta alá. A politikai foglyokat és kényszermunkásokat képviselő három szervezet tevékenységének fő célja a kommunista diktatúra rémtetteinek megörökítését szolgáló emlékhelyek létesítése és az akkori nemzeti ellenállás bemutatása a társadalomnak, különösen a fiataloknak.

A megállapodás céljai között is minden vezető az utóbbit emelte ki első helyen, vagyis megismertetni a fiatalokat az 1945 utáni politikai rabok és elhurcoltak történetével, a diktatúra elleni harccal. Emellett rögzítették, hogy egyeztetik, összehangolják programjaikat, és külön is meghívják egymást megemlékező és tudományos rendezvényeikre.

A szervezetek tagjai hátsó szándék nélkül szeretik hazájukat

Ágh Péter, a Fidelitas elnöke felszólalásában elmondta, 1996-os megalakulásuk óta céljuk, hogy őrizzék azoknak az embereknek az örökségét, akiket az elnyomók megnyomorítottak, akik „a mi szabadságunkért szenvedtek, harcoltak”. A három társadalmi szervezet tagjai ma is világosan vállalják hitüket, hátsó szándék nélkül szeretik hazájukat, és nem alkudnak meg erkölcsi kérdésekben: győztesek, mert a Szovjetunió és a kommunista rendszer már régen megbukott, ők azonban még ma is itt járnak közöttünk – fogalmazott. A fideszes politikus szerint nem szabad hagyni, hogy a fiataloknak hiányos ismereteik legyenek a 20. századról.

A Szorakészt vezető Menczer Erzsébet fideszes országgyűlési képviselő szintén arra mutatott rá: az 1945-öt követő borzalmak után 60-70 év telt el úgy, hogy felnőttek olyan generációk, amelyeknek fogalmuk sincs a magyar történelemről. Ezen változtatni szükséges, ki kell nyitni a magyar társadalom szemét – hívta fel a figyelmet. Szerinte valójában csak most következik az egykori politikai rabok és kényszermunkások erkölcsi kárpótlása.

Fehérváry István, a politikai elítéltek közösségének elnöke beszédében felidézte szervezetük megalapításának történetét, a Kádár-korszak alatti „titkos szervezkedésüket”, amelynek eredményeként a rendszerváltás után megalakulhatott a közösség képviselete. Megjegyezte, taglétszámuk rohamosan csökken, hiszen az akkori fiatalemberek ma már 80 éven felül vannak.

Krasznay Béla, a Recski Szövetség elnöke is azt mondta, a megállapodás különösen fontos célja, hogy a fiatalok megismerjék az 1945 utáni eseményeket, tíz év múlva ugyanis ők lesznek a nemzet fenntartó ereje.