Sebes Péter, Szilvásy György védője perbeszédében ugyanakkor arról beszélt, hogy a vádhatóság a hatáskörét, kompetenciáját túllépve egy kiélezett politikai helyzetben lezajlott politikai pengeváltásba avatkozott be. Az ügyvéd szerint nyilvánvalóan nincs lehetősége az ügyészségnek arra, hogy értékelje és megítélje: helyesen tette-e egy miniszter, hogy titkos minősítésű információkat megosztott a parlament nemzetbiztonsági bizottságának tagjaival.
Tóth Károly saját védelmében eljárva kiemelte, hogy a bizottság gyakorlatában egyáltalán nem volt példátlan a vádbelihez hasonló információátadás. Jogállami körülmények között egy nem létező bűncselekményt még az ügyészség sem bizonyíthat be – jegyezte meg a volt szocialista politikus, aki felmentését kérte, mert mint mondta, nem akar egy újrainduló eljárás miatt még évekig „lehajtott fejjel”, vádlottként járni.
A vádhatóság „fordítva ült a lovon”
Zamecsnik Péter, Dávid Ibolya védője perbeszédében úgy fogalmazott: ebben az ügyben a vádhatóság „fordítva ült a lovon”, a valódi elkövetők helyett a sértetteket vádolta. „Azt majd a jogtörténet eldönti, hogy milyen okból” – tette hozzá.
Szilvásy György az utolsó szó jogán az egyoldalú nyomozást és vádképviseletet korrigáló elsőfokú, felmentő ítélet helybenhagyását kérte. A Gyurcsány-kormány egykori minisztere szerint a nyomozást elindító feljelentés a Fidesz jogi kabinetjében született, az eljárás célja pedig a figyelemelterelés és a politikai ellenfelek lejáratása volt. Jellemző, hogy az ügy más irányú feltárását célzó feljelentések napokon vagy hónapokon belül elhaltak a bűnüldöző hatóságoknál – jegyezte meg a volt politikus.
