Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke igehirdetésében emlékeztetett arra: 1933-ban, a templomépítés 20. évfordulóján a gyülekezet jeligét választott: „Ég, de meg nem emésztetik”, és szintén ekkortól hivatalos pecsétjükön az égő csipkebokor szerepel, amelyben a bibliai történet szerint Isten megjelent Mózesnek.
Megjegyezte, Isten Mózest Izrael népének Egyiptomból való szabadítására küldte el, ugyanígy az Örökkévaló ma sem hagyja, hogy a világ megmaradjon „ebben a megrontott állapotában”. Az égő csipkebokorban Isten önmaga titkáról is szólt, miszerint ő az „örök hűség, kereshetőség, megszólíthatóság és imádhatóság”, amikor pedig a gyülekezet igét talált magának, nem a közösség választotta az igét, hanem az ige választotta magának a gyülekezetet – fogalmazott.
Emlékeztetett arra, hogy a fasori templomba becsapódott egy akna a torony mellé a második világháborúban, de az mégsem tudta lerombolni az épületet. Ugyancsak ebben az időben zsidó gyermekek találtak itt menedéket, majd 1945 után élelmiszert és ruhát gyűjtöttek a hívek a kitelepítetteknek és a kommunizmus üldözötteinek – fűzte hozzá, kiemelve: „küldetés és cél nélkül nincs értelme élnünk, nincs miért itt lennünk a világon”.
Az ünnepi istentisztelet után a Budapest-Fasori Református Egyházközség ünnepi közgyűlést tartott, melynek során Somogyi Péter, a gyülekezet jelenlegi és Végh Tamás korábbi elnök-lelkésze idézte fel a templom százéves történetének egyes mozzanatait. Simonfi Sándor, a Budapest-Északi Református Egyházmegye esperese rámutatott: azt ünneplik, hogy a templom száz éve arra emlékeztet, szükség van az evangéliumra.
