Szűk egy évvel a jövő évi parlamenti választások előtt az MNO által készített pártkörképből egyértelműen az derült ki, hogy továbbra is a Fidesz–KDNP az ország domináns pártja, miközben az ellenzéki erők nem bírnak kormányzóképes alternatívát állítani. 2012 nyarán úgy tűnt, hogy a gazdasági nehézségek, valamint a kormányzásból fakadó döntések miatt az MSZP képes lesz megelőzni a Fidesz–KDNP-t, ám végül ez elmaradt, és a pártszövetség januártól elkezdte visszaszerezni korábbi híveit.
A kormánypártok a rezsicsökkentés, a gazdasági helyzet javulása és az ellenzéki belháborúk miatt voltak képesek növelni a támogatottságukat. Mindezt az időközi önkormányzati választások is visszaigazolták, ráadásul a Fidesz–KDNP olyan választókerületekben tudott győzni, amelyek a korábbi évek voksolásain a baloldal felé hajlottak, ezek közül kiemelkedett a komlói siker.
A kormányzás harmadik évében továbbra sincsenek hírek arról, hogy komoly törések lennének a Fidesz–KDNP-ben, annak ellenére sem, hogy 2014-től kezdve jelentősen kevesebb parlamenti hely lesz. Természetesen nem biztos, hogy a jobbközép kormány ilyen stabilan állna az élen, ha nem olyan lenne az ellenzéki pártpolitikai erőtér amilyen.
A balliberális ellenzék gyakorlatilag fél éven keresztül azzal volt elfoglalva, hogy mikor, milyen módon ülnek tárgyalóasztalhoz a felek, s közben folyamatos volt az üzengetés az MSZP és a Bajnai Gordon vezette Együtt 2014 között. Bajnaiék mindent elkövettek, hogy erősebbnek mutassák magukat a szocialistáknál, bár kampányuk alapvetően a volt miniszterelnökre épült. Gyakorlatilag az MSZP és a magukat korszakváltóknak nevezők rendezvényei azt a célt szolgálták, hogy folyamatos nyomás és döntéskényszer alatt tartsák a balliberális oldal szavazóit és véleményformálóit, hogy álljanak valamelyik oldalra.
Az erőforrások szűkössége és az ismert arcok hiánya vezethetett el ahhoz, hogy nyár elejére egyértelművé vált az MSZP dominanciája Bajnaiékkal szemben. Azt még nem lehet tudni, hogy a június végén megkezdett tárgyalások során mikor kerülnek elő az igazán nehéz kérdések – a 106 egyéni körzet elosztása, a listás helyek és végül a miniszterelnök személye –, de annyi jól látszik, hogy a szocialisták nem fogják hagyni magukat egy olyan alkuba kényszeríteni, mint amilyenek az SZDSZ-szel való megállapodások voltak. Bajnainak és az LMP-ből dezertált politikusoknak vélhetően meg kell majd elégedniük a szerényebb pozíciókkal.
Az ellenzéki térfélen a Jobbik nem nagyon hallatott magáról, aminek a következtében a párt támogatottsága hónapról hónapra csökkent. A radikális párt a földtörvény elfogadása kapcsán próbált keményebb üzemmódba kapcsolni, de ennek hatása egyelőre nem ismert.
Az LMP komoly megrázkódtatásokat élt át az év elején, mivel az E2014 tervbe vette, hogy mindenáron a szövetségi rendszerébe vonja az ökoalakulatot. Schiffer András vezetésével végül sikerült ellenállni, de a Karácsony Gergely – Jávor Benedek-tengely arra képes volt, hogy időlegesen felszámolja a párt frakcióját. A zöld alakulat jól láthatóan a jobboldalból kiábrándult szavazók felé indult el, mivel élesen elhatárolják magukat a korábbi bukott kormányokat vezető balliberális erőktől. Egyelőre úgy tűnik, jó úton járnak, mivel júniusban több közvélemény-kutató intézet is 5 százalék fölé mérte őket.
A Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció a radikalizálódás útjára lépett, mivel jól láthatóan az 1-2 százalékos sávba esett vissza a támogatottsága, és az ellenzéki összefogásban sem várják őket tárt karokkal. A parlamenten kívül egyelőre egyetlen politikai formációnak sincsen esélye a bekerülésre.
Sokaknak az a benyomása támadhat, hogy a mostani erőviszonyok alapján a jövő évi választások lefutottak, és az ellenzéknek már nincsen esélye arra, hogy fordítson. Ennek kapcsán elsőként meg kell jegyezni, hogy még mindig nagyon magas a bizonytalan szavazók aránya, és viszonylag kevés információval rendelkezünk az ő szándékaikról. Másodszor: több közelmúltbeli külföldi példa van arra, hogy viszonylag rövid idő alatt óriási változások történhetnek a népszerűségi mutatókban. Brazíliában például három hét alatt 27 százalékot esett az elnök népszerűsége, míg Izraelben az idei parlamenti választások előtti hetekben a vezető kormánypárt támogatottsága egyharmaddal csökkent.
Ezek a példák is egyértelműen mutatják, hogy ha a kormánypárt mindenképpen győzni szeretne 2014-ben, akkor egy pillanatig sem dőlhet hátra. A külső gazdasági környezet folyamatos változása akár hetek alatt nagyon nehéz helyzetet hozhat, így könnyen lehet, hogy az eddig elért eredmények hamar semmivé válnak. Tény, hogy Magyarországon kormánypárt az 1990-es rendszerváltozás óta ilyen kedvező politikai környezetben nem volt még egy évvel a választások előtt, éppen ezért a Fidesz–KDNP vezetőinek nagyon figyelniük kell arra, hogy ezt ne herdálják el egyik napról a másikra.
