Bene–Gergényi-per: „Hibás a vádirat”

Morvai Krisztina a bírósági bohózatról és a Károly körúton felejtett valóságról beszélt a Magyar Nemzetnek.

– Tizennégy egykori és jelenlegi rendőri vezető ül a vádlottak padján a 2006. őszi katonai bűncselekmények miatt a Bene–Gergényi-perben. Ön a keddi első tárgyalás előtti tüntetésen bohózatnak nevezte az eljárást. Miért?
– Ahhoz képest, amit 2006. október 23-án a saját szememmel láttam, amikor halálfélelemben menekültem a gyermekeimmel a lovasroham és a gumilövedékek elől a Károly körúton; mindahhoz a sok borzalomhoz képest, amit a Civil Jogász Bizottság tagjaként az áldozatoktól, megkínzottaktól hallottam – szóval a hét évvel ezelőtti véres valósághoz képest ez a mostani büntetőeljárás semmi. Szinte semmi. Völgyesi Miklós nyugalmazott legfelsőbb bírósági tanácselnök álláspontjához hasonlóan én is úgy gondolom: 2006 őszén a hatalom terrorcselekményt hajtott végre. Szeptember 19-től kezdődően szisztematikusan megfélemlítették, rendőri erőszakkal terrorizálták a hatalom ellen tiltakozókat, az ötvenhatos szabadságharc ötvenedik évfordulóján pedig az erőszak mellett még meg is alázták az embereket azzal, hogy elzárták előlük a Kossuth teret és gyakorlatilag az egész fővárost. A magyar embereket kirekesztették a saját nemzeti ünnepük állami megemlékezéséről azzal az ürüggyel, hogy a térre külföldi delegációk érkeznek. A magyarok nem kellettek, csak a külföldiek. Van ebben valami szimbolikus. Aki nem volt hajlandó ezt a megalázást tudomásul venni, és a hatalom szándékai szerint hazamenni, azok ellen kegyetlen erőszakot alkalmaztak. Ez a szisztematikus megfélemlítés, megalázás és erőszak együttesen adja ki a terrorcselekményt. Ehhez képest a rendőri vezetőket holmi mulasztásos bűncselekményekkel vádolták meg, és legfeljebb felfüggesztett börtönre vagy pénzbüntetésre számíthatnak.

A 2006-os őszi események során a Magyar Televízió székházánál akkor sem tudtunk volna parancsnokot cserélni, ha akartunk volna – mondta Gergényi Péter a rendőri vezetők ellen indított büntetőper csütörtöki tárgyalásán. Bene László úgy nyilatkozott, a 2006-os őszi események során eleget tett vezetői kötelezettségeinek, és nem követett el bűncselekményt.

A 2006 őszi zavargásokkal összefüggő tárgyalás vádlottait tüntetők várták. Gyurcsány Ferenc volt kormányfőt kétszer is leköpték. Először érkezésekor – az épület előtt – majd távozóban is, ezúttal a Fővárosi Törvényszék Fő utcai épületében.

– Büntetőjogászként milyennek értékeli a vádiratot?
– Nemcsak az döbbentett meg, hogy az elkövetett rémtettekhez képest súlytalan bűncselekmények miatt kerültek a vádlottak padjára Gergényiék, hanem az is, hogy mindannyiukra előzetes mentesítést kér az ügyészség, vagyis mentesülnek a büntetett előélet – számukra – hátrányos következményei alól. Nem lesz priuszuk. Pedig ezt a kedvezményt nem az ilyen brutális bűncselekmények elkövetőire találták ki. A felfüggesztett szabadságvesztés azt sugallja, mintha semmi különleges nem történt volna 2006 őszén, csupán aprócska mulasztások. Ez egy „összekacsintós” vádirat. Mintha azt üzenné az ügyészség a volt főrendőröknek: az elszámoltatás jegyében oda kell ülnötök a vádlottak padjára, de nyugi, nem lesz különösebb bántódásotok.

Megdöbbentő, hogy hét év alatt ennyire futotta a nyomozó hatóságoktól. Nem értem, miért csak tíz bántalmazásos ügy került a vádiratba, miközben volt legalább száz. Fölfoghatatlan, miért nem foglalkoztak az oszlatások jogellenességével. Hibás a vádirat narratívája is, ugyanis a gyurcsányi értelmezéshez igazodóan „randalírozó tüntetőkről” ír. Pedig a bíróságok időközben számos esetben kimondták, hogy nem a magyar emberek, hanem a rendőrök kezdték az erőszakot, ők randalíroztak Budapest-szerte. A Kúria ítéletei szerint a Kossuth tér október 23-án hajnalban történő kiürítése és a Nádor utcai reggeli oszlatás is jogellenes volt. Büntetőjogászként úgy látom, hogy október 23-án az emberek jogos védelmi helyzetbe kerültek, miután a rendőrök sorozatos bűncselekményeket követtek el ellenük. Kíváncsi lennék, mit csinált volna a Gergényi-rendőrség Párizsban, Londonban vagy Athénban, ahol időnként egész városrészeket dúlnak föl a tüntetők.

– Nem állt volna gyenge lábakon a terrorvád a bíróság előtt? Van rá elegendő bizonyíték? Hiszen nem hallottunk olyan rendőri vagy politikusi beismerő vallomásról, miszerint központi utasítást adott volna bárki a vérengzésre, embervadászatra, fogdai kínzásokra – még ha a valóságban ez történt is.
– Az ügyészségnek alapvetően más irányban kellett volna elkezdenie a nyomozást, hogy ezt bizonyítsák. Azt például tudjuk, hogy Gyurcsány Ferenc ott volt a Teve utcai irányítóközpontban. Ki kellett volna vizsgálni, mit keresett ott. Meg azt is, miért nem állította le a terrort, holott az kutya kötelessége lett volna. Ehelyett ez a hibbant Néró a mai napig „példamutatónak” nevezi a történteket. Úgy tűnik, minden úgy történt, ahogy eltervezte. Az pedig az eseménysorból egyenesen következik, hogy a cél nem volt más, mint a lakosság megfélemlítése. Ha ezt a tényt bizonyítja az ügyészség, akkor a szisztematikus erőszakkal együtt már meg is alapozza a terrorcselekmény miatti vádemelést, hiszen ahhoz a büntető törvénykönyv szerint egyfelől testi sértés elkövetése, másfelől – célzatként – a lakosság megfélemlítése szükséges.

– Völgyesi Miklós terrorcselekmény miatt tett feljelentést, ám nem kapott elutasító vagy nyomozást megszüntető határozatot. Az ügyészség arra hivatkozott: csak azoknak küldtek ilyet, akiknek a beadványát feljelentésnek értékelték
– Ilyen arcátlan indoklást már rég hallottam. Völgyesi Miklós közel fél évszázadig volt büntetőbíró, ezért talán alappal feltételezem, hogy meg tud írni egy feljelentést, ami nemcsak annak látszik, hanem az is. Egyértelmű, hogy az ügyészségnek legalább formális határozatot kellett volna hoznia a feljelentés elutasításáról. Eljárásjogilag olyan nincs, hogy a hatóság hallgat.

– Bene László volt országos főkapitány a csütörtöki tárgyaláson azt nyilatkozta, hogy 2006. október 23-án a rendőrség már sokkal „egységesebb és eredményesebb” volt, mint egy hónappal korábban. Egyetért?
– Kétségtelenül, a szemeket jóval eredményesebben lőtték ki.

– A keddi tüntetésen a bírósági „bohózat” mellett valamiféle párhuzamos eljárás megindításáról beszélt.
– Igen. Most, hogy elkezdődött ez a siralmas „igazságtétel”, a Nemzeti Jogvédő Szolgálattal együtt szeretnénk újra magunkhoz ragadni a kezdeményezést. Ennek érdekében fölvesszük a kapcsolatot az áldozatokkal, és a képviselt ügyekből mozaikszerűen összerakjuk a képet: a balliberális és gyurcsányi narratívával szemben valójában mi is történt 2006 őszén. A Civil Jogász Bizottság 2006–2007-ben hatalmas munkát végzett, ám azóta már rendelkezésre áll rengeteg kártérítési ítélet, amely – ha a rendőrök felelősségét nem mindig mondja is ki – szépen leírja, kit hogyan kínoztak meg a fogdán, a közrádió udvarán, ki hány ütést-rúgást kapott és hová. Utóbb sok egyezség is született a rendőrséggel, amelyekben ugyancsak fehéren-feketén benne vannak a jogsértések. Ezeket a jogerős ítéleteket és egyezségeket gyűjtenénk össze egy csokorba.

– Úgy érzi, az emberek többsége számára nem egyértelmű, melyik oldalon van az igazság? Nekem úgy tűnik, 2010-ben az urnáknál erről is ítéletet mondtak
– Lehet, viszont egyre jobban kezdenek fölbátorodni a szemkilövetés-pártiak. Debreczeni József könyvet írt, Eörsi Mátyás pedig azzal fenyegetőzött, hogy ha a következő választás után úgy alakul, újra szétverik majd az ellenük tüntetőket. Ugyanakkor akad egy üdítő kivétel a baloldalon: Tamás Gáspár Miklós a minap a Klubrádióban rendőrterrornak nevezte a rendőrterrort, mire a riporter rápirított, hogy ilyet Morvai Krisztina szokott mondani. TGM azt felelte, lehet, hogy egy elviselhetetlen náci is ezt mondja, de attól még igaz. Visszatérve a Bene–Gergényi-perhez: sajnos nem hoz majd igazságtételt és katarzist az embereknek, ehelyett Gyurcsány és tettestársai arra használják majd föl, hogy átírják 2006 történetét, és sokadjára szemen köpjék az országot.

– Valaki mást is szemen köptek a minap a bíróságon, öntől néhány méterre.
– Gyurcsány Ferencnek szerencséje, hogy a magyarok ilyen végtelenül türelmesek vele, és ennyivel megúszta. Itt van ő, egy volt kommunista funkcionárius, aki egy zsidó embertől elvett házban él, a nemzeti vagyon szétprivatizálásából lett milliárdos, az őszödi önleleplező beszéde szerint csalással lett miniszterelnök, lekurvázta a hazáját, szemeket lövetett ki, meggyalázta legnagyobb nemzeti ünnepünk ötvenedik évfordulóját, majd ezek után vigyorogva odapofátlankodik a rendőrperre, mintha az az ő show-műsora lenne. Az emberi jóérzés azt diktálná, hogy egy véres eseményről szóló tárgyalásra nem állít be az ember röhögcsélve. Miközben ott vannak a kilőtt szeműek, az állkapocscsonttörést szenvedők, ellőtt ujjúak. Gyomorforgató.

– Vajon az emberi jogokra máskülönben roppant kényes Európai Uniót miért nem hozta lázba a mi 2006-os őszünk? A kilőtt szemeknél miért izgalmasabb a bírák nyugdíjkorhatára?
– Folyamatos törekvés volt a baloldali–liberális térfélen, hogy a hét évvel ezelőtti eseményeket szélsőjobboldali-náci zavargásokként mutassák be a külföldnek. Ez láthatóan sikerült, Brüsszel nem foglalkozott a magyarországi rendőrterrorral. De nemcsak azzal nem, hanem a gyülekezési jog 2002 és 2010 közötti folyamatos lábbal tiprásával sem. A rendőri brutalitás elfogadhatatlan, akár jobb-, akár baloldali kormány van hatalmon. Az elmúlt hónapokban a hahás tüntetések kapcsán a baloldal is megpróbálta kiprovokálni a kemény rendőri fellépést, de nem jött össze neki. Hihetetlenül érdekes, hogy miközben a balliberális értelmiség jobboldali kormányzás idején a szabadságjogok védelmezőjének szerepében tetszeleg, valójában diktatúrapártiak – ezt mutatják a 2006-os események is. Vagy például Konrád György nyilatkozata, aki semmi kivetnivalót nem lát abban, ha az Egyesült Államok lehallgatja egész Európát.

– Szembetűnő volt, ahogyan az Európai Parlamentben többször is határozottan kiállt Magyarország mellett a hazánkat érő támadások idején. Eszébe jutott, hogy ezzel – ellenzékiként – a kormányt is védi?
– Amikor megindultak ezek a támadások, a zsigereimben éreztem, nekem az a dolgom, hogy fölálljak, és megvédjem a hazámat. Néha alappal érnek támadások, amiért érzelmi alapon politizálok, de ebben az esetben nincs helye hideg fejnek. Ilyenkor teljesen mellékes, hogy ellenzéki vagy kormánypárti-e az ember. Felháborító, hogy gyarmatként kezelnek bennünket. Ezek a támadások – akár a médiatörvényre, akár a Tavares-jelentésre gondolunk – sok vonatkozásban igazságtalanok. Ám ennél is fontosabb, hogy megsértették a nemzeti önrendelkezésünket, olyan ügyekbe szóltak bele, amelyekhez semmi közük.

– A lehallgatási botrány mintha megtörte volna a támadások lendületét
– A Snowden-üggyel összeomlott a nyugati felsőbbrendűség mítosza. A legérdekesebb az egészben: míg a hidegháború idején a hírszerzések egymás ellen dolgoztak, mostanra összefogtak, és mindnyájunk ellen fordultak. Az egy százalék figyeli a kilencvenkilenc százalékot. Vagy ha úgy jobban tetszik: a bankok és a multik állnak szemben a kiszolgáltatott emberekkel. Ha nem is az én ízlésemnek megfelelő mértékben, de Orbán Viktor kormánya elkezdte megregulázni ezt a gazdasági elitet. Ez már túl soknak bizonyult Európában. Ezért jött a nácizás, a gazdasági szankciók, a Tavares-jelentés, a médiakampány.

– Ön szerint mi a megoldás? Lépjünk ki az unióból?
– Erről majd az emberek döntenek, akár már jövőre, az uniós választásokkor. Szerintem, ha alakítóivá tudunk válni az uniónak, akkor maradjunk, ha nem, lépjünk ki. Másképpen: ha egyenrangú partnerként kezelnek minket, maradjunk, ha nem, váljunk el.

– Lát-e esélyt arra, hogy uniós fellépésre a felvidéki magyarokat (is) sújtó Fico-féle szlovák állampolgársági törvényt megsemmisítsék?
– Szokatlan és egyben örömteli volt, hogy párthovatartozástól függetlenül majdnem az összes magyar európai parlamenti képviselő kiállt a felvidéki magyarokért a petíciós bizottságban. Ha ilyen egységesen harcolunk, meglesz az eredménye. Ugyanilyen egységre lenne szükség a szerb csatlakozás kapcsán is.

– Mire gondol?
– Hogy Magyarország addig ne támogassa Szerbia uniós csatlakozását, amíg a délvidéki magyarokat érő jogsértéseket nem szüntetik be.

– A délvidéki magyarságnak legalább valamiféle kulturális autonómiája van, miközben a Székelyföldön még a székely zászló kitűzését is büntetik. Ön szerint lesz székely autonómia?
– Valami nagyon megindult, és szerintem már senki nem fogja tudni elfojtani a székelyek szabadságvágyát. Rossz hírem van a román sovinisztáknak: a székely önrendelkezés elkerülhetetlen. Az ENSZ emberi jogi konvenciójának első cikkelye kimondja, minden nemzetnek joga van az önrendelkezéshez. Ez nem valamiféle adomány, amiért könyörögni kéne, hanem alapvető emberi jog.

– Jövőre elindul újra az európai választáson a Jobbik listáján?
– Ötödik éve úgy lehetek Brüsszelben képviselő, hogy megőrizhettem a függetlenségemet, semmilyen pártutasítást nem kapok, mindig a lelkiismeretem szerint szavazhatok és beszélhetek. Ha a Jobbik úgy dönt, hogy továbbra is szüksége van a jogvédői munkámra, akkor valószínűleg vállalom az indulást.

(Pilhál Tamás)