Simorék fokozatosan elkezdték megemelni a forint alapkamatát, egyre drágábbá téve a forinthiteleket, amelyekkel a devizaadósok végtörlesztéssel kiválthatták volna devizahiteleiket. 2010. november 30-ától gyakorlatilag egy év alatt 5,25-ről 7 százalékra emelte a jegybank az alapkamatot. A különbség 1,75 százalék, ez összevetve nem áll messze attól a 2,5 százaléktól, amennyivel a bankok – igaz, rövidebb idő, mintegy négy-öt hónap alatt – drágították a forinthiteleket, mondta Boros.
A fentiek fényében nem zárható ki, hogy a Magyar Nemzeti Bankot – a közgazdász kifejezésével élve – a külföldi bankok rángatták, saját érdekeik szerint módosítgatva a forint alapkamatát, ezzel mintegy rásegítve a pénzintézetek kamatemeléseire. Így a devizahitelesek jelentős része nem tudta vagy nem merte forintosítani külföldi pénznemben fennálló tartozását, vagy ha mégis megtette, a megemelt kamatok miatt így is a bankokat gazdagította. A pénzintézetek így kompenzálták magukat azokért a veszteségekért, amelyek állításuk szerint a végtörlesztés nyomott árfolyama miatt érte őket.
Mint arról a Magyar Nemzet korábban beszámolt, szeptember 27-én a bankok tagadták, hogy összebeszéltek volna, hogy együtt csökkentsék a végtörlesztésben részt vevő adósok számát. A vád szerint 2011 őszén, a végtörlesztés idején a bankok közösen határoztak úgy, hogy minél kevesebb adósnak teszik lehetővé a devizaadósságuk forintra váltását.
Ismert, a végtörlesztés életbe lépésekor másfél hónap alatt átlagosan egy-másfél százalékponttal drágultak a forintalapú kölcsönök. Az ügyben indult eljárást a Gazdasági Versenyhivatalnál és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél még Rogán Antal kezdeményezte arra hivatkozva, hogy a pénzintézetek egyidejűleg emelték meg a forinthitelek kamatát a kedvezményes végtörlesztés hírére.
