A szeptember 25-ei kamatdöntő MNB-ülést követően rég nem látott egységben sorakozott föl Simor András jegybankelnök mögött a balliberális sajtó és a mértékadó gazdasági lapok. Immár második alkalommal maradt kisebbségben Simor és köre a monetáris tanácsban, és így az alapkamat a júliusi 7 százalékról 6,5-re csökkent. Az MNB elnöke és köre körömszakadtáig ragaszkodott az európai szinten kimagaslónak számító rátához, amely már magasabb volt, mint a 10 éves állampapírok éves hozama.
A jegybankelnök a mostani kabinet hatalomra kerülése óta teljes mértékben hanyagolta az együttműködést, pedig a 2011-ben elfogadott CCVIII. számú törvény rögzíti: az árstabilitás mellett a kormány gazdaságpolitikájának monetáris eszközökkel való a támogatása is a jegybank feladata. Erre Simor többször is ígéretet tett, de egyelőre egyszer sem váltotta be.
2012. január 6-án Orbán Viktor tájékoztatása szerint arra kérték Simort, hogy azokat az eszközöket, amelyeket az EU-ban, az Egyesült Királyságban, illetve az Egyesült Államokban bevet a jegybank a gazdasági növekedés érdekében, vegye számításba, és vizsgálja meg, hogy Magyarországon ezek közül mit lehetne felhasználni. „A jegybankelnök nyitott volt, és megerősítette, hogy javaslatait hamarosan megteszi.”
Erős szabályozást szeretnének
Információink szerint a kormánypártban továbbra sem tettek le arról, hogy az MNB elnökét és a monetáris tanács tagjait a parlament válassza meg kétharmados többséggel. Úgy látják, hogy a felhatalmazás mellé komoly elszámolással is tartoznának a tisztségviselők, ami azt jelentené, hogy időnként meg kellene jelenniük az illetékes parlamenti bizottságok előtt és számot adni munkájukról.
Forrásaink túlzottnak tartják, hogy a jegybankelnök a mostani szabályozás szerint gyakorlatilag teljhatalommal rendelkezik, a monetáris tanács tagjainak a kamatdöntésen kívül nincsen hatalmuk. Természetesen ezen is szeretnének változtatni, de az ilyen tervek nagyban az Európai Központi Banktól függenek, amely minden esetben a jegybankok teljes függetlenségét követeli meg a tagországoktól, amivel egyrészt saját hatalmát, másrészt a kereskedelmi bankok pozícióját védi.
A legrosszabbak között
Simor az elmúlt években a balliberális sajtóban egyértelműen a kormány elleni szabadságharcos pozícióját vette föl. Mindezt csak alátámasztja, hogy évek óta nem szerepelt a jobboldalhoz köthető médiában, a meghívásokat elutasítja, és főként csak olyan konferenciákon fejti ki a véleményét, ahol nem várható, hogy jelentős ellenállásba ütközne. A MNB-elnök munkásságáról egyébként a Global Finance című lap állított ki nem túl hízelgő bizonyítványt, mivel Simort Európa egyik legrosszabb jegybankárának választotta meg belorusz kollégájával egyetemben.
A szakmaiság kapcsán érdemes még Surányi Györgyöt is idézni, aki 2009 márciusában úgy fogalmazott, „a jegybank összevissza beszél és ellentmondásosan cselekszik”. A nemzeti bank volt elnöke szerint ezek az ellentmondó nyilatkozatok sokba kerülnek Magyarországnak; „Van egy hatékony kormányunk és hatékony jegybankunk, ezek együtt sok kárt tudnak okozni”.
Furcsa kapcsolat
A jegybank Simor által folyamatosan hangsúlyozott függetlensége egyébként a napokban kapott újabb léket, mivel kiderült, hogy Braun Róbert már egy éve az MSZP tagja, miközben az MNB alkalmazásában adott kommunikációs tanácsokat. A Fidesz hétfőn a parlamentben személyesen kérdezte volna meg Simor véleményét a kialakult helyzetről, aki maga helyett Karvalits Ferenc alelnököt küldte el. A kormánypárt nem fogadta el a kijelölt válaszadó személyét, és megvárja, míg Simornak lesz ideje megjelenni a parlamentben.
Braun szivárogtatott?
Szerdai számában a Magyar Nemzet azt írja egy neve elhallgatását kérő jegybanki tisztviselőre hivatkozva: a Braun-ügy nemcsak a Magyar Nemzeti Bank sokat hivatkozott „függetlensége” és az MSZP jegybankra gyakorolt befolyása miatt aggályos, hanem azért is, mert az egy évvel ezelőtt az MSZP-be belépő Braun Róbert jegybankelnöki tanácsadótól esetleg bizalmas belső információk szivároghattak a szocialistákhoz.
