Mint ismert, a kormány nemrég felszólította a bankokat arra, hogy november 1-jéig módosítsák úgy a devizahitel-szerződéseiket, hogy ne csak az adósok viseljék az árfolyamkülönbségből adódó veszteségeket és a kockázatokat. A bankok – együttműködési szándékuk hangoztatása mellett – a mai napig nem ismerik el felelősségüket abban, hogy a nyakló nélküli hitelezések miatt idáig fajult az ország helyzete.
„Márpedig valamit kezdeni kell ezzel a hatalmas eladósodott devizahiteles tömeggel – mondta Boros Imre –, ami nagyon nehéz lesz így, hogy a bankok szinte teljesen külföldi kézben vannak.”
A pénzintézetek élesen ágálnak egy újabb végtörlesztés és minden olyan megoldás ellen, amelyben nekik is anyagi áldozatokat kéne hozniuk. A legkisebb engedmény kicsikarása is a kormány komoly erőfeszítéseibe került, miközben olyan, a médiában hangoztatott toposzokkal is meg kellett küzdenie mint hogy a tavalyi végtörlesztés „csak a gazdagoknak kedvezett”.
2011–2012 telén 170 ezer adós választotta a kormány által felajánlott végtörlesztés lehetőségét. Ők egy összegben fizették vissza devizahitelüket a bankoknak, a kormány által előírt, az aktuálisnál sokkal kedvezőbb árfolyamon, amely közelített a hitel felvételekor érvényes vételárakhoz – derült ki a PSZÁF tavaly márciusi jelentéséből. Ez a frankhitelesek esetében például az akkori 235 forintos frankárfolyam helyett 180 forintosat jelentett, a különbözetet pedig a bankok állták.
Elméletileg fennállt a lehetősége annak is, hogy ha valakinek nem állt a rendelkezésére az egyösszegű visszafizetéshez szükséges pénz, akkor az árfolyamkockázatoktól mentes forinthitelt válassza. A felügyeleti szerv jelentéséből azonban kitűnik, hogy a végtörlesztéskor visszafizetett devizahitelek csupán egyharmadát finanszírozták forinthitelekből az adósok, kétharmadának visszafizetését saját forrásokból – megtakarításból vagy vagyontárgyaik, ingatlanjuk eladásából – fedezték. Így látszólag igaza volt azoknak a kritikusoknak, akik szerint a végtörlesztés lehetőségével főleg a „módosabbak” éltek.