Martin Glvác, északi szomszédunk védelmi minisztere beszédében azt mondta: a szlovák fegyveres erők talán legsötétebb napja volt 2006. január 19-e. A tárcavezető felidézte, hogy nemrégiben fent járt a Hejce fölött magasodó Borsó-hegyen, ahol a tragédia történt. Az An–24-es csapatszállító repülőgép a koszovói békemisszióból vitte hazafelé a békefenntartókat. A katasztrófát egyetlen katona élte túl.
A miniszter hangsúlyozta: ne csak arra a 42 emberre emlékezzenek, akik itt haltak meg, hanem mindazokra, akik a Szlovák Köztársaság fegyveres erőinek húszéves fennállása során életüket vesztették szolgálat közben. A tárcavezető köszönetet mondott a mentésben részt vevőknek, és külön kiemelte Hejce lakosainak önzetlen segítségét.
Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára úgy fogalmazott: az emberi tragédiák felülírják a határokat. Abban a tragikus órában, amikor a téli éjszaka sötétsége borult a zempléni tájra, a magasban egy repülőgép ereszkedett célja, a kassai repülőtér irányába, hogy hazatérve a koszovói békemisszióból a katonák elérjék az otthon békéjét, szeretteik ölelését – idézte fel a tragikus éjszaka eseményeit az államtitkár.
Mint mondta, ez a 42 katona sosem ért haza. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kisközség lakói akkor példát mutattak emberségből, együttérzésből, a mentésben részt vevők együttműködése is ezt mutatta. Hozzátette: a hejcei Borsó-hegyen 42 kopjafa őrzi az áldozatok emlékét.
A megemlékezés után szentmisét tartottak a település római katolikus templomában.
