Húsvét üzenete: az élet diadalmaskodott

Jézus teológiai forradalmat hozott kora vallásos rendszerébe – Beszélgetés Karsay Eszter református lelkésszel.

– Elkerülhetetlen volt a Názáreti Jézusnak a kereszthalál? Nem történhetett volna másképpen a megváltás?
– Jézus előre jelezte a tanítványoknak, hogy meg kell majd halnia. Háromszor is írnak erről az evangéliumokban – nyilván azt jelenti, hogy többször beszélt róla –, hogy az lesz a vége, mert nem lehet más vége, mint hogy szenvednie kell majd, hogy elfogják és megöletik, keresztre verik. Ha nem is azt, hogy pontosan, mikor és miként történik meg, de számított rá, hogy bekövetkezik. Teológiai forradalomként írható le az a feszültség, az az ellentét, amit kora vallásos rendszerébe Jézus hozott. Virágvasárnapon, amikor bevonult Jeruzsálembe, politikai forradalmat vártak tőle, azt, hogy kiűzi az elnyomó hatalmat, a rómaiakat. De Jézus nem ezért jött. Ő az Istenről való gondolkodásunkat, az istenképünket akarta forradalmi módon, gyökeresen megváltoztatni. Azt hirdette: Isten nem olyan, mint amilyennek kora vallási vezetői hirdették. Ez óhatatlanul féltékenységet váltott ki belőlük, a hatalmukat féltették, és ezt nem bírták elviselni. Az emberek pedig nem értették meg. Amikor Jézus előre jelzi a tanítványoknak, hogy az Emberfiának szenvednie kell és meghalni, akkor ez a „kell” szó nagyon hangsúlyos, mert nem értik másként, nem hiszik el. Ha Jézus ágyban, párnák közt, öregkorában hal meg, szerető családi körben, betelve az élettel, akkor mindaz, amit hirdetett, nem lenne olyan hiteles. A halála volt a pecsét mindazon, amit tanított, ahogyan élt, ahogyan gyógyított és szeretett.

– Ha megnézzük, hogy Jézus szenvedése idején hogyan viselkedtek az emberek, köztük a hatalmukat féltő főpapok, Róma helytartója, Pilátus, a tanítványok, köztük a kételkedő Tamás, az áruló Júdás, az őt háromszor is megtagadó Péter, a nép, amely előbb ünnepelte, majd a halálát követelte, akkor azt láthatjuk, az emberek szinte semmit nem változtak az elmúlt két évezredben. Jézus életét adta a bűneinkért. Megérdemeltük az áldozatát?
– Izgalmas kérdés. Nagyon sok kiábrándult ember mondja azt, hogy ezt a világot nem lehet megváltani, vagy azt, hogy hiábavaló volt, amit tett. Lehet keserűen és kiábrándultan kérdezni: Hát hol vannak a megváltás jelei? Nem nagyon vannak, mert valóban minden korabeli ember behelyettesíthető a mai életünkben is. Sőt, ha becsülettel és alázattal vizsgálom magam, akkor azt kell mondanom: én vagyok Júdás, én vagyok Péter, én vagyok a gyenge Pilátus és a hatalmát féltő főpap, Tamás is én vagyok. Tehát az ember nem nagyon változott, szinte ugyanolyan, mint egykor, Jézus idejében. A technikai fejlettségünk, az életkörülményeink óriási mértékben változtak, nagyobb lehetőségünk van például arra, hogy tönkre tegyünk embereket, hogy pusztítsuk a környezetünket, a teremtett élővilágot. És mégis hiszem: van értelme a megváltásnak. Mert minden egyes emberben ott van a lehetőség, hogy megváltott életet élhet. És a keresztyén egyház azért áll fenn még ma is, mert mindig voltak és vannak olyan emberek, akik megváltottként akarnak élni. A szentek élete, nagyszerű emberek élete mutatja: létezik a jóság, vannak emberek, akik képesek föláldozni magukat szeretetből, hogy vannak, akik készek meghalni is a hitükért, a krisztusi értékekért. Jézus nem egy vallást, nem egy dogmatikai rendszert, hanem életformát hozott. Jézus egyéni megoldásokat adott. Hiszem, hogy van fejlődés az egyes ember életében. És ha csak egy kicsit több jóságra, szeretetre, megértésre, bölcsességre jut el az ember, akkor ez már a megváltottságnak a jeleként értékelhető. Nem nagy, látványos jelekre kell gondolni, hanem csöndes, szeretetteljes jelekre, például, hogy egy ember meg tud bocsátani annak, aki csúnyán elbánt vele, vagy arra, hogy valaki százszor elesik, elbukik, mégis képes újra fölkelni, mert értelmét látja annak, hogy tovább küzdjön, mert van, akit követhet.

– Ön szerint segíthet az iskolákban bevezetett erkölcstan-, illetve hittanoktatás abban, hogy a jövő generációinak nagyobb esélye legyen az igazi emberi életre? Vagy ön szerint inkább a családban lenne a helye az erkölcsi nevelésnek?
– Nagyon örülök, hogy bevezették a hittant és az erkölcstant az iskolában. Mert azt botránynak tartom, hogy az előző rendszerben negyven–hatvan éven át fel lehetett nőni, érettségi vizsgát tenni úgy, hogy a fiatalok nagy részének halvány fogalma se volt például a tízparancsolatról. Arról például, hogy mit jelent az, hogy ne lopj. Ezek olyan alapértékek, amikről jó lenne, ha már a családban hallanának a gyerekek. A kicsi gyerekekkel kell elkezdeni azt, hogy valamilyen értékrendet tanuljanak az emberek. Mert ha nincs értékrend, nem csupán szabadosság lesz a szabadság helyett, hanem egyre nagyobb bizonytalanság is. Ez érződik ma sok ember életében, az egész társadalomban is. Bizonytalanok abban, hogy mi a jó és mi a rossz. Úgy érzik, egy hatalmas, légüres térben élnek, és nem látják a határokat. Nem tudják, merre mehetnek, mi vár rájuk, mi lesz a következménye a tettüknek. Kálvin János mondta a törvényről, hogy az korlát is. Ösztökélő is a jóra, meg tükör, ugyanakkor korlát is, amibe bele lehet kapaszkodni. Mutatja, hogy tovább már nem mehetek, mert a szakadékba zuhanok, ha kirabolom a másik embert, ha betörök a másik házasságába. A „Ne paráználkodj!” azt jelenti, hogy ne törj házasságot! És ne csupán azért ne tegyem ezt, mert Isten ezt parancsolta, hanem azért, mert én leszek boldogtalan, meg a másik, meg a harmadik. Mert mindannyian összetörünk. A törvény tehát figyelmeztet, de ugyanakkor segít is. Bele lehet kapaszkodni egy-egy ilyen törvénybe, nem megnyomorít, börtönbe zár, hanem segít megállni a szakadék szélén, hogy ne zuhanjak le a magasságból a mélységbe. Az erkölcsi törvényekről szóló alapismeretek azért szükségesek, hogy legyen min elgondolkodni, és ha valami miatt ez nekem nem tetszik, akkor legalább tudjam, hogy mikor lépem át az emberiesség erkölcsét, és legyek tisztában azzal is, hogy ez milyen következményekkel jár. A tízparancsolat nem csupán korlátozni akar minket, hanem használati utasítás az élethez. Ha veszünk egy egyszerű kis eszközt, egy mobiltelefont, ahhoz is leírják, hogyan kell használni. Ha nem a rendeltetésének megfelelően használom, tönkremegy. Ez ilyen egyszerű. Ha az életemet nem úgy használom, ahogy az Isten adta, rendelte, akkor az is tönkremegy. Boldogtalan leszek és esetleg beteg is. Istentől az életünk mellé kaptunk használati utasítást is segítségül. Útmutatót. Élő útmutatónk Jézus. Ott van az írott útmutatás is a Bibliában. Csak tudni kell, hogy hogyan használjuk.

A teljes interjút a Magyar Nemzet szombati számában találja.