Magasabb fokozatba kapcsol Dél-Baranya

Tiffán Zsolt: Ma már észrevehető az emberek viselkedésén, a helyi közösségeken, hogy változnak a dolgok.

– Önnek az Ormánság a szívügye lett, olyan, sokmilliárdos projektet indítottak el Ős-Dráva Program néven, amelyre az elmúlt évtizedekben nem volt példa. Miként épül fel a program?
– A programnak hét alappillére van: a vízkormányzás, a mezőgazdaság és állattenyésztés, a turizmus, a humánerőforrás-képzés, a belső kommunikáció, a feldolgozás és az értékesítés. Tudnunk kell, hogy valamikor a Dráva nagyon kacskaringós volt, több mellékággal. A XX. századi szabályozás miatt ma már „be van szorítva” egy mederbe, amelyet folyamatosan mélyít – méterekről beszélünk –, ezért az Ormánság vízháztartását nem tudja szolgálni úgy, ahogy korábban. Röviden: nincs víz. Ezt szeretnénk visszaadni, hiszen a nyári aszály, a nagyobb esőzésekkor keletkező belvíz súlyos gondokat okoz. A korábbi vízhálózat visszaállításával, az árokrendszer megtisztításával, új, természetközeli csatorna építésével a problémát orvosolni lehet. A programban 89 kilométernyi vízrendszert hozunk létre, amellyel ismét megmozdítjuk a vizet. Tervezésére
850 milliót nyertünk. Az új vízrendszerre épülhet aztán a mezőgazdaság, az állattenyésztés, a halgazdálkodás, a horgászturizmus – megint természetes egységbe kapcsolva ezt a térséget. Nagyon reméljük, hogy a 16 milliárd forintba kerülő projekt kivitelezése már a mostani, 2014–2020-as uniós finanszírozási ciklus elején elkezdődik. Egy modellprojektünk már el is indult, elkezdtük egy mellékág rendbetételét összesen 600 millió forintból.

– Sokan azonban nem látják a program hatásait. Türelmetlenek?
– A türelmetlenség jó. Azt mutatja, hogy az itt élők tenni akarnak. Ma már észrevehető az emberek viselkedésén, a helyi közösségeken, hogy változnak a dolgok. Örömteli, hogy a támogatók tábora jóval nagyobb, mint a programot ellenzőké. Az itt élőkkel való találkozások során mindig azt tapasztaltam, hogy az emberek szeme előtt ott van a jövőkép, tudják, hogy ezt a programot nekik kell valódi tartalommal megtölteni. A megye csak a kereteket teremtheti meg. Ha sikerrel járunk, a következő évtizedben megvalósul a célunk, ez a vidék ismét az ország egyik legfejlettebb térségévé válhat. Az itt élőkkel együtt végre magasabb sebességi fokozatba kapcsolhatunk.

– Több támadás is érte a programot, mondván, nem hozott eddig nagyobb eredményt a térségnek. Korábban volt-e bármiféle előrelépés?
– Az Ős-Dráva Program ugyan 2010-ben indult, de maga az ötlet a kilencvenes évek végén néhány ormánsági ember fejéből pattant ki – ők látták, hogy mivé lett az Ormánság. Fontos tehát, hogy helyben keletkezett a javaslat, nem egy Ormánságtól messzi íróasztalfióknak íródott. Az ötletgazdák abból indultak ki, hogy a múlt század elején ezt a vidéket még az ország éléskamrájának hívták. Az eredeti projektet 2007-re össze is állították. Jellemző, hogy az akkori kormányt a terv egyetlen percig sem érdekelte. 2010-ben aztán felvállaltam az Ős-Dráva Programot, amely elindult, de tény, hogy hosszú idő kell ahhoz, hogy érezhető legyen a hatása.

– Sok közmunkás vesz részt a programban, a baloldal szerint azonban nem teremtenek értéket.
– Amikor azt mondják, hogy haszontalan, értelmetlen, abból kiderül, hogy ők ezt a rendszert azonnal eltörölnék. De milyen gondolkodás az, amelyik a munkát haszontalannak tartja? Ha tisztábbak, rendezettebbek a terek, az utcák, annak nincs értelme? Érdemes helyben meggyőződni arról, mi minden történt az elmúlt négy évben az Ormánságban, rengeteget változott ugyanis a vidék. A megyei önkormányzat 420 embernek adott munkát a közfoglalkoztatás keretében, ami azért is lényeges, mert itt már többgenerációs munkanélküliséggel álltunk szemben. Visszaadhatjuk a tartást az embereknek. Nyilván erős kontroll, irányítás kell, de fontos, hogy nem lehajtott fejjel járnak, hiszen már nem segélyből élnek. Ez a tanulási és munkaerő-piaci folyamat együtt halad.

– És vannak helyi politikusok is, akik akadályozzák a munkáját.
– A baloldaliak által indítandó képviselőjelölt, a sellyei polgármester, Nagy Attila egy hónapja támadta meg az új sellyei kollégium építését. A XVIII. században épült Draskovich-kastélyban ma hetven gyerek lakik borzalmas körülmények között. Nedves szobák, lepusztult szekrények, mosdók, vécék jellemzik az épületet. Orbán Viktor miniszterelnök tavaly járt nálunk, ő maga is látta a házat még 2010-ben, ezután a kormány döntött arról, hogy a sellyei iskola területén egy új kollégiumot építsünk félmilliárd forintért. Ezt a vállalásunkat teljesítettük, az építési engedélyt megkaptuk, ám egy fellebbezés azért érkezett, méghozzá Nagy Attilától. Sunyi, alattomos szocialista húzásról van szó. Ő azt gondolja, hogy velem, a politikai ellenfelével bohóckodik, de nem. Ő ezzel arcul csapta, megalázta azokat a gyerekeket, akik végre normális körülmények között akarnak tanulni. De mit is várhatunk tőle, hiszen ő korábban is boldogan ölelkezett Simon Gáborral, és egy olyan éhségmenetet vezetett, amelynek tagjait egy négycsillagos harkányi szállodában helyezték el, miközben ő a Jaguarjából kiszállva csatlakozott a nyakkendős éhezőkhöz.

– A Baranya 4-es a legtöbb települést jegyző választókerület. Beletartozik Szigetvár, Sellye, valamint további százhetven település. Miként lehet ezt kezelni?
– Megyei elnökként is néhány hónap alatt minden települést végigjártam, s azóta is folyamatos a kapcsolatom a helyiekkel. Van úgy, hogy öt-hat polgármesterrel találkozunk, megbeszéljük az adott mikrotérség feladatait. Nem lesz ez másképpen a megválasztásom esetén sem.

– Tehát nem csak az Ormánságra kell kiemelten figyelnie.
– Rengeteg elhagyott, magántulajdonban lévő kúria, kastély van a vidéken. Ilyen például a csertői Festetics-kastély is, amelyet hagytak lepusztulni, miközben 62 fokos termálvíz is van a birtok alatt. Ezeket kell bekapcsolni a turisztikába, egyfajta központja lehetne ennek Szigetvár. A könnyűipari cégek, gyárak letelepítése is fontos a városban. Mivel Szigetvár a határhoz is közel van, és ha folytatódik az autópálya, akkor az élelmiszer-feldolgozás és a logisztika egyik centruma lehet. Ha már Szigetvár, akkor az itteni kórház további fejlesztése is cél. A választókerület aprófalvakból áll, az itt élő – sokszor idősebb – embereknek éppúgy joguk van a legjobb ellátáshoz, mint a nagyvárosokban élőknek. Ezért szükséges a térségi egészségügyi központok létrehozása, fejlesztése. Nekünk már sikerült Szigetvárra 3,5 milliárdos forrást hozni, és a kórház látványos felújításahamarosan megkezdődhet, amellyel megújulnak a műtők és a kórtermek, s helikopterleszálló is épül majd.

– Borászként korábban pontokba szedte, hogy milyen feladatokat kell teljesíteni az ágazatban. Mit emelne ki ezek közül?
– Demeter Zoltán tokaji borász állította össze azt a 12 pontot, amelyet Orbán Viktorral is megismertettem. Ezután jött létre a szőlészeti és borászati albizottság a vezetésemmel, amelyben azon dolgoztunk, hogy ezek teljesüljenek. Fontos, hogy ebbe a munkába olyanokat is be tudtunk vonni, akiket korábban senki nem hallgatott meg. A párlatkészítés ügyében komoly előrelépést tettünk, az alkalmi munkavállalás is könnyebbé vált, de a legnagyobb siker a szőlő- és borágazat szervezeti felépítésének megváltoztatása volt a hegyközségi törvénynyel. A jogszabályt közel másfél éve fogadta el a parlament, s ezzel megszüntettük az „egy tag egy szavazat” elvét, területalapúvá tettük a szavazást, s a hegybíró érdekvédelmi és közigazgatási szerepkörét is szétválasztottuk. Helyben élő hegybíró felügyeli a szőlő telepítését és kivágását. Mindezek mellett a nagyüzemeket, kistermelőket, szőlészeket, borászokat is közös asztalhoz ültettük a Hegyközségek Nemzeti Tanácsában. Ez ma egy olyan szakmaközi szervezet, amely egységes szakmai akaratot tud közvetíteni a kormányzatnak.