– A héten megkezdődött a Fidesz– KDNP pártszövetség uniós választási kampánya. Ön szerint miért fontos számunkra a soron következő, május 25-i szavazás?
– Ezt két nézőpontból is vizsgálhatjuk. Az egyik, az objektív kiindulópont az, hogy a Magyarországon is érvényesülő gazdasági jogszabályok többségét manapság az Európai Unióban fogalmazzák meg. A verseny, a vállalkozás kereteit – részvételünkkel – az EU határozza meg. Az uniós költségvetés elfogadása ugyanebbe a kategóriába tartozik. A választás hatása tehát lényeges, akkor is, ha ezt személy szerint nem mindenki érzékeli. Szubjektív értelemben pedig azt mondhatjuk: ötévenként van mód arra, hogy a polgárok európai ügyekben, európai kérdésekben véleményt nyilvánítsanak, és politikai állásfoglalásukkal befolyásolják a kontinens jövőjét.
– Olykor úgy tetszik, hogy az uniós parlament túlságosan fontosnak képzeli magát. Hogyan látja ezt ön, aki tíz éve részt vesz a testület munkájában?
– Akit képviselőként kiküldenek Brüsszelbe, nyilván nagyon lényegesnek gondolja a munkáját. Az egész szervezet vizsgálatakor viszont azt kell mondanunk, hogy a parlament nem a legfontosabb intézménye az uniónak. A végrehajtó hatalom, az Európai Bizottság vagy a miniszterelnökök, a miniszterek tanácsa sok esetben fajsúlyosabb szerepet tölt be. Ugyanakkor Európa politikai közösség is, nem meglepő, hogy parlamentjében politikai, ideológiai nézetek is hangot kapnak. Ugyanis a polgároknak sem közömbös, milyen értékválasztás jellemzi az uniót.
– Megítélése szerint hogyan alakul mostanában az európai értékrend?
– Ez azon múlik, hogy milyen politikai irányzatok a meghatározók. Jelenleg letűnőben van az 1968-tól datálható liberális megközelítés, amely eddig Európa legfontosabb intézményeit uralta, s hatása tükröződött az Európai Parlament határozataiban is. Most már egyre inkább a konzervatív-kereszténydemokrata szemlélet érvényesül. A Fidesz–KDNP azt vallja: a földrész válsága úgy küzdhető le, ha a működésképtelen régi megoldások helyett újakat keresünk. Meg kell őriznünk Európa régebbi közös értékeit, mint amilyen a kultúra és a kereszténység. A kontinens polgárai és intézményei nem szakadhatnak el egymástól.
– Önnek mi a véleménye a sokat emlegetett modernizációról? Ki a haladó manapság?
– Ebben nagy a zűrzavar, mindenki a maga nézeteit próbálja korszerűnek feltüntetni. Úgy gondolom, az a fajta modernség, ami egy csapásra szakítani akar a múlttal, mindenféle ésszerű alapot nélkülöz. Magam a folyamatos, szerves átalakulásban, előrejutásban hiszek. Európának megvannak a maga történelmileg kialakult alapegységei, értékei. Ilyen a család, a helyi közösség, a település, a nemzetállam. Lényegében ezek alkotják életünk kereteit, a tartalom pedig az a kultúra, amit Európa nemzetei közösen hoztak létre. Az európai értékrendbe tehát beletartozik a hagyomány és az innováció, a jövőbe tekintő felfogás egyaránt.
– Utalt rá, hogy Európa válságba került, s új megoldásokat kell keresnie. Miből állhat ez?
– Sokan úgy gondolják, nem kell semmin változtatni, lényegében visszatérhetünk a válság előtti gazdasági módszerekhez. Ez tévedés. Magyarország elmúlt négy esztendeje példa lehet azoknak, akik fordítani akarnak a sorsukon. Mi, magyarok ugyanis az európainál súlyosabb krízist szenvedtünk el, mégis számos területen sikerült előbbre jutnunk. Meggyőződésünk szerint az első feladat, hogy Európát újra kell iparosítani. A földrész ipara elment Kínába, Indiába, a világ többi részére. A folyamatot meg kell fordítani. Nálunk ezt az igényt fejezi ki a kormány által a gazdaság szereplőivel megkötött stratégiai, partnerségi megállapodások sorozata. Megjegyzem, hogy az Európai Néppárt is hasonló felfogást képvisel.
– Milyen teendőket tudna még kiemelni?
– Fontos a közteherviselés is. Nem helyes ugyanis, ha a válság következményét csak a kisemberek viselik, azok pedig, akik óriási pénzeket tesznek zsebre, mentesülnek a kötelezettségtől. Nyilvánvaló: együtt sírunk, együtt nevetünk. A magyarországi bankadó és más különadók a közteherviselés elveit kívánják érvényre juttatni. Ez Európa-szerte indokolt. A harmadik kulcskérdés: nem szabad tartozást felhalmozni, ki kell kerülnünk az adósságspirálból. Magyarország elsőként fogalmazta ezt meg az alaptörvényében. Az adósság a következő nemzedékek elől veszi el a forrásokat. A negyedik követelmény a foglalkoztatás kiterjesztése. Mindenki, aki dolgozni szeretne és tud is, találjon magának elfoglaltságot. Ezt kell célként kitűzni Európa polgárainak.
– Több példa mutatja, hogy a fogyasztóvédelemmel eddig komoly gondok voltak idehaza. Az ügyfelek sokszor kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek a cégekkel szemben. Lát reményt arra, hogy ez megváltozzék?
– Európa nyugati felén a fogyasztóvédelem magas színvonalú, ehhez kívánunk felzárkózni a rezsicsökkentés programjával. Az ilyen költségek mérséklése előmozdítja a gazdaság fejlődését és védi a fogyasztók érdekeit is. Erős állam kellett ahhoz, hogy Magyarország fel tudja venni a versenyt a piac nagy és befolyásos szereplőivel. Hozzáteszem: Európának önálló energiapolitikára van szüksége, mert csak ez szüntetheti meg az energiafüggőséget és teremthet új forrásokat a gazdaság számára. Az Amerikai Egyesült Államok versenyfölénye nem utolsósorban az európainál alacsonyabb energiaárakkal magyarázható.
– Az uniós választás egyik kampánytémája lett: sok magyar munkavállaló megy külföldre, és várhatóan számos tőketulajdonos próbálkozik majd azzal, hogy földet vásároljon idehaza. Ön hogy ítéli meg ezt a felvetést?
– A munkaerő és a tőke szabad áramlása szerintem továbbra is fontos alapelv. A hazai cégek igenis profitálnak abból, hogy termékeiket el tudják adni az európai piacon. Ez az elmúlt időkben jelentékenyen segítette itthon a gazdasági növekedést. Megjegyzem: az Európai Néppártnak fontos törekvése a kis- és közepes vállalkozások támogatása. Ami a munkaerő szabad áramlását illeti, szerintem a magyar aggodalmak túlzók. Magyarországról aránylag kevesebben vállalnak kint munkát, mint román vagy lengyel társaik. Persze vannak, akik nehéz helyzetükben akarnak segíteni magukon azzal, hogy átmenetileg odakint dolgoznak. Érthető az is, ha a fiatalabb korosztályokból számosan tapasztalatszerzési céllal élnek a lehetőséggel. A szomszéd országok példája azt mutatja, hogy utóbb a legtöbben visszatérnek. A tudás és a tapasztalat idehaza később hasznosítható lesz, hiszen szükség van képzett munkavállalókra.
– Az uniós fórumok időnként ellenvetéseket tesznek a hazai lépésekkel szemben. Ön szerint ez így lesz a most kezdődő új kormányzati időszakban is?
– Kijelenthetjük: Magyarország túl van a gazdasági válság legnehezebb szakaszán, elindultunk fölfelé. Fontos, hogy az európai intézmények támogassák és ne akadályozzák ezt. Az elmúlt négy évben volt példa rá, hogy ellenezték, gáncsolták újszerű lépéseinket. Egy bürokrácia soha sem szereti az újításokat, azonban ennek véget kell vetni. Semmi értelme, hogy tovább erőltessék a régi, kudarcos kísérleteket. Magyarország példát mutatott, sok intézkedésünk sikerrel kezelte a válságot.
– Milyen erőviszonyok alakulhatnak ki a választás után Európában?
– Az Európai Néppárt – amelyhez a Fidesz–KDNP is tartozik – reményeim szerint meghatározó ereje marad az Európai Uniónak. A szocialistákkal folyik bizonyos verseny – ők inkább segélyt adnának, mi a munkahelyteremtésben hiszünk. Ez jobban megalapozza a kontinens gazdasági növekedését. Arra számítok, hogy az eddigi erőviszonyok nem változnak meg lényegesen.
– A Fidesz–KDNP listája hogyan tükrözi a továbbra is kétharmados többséggel rendelkező kormánypárt nemzetpolitikai törekvéseit?
– Két, egymáshoz kapcsolódó üzenetet szeretnénk ezzel a listával küldeni. Az első az, hogy Magyarország, a magyar nemzet egységes. Erre a 2010-es állampolgársági törvény lehetőséget is teremtett. A listánkon olyan nemzetrészek képviselői is szerepelnek, amelyek nincsenek benne az Európai Unióban. Deli Andor és Bocskor Andrea jelölésével jelképesen a Vajdaságot és Kárpátalját is bevisszük az Európai Unióba. Szerintem történelmi a jelentősége annak, hogy mind az öt nemzetrész egy-egy politikusa rajta van a listánkon. Ha figyelembe vesszük, hogy több más kérdéskörben is saját, követendő álláspontot képviseltünk, kijelenthetjük, hogy Magyarország kiáll magáért, és tiszteletet kér a magyaroknak Brüsszelben.
– Mit jelent ez közelebbről?
– Azt, hogy ne akarjanak uniformizált megoldásokat ránk erőltetni, olyanokat különösen ne, amelyeknek a hatékonyságában ők maguk sem bíznak. Az elmúlt években számos alkalommal próbáltak rávenni bennünket olyan intézkedésekre, amelyek nem sok sikerrel kecsegtettek. Utólag el is ismerték a tévedésüket. Világosan kell látnunk: Brüsszel nem Moszkva, egyoldalúan nem utasíthat. Nem azért ülünk az asztalnál, hogy ott üljünk, az időnket töltsük, hanem azért, hogy elmondjuk a véleményünket, és ezt képviseljük is. Vannak persze Magyarországon is olyan politikai erők, amelyek úgy gondolják: a konfliktus, a vita nem célravezető, lehajtott fejjel teljesíteni kell a direktívákat. Nekünk saját elképzeléseink is vannak, s az európai intézményeknek ezt tisztelniük kell. Magyarország törekszik arra, hogy az unió szabályait betartsa, mert nem véletlenül vagyunk tagjai ennek a klubnak. Ugyanakkor ahol a szabályok túl aprólékosak vagy éppen értelmetlenek, ott a rendelkezések megváltoztatására törekszünk. Ez lesz képviselőink egyik fő feladata.
– Az ön személyes teendői hogyan alakulnak a következő időkben?
– Eddig az volt a feladatom, hogy az Európai Néppárt frakciójában összehangoljam a jogalkotási tevékenységet. Minden egyes parlamenti szavazás, döntés előtt én dolgoztam ki a néppárt álláspontját, s jeleztem a frakció tagjainak, igennel vagy nemmel szavazzanak, esetleg tartózkodjanak. Emellett igyekeztem közreműködni abban, hogy a hazai álláspont megfeleljen az uniós elképzeléseknek. Teendőim közé tartozott, hogy Magyarországot megvédjem az igaztalan támadásoktól, felszólalásoktól. Arra számítok, hogy ilyen jellegű munkára a következőkben is szükség lesz.
– Az elmúlt négy évben gyakran bírálták közjogi rendszerünket, alaptörvényünket. Ön milyen tanulságokat szűrt le ebből?
– Amikor tíz évvel ezelőtt Magyarország belépett az unióba, szuverenitásának csak azt a részét adta át, amely a közös intézmények működéséhez szükséges. Alkotmányos rendünket továbbra is magunk határozzuk meg – az unió ilyen szempontból alárendeltje a tagállamoknak. Az alaptörvényt érő bírálatok jó része megalapozatlan volt. Elmondhatjuk: a kettős mércét ki kell dobni, mert annál jobban semmi sem rombolja az unió egységét és a polgároknak az európai intézményekbe vetett bizalmát, mint amikor az egyik országot ugyanazért a dologért megdicsérik, a másikat pedig elmarasztalják. A közpénzügyek, a közmunka, a közteherviselés és a nyugdíjrendszer átalakítása mellett újdonságot hoztunk abban is, hogy rögzítettük a jövő nemzedékekért való felelősséget. Ez megmutatkozik a természeti és kulturális környezet védelmének s a népességmegtartó erő fontosságának hangsúlyozásában is. Tapasztalatainkat ebben és minden más fontos kérdésben is megosztjuk a többi országgal.
