Az alkotók, valamint Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, Almási István (Fidesz–KDNP) polgármester és Gyulai József Széchenyi-díjas fizikus, Hódmezővásárhely díszpolgára által leleplezett emlékmű központi eleme egy fekete gránitfal, melyen szögesdrótok egymással párhuzamos motívumai láthatók. A fal előtt világosszürke, egyszerre vasúti talpfákat és sírokat szimbolizáló kőlapokat és köztük nagyméretű – a sírokra helyezett kavicsokat megjelenítő – kőtömböket helyeztek el a művészek.
Gyulai József avatóbeszédében úgy fogalmazott, az emlékmű méltó módon állít emléket azoknak a vásárhelyi polgároknak, családoknak, gyerekeknek, akik vesszőfutása a zsinagóga kertjében kezdődött 1944. június 16-án.
Az emlékműből a múltért felelős megbánás, a gyász, a kirekesztettekkel való valódi együttérzés sugárzik. Fontos, hogy az országnak ez váljék uralkodó lelkületévé, hogy a sértettek és leszármazottaik is képesek legyenek a nem felejtő megbocsátásra – mondta a tudós.
A kutató – aki a deportálások idején tízéves fiúként maga is a zsinagóga kertjébe, majd az egyik elhagyott szegedi téglagyárban fölállított gyűjtőtáborba került, ahonnan katolikus édesanyja tudta kimenekíteni – úgy fogalmazott, mindig abban a százötven éves hagyományban élt, hogy a magyarországi zsidóság döntő többsége izraelita vallású magyarnak tartotta és tartja magát.
Az izraelita vallású magyar felfogásnak ma is dominálnia kellene a közfelfogásban, elszólásként is kerülve a zsidó kisebbség kifejezést – hangsúlyozta Gyulai József. Kisebbségnek csak önmagát annak deklaráló népcsoport válhat, a többség nem teheti meg, hogy nemzettársai egy részét kisebbségi sorba taszítja – tette hozzá.
