Az amerikai álom még mindig létezik

Az Egyesült Államok budapesti ügyvivője nem lát kivetnivalót a kormányt támadó civil szervezetek külföldi támogatásában.

– Ön egy rózsaszín álomvilágot ír le. Ezzel szemben az önök országa nem mintademokrácia. Lehallgatja szövetségeseit, köztük Magyarországot, foglyokat kínoz, és önöket nevezi a világ közvéleményének nagy része az utóbbi húszévnyi intervenciós politikájuk nyomán rendőrállamnak. Nem gondolja, hogy egyszerűen nincs morális alapjuk a kritikára?
– Maga a tény, hogy meg tudjuk vitatni ezeket az ügyeket, és hogy ön információhoz tud jutni, rámutat az Egyesült Államok rendszerének átláthatóságára. Mi elfogadjuk a jogos kritikát. Gyakran elsők vagyunk önmagunk kritizálásában. Mint már mondtam, a fékek és ellensúlyok rendszere, a szabad média és az oknyomozó újságírás tiszteletreméltó hagyománya nálunk azt jelenti, hogy mi gyakran igen erős, kritikus fényben látjuk magunkat. Nagyra értékeljük a tényt, hogy törvényhozásunk el tudja számoltatni a végrehajtó ágat, és hogy a Legfelső Bíróság mérlegelheti a törvényhozás döntéseinek törvényességét. A fékek és ellensúlyok, a kormányzati folyamatok átláthatósága, az erős civil társadalom, a szabad média hagyománya, valamint az, hogy mindig készen állunk arra, hogy megpróbáljunk pozitív példát mutatni, azt jelentik, hogy az Egyesült Államok kormányát gyakran vetik alá fürkésző vizsgálatnak, és mi ezt megszoktuk. A képességünk arra, hogy álljuk a kritikát, hogy megfogadjuk a kritikát, adja meg nekünk a képességet és a felelősséget is arra, hogy felemeljük a szavunkat, amikor ezt kell tennünk.

– Az önök diplomatái minden civil szervezetet érintő hírre érzékenyen reagálnak, gondolom most is a szívükhöz kaptak, hogy a miniszterelnök fizetett politikai aktivistákról, külföldi érdekek érvényesítőiről beszélt. Miért baj az, ha a magyar kormány tisztán akar látni? Olyan nehéz ezt megérteni az Egyesült Államokból, ahol véresen komolyan veszik a civil szféra és a bejegyzett külföldi ügynökként való tevékenység elkülönítését?
– A civil társadalom, a civil szerepvállalás, a szerepet vállaló polgárok erejére támaszkodó intézmények nemzedékek óta fontos eleme az amerikai és a magyar társadalomnak. A civil társadalom létfontosságú, jelentős szerepet játszott a magyarországi 1989-es rendszerváltásban. Számos magyar politikai mozgalom gyökerei – köztük a Fideszéi – a civil társadalomból erednek, és valamennyien a magyar társadalom érdekeit képviselik, függetlenül attól, honnan érkezik a finanszírozás. Amint azt a civiltársadalmi szervezeteknél dolgozók jól tudják, a civil társadalom segít a polgároknak aktív szerepet játszani társadalmukban. Mint már mondtam, az Egyesült Államok polgárai nem csupán joguknak, hanem kötelességüknek tartják, hogy elszámoltassák a kormányukat. Ahogyan a kormány felelősséggel tartozik azért, hogy őrködjön polgárai jogai felett, a polgárok felelősséggel tartoznak azért, hogy a kormányuk úgy dolgozzon, ahogyan kell. Az állampolgárok ezt a civil szerepvállalással érik el, nem kormányzati intézményeken (NGO) keresztül, amelyek függetlenek a kormánytól, amelyet elszámoltatnak. Az OECD tagjaiként mind az Egyesült Államok, mind Magyarország elkötelezte magát egy működő és független civil társadalom mellett. Időnként és természeténél fogva a civil társadalom politikus. Amikor a polgárok visszajelzéseket adnak a kormányuknak, az politikai cselekvés. Amikor jogvédő és emberi jogi szervezetek fontos ügyekben felemelik a szavukat, az politikai cselekvés. A civil társadalmi szervezetek politikai szereplőkként történő megnevezése nem a civil társadalom kritizálása, hanem annak leírása, milyen széleskörű és mennyire értékes lehet a szerepük. A civil társadalom számos forrásból juthat finanszírozáshoz. Az Egyesült Államokban és sok más országban magánszemélyek saját pénzüket adományozzák a civil társadalom támogatására. Ezt is a társadalmi felelősségvállalás részének tekintik. Néha kormányok finanszírozzák a civil társadalmat, bár ilyen esetekben mindig ott a kockázat, hogy a nem kormányzati szervezet „kvázi kormányzativá” válik. És vannak esetek, amikor más kormányok vagy nemzetközi intézmények segítenek finanszírozni nem kormányzati intézményeket, amelyek általános elveket, mint például emberi jogokat, a jó kormányzás és hasonlókat támogatnak. Bár az Egyesült Államokban sok NGO-t amerikai magánszemélyek adományaiból tartanak fenn, sok NGO az Egyesült Államokon kívülről is kap támogatást, még Magyarországról és a magyar kormánytól is, anélkül, hogy ezért külföldi ügynököknek tekintenék őket. Van olyan törvényünk, a Foreign Agents Registration Act, amelyek előírják, hogy a külföldi érdekeket képviselő szervezetek és magánszemélyek külföldi ügynökként vetessék nyilvántartásba magukat, de csupán az, hogy külföldről kap pénzt, még nem teszi a szervezetet külföldi ügynökké. Általában akkor beszélünk külföldi ügynökről, amikor a szervezetet vagy magánszemélyt kifejezetten egy idegen ország ellenőrzi, és az illető egy idegen ország olyan utasításait hajtja végre, amelyek célja az ügynök tartózkodási helye szerinti ország politikájának a befolyásolása. Alaptalanul azzal vádolni a civil társadalmi csoportokat, hogy külföldi ügynökök vagy az állam ellenségei, megfélemlíti a független civil társadalmat és megakadályozza  legitim szerepének ellátásában. Tudjuk, az EU és az OECD tagjaként (amely felemelte szavát a magyarországi civil társadalom megfélemlítése ellen) Magyarország kötelezte magát, hogy aktív és független civil társadalommal fog dolgozni, és ezért aggasztanak minket a közelmúlt nyilatkozatai és kormányzati lépései, amelyek akadályozzák a civil társadalom szabad működését Magyarországon.

– Roger Scruton angol konzervatív filozófus nemrégiben úgy fogalmazott a Magyar Tudományos Akadémián, hogy „van összeesküvés az országok ellen”. Ő a Soros-hálózatnak tudta be például, hogy hazánk fasizálódásáról írnak. Bajnai Gordon mozgalmát is ők támogatták. Ez nem beavatkozás?
– Nem lenne konstruktív, ha egy összefüggéseiből kiragadott kifejezésről mondanánk véleményt. Ugyanakkor az angolban a conspiracy/konspiráció szó azt sugallja, hogy emberek titokban cselekszenek. Magyarban is arra utal az összeesküvés szó, hogy valamilyen titkos megegyezésről van szó. Azonban egy nyitott, átlátható társadalomban szövetségeket alakítunk, és közösen meghatározott célok érdekében nyíltan együtt dolgozunk. Amit nagyon nyíltan, nagyon nyilvánosan teszünk, az az, hogy a közös célok és közös értékek érdekében nyíltan együttműködünk más országokkal, s ezen társadalmakban a magánszemélyeket is olyan helyzetbe hozzuk, hogy ugyanezen célokra és értékekre törekedhessenek. Ez éppen ellentéte az összeesküvésnek. Mi azt szorgalmazzuk, hogy az állampolgárok nyíltan és aktívan vegyenek részt országuk kormányzati rendszerében, azokat is beleértve, akik történetesen nem az éppen hatalmon lévő kormányra szavaztak. És a kormányok néha éppen a civil társadalmat képviselők nyíltságát és függetlenségét kifogásolják.

– Soros György folyamatosan olyan civil szervezeteket támogat, amelyek kizárólag a jobboldali kormányt támadják. Néhány szervezetet ezek közül a Norvég Alap is támogatott. Itt több száz millió forintról beszélünk.
– Ez nekem nem kérdésnek, inkább állításnak tűnik, méghozzá elég pontatlannak. Emlékszem, 1980-as években a finanszírozás a nyílt társadalmak és demokratikus mozgalmak támogatására ment, amelyek természetüknél fogva magánszemélyeket tesznek képessé arra, hogy szembeszálljanak autoriter rezsimekkel, legyenek azok baloldaliak (mint Magyarország esetében volt a helyzet) vagy jobboldaliak. „Baloldali” vagy „jobboldali” kormányok támogatása helyett a civil társadalom támogatása a demokratikus kormányzás támogatását jelenti, és azt, hogy az emberek hatalmat kapnak a kezükbe. Autoriter rezsimeknek sem a jobb, sem a baloldalon nincs ínyére a hatalommal bíró polgárság.

– Értekezése végén a kormányfő úgy fogalmaz: a jövő lényege, hogy bármi megtörténhet, és ennek kapcsán utal az általa terrorakciónak nevezett ukrajnai géplelövésre, illetve az Obama elnök ellen az amerikai törvényhozás által indítandó perre. Ez a beszéd megint csak éles kontrasztban áll az Egyesült Államok elsőségét hozó hidegháború nyomán született fukuyamai vízióval a liberális nyugati demokrácia, a fogyasztói társadalom végérvényes győzelméről. Önöknek kétségtelenül több eszközük van arra, hogy a jövőbe lássanak, mint nekünk. Tényleg bármi megtörténhet? Engem például az érdekelne a legjobban, hogy az orosz–amerikai birkózás kapcsán kiterjed-e az ukrajnai vérontás Közép-Európára, benne a hazámra.
– Sajnos nincs kristálygömbünk, amivel megjósolhatnánk a jövőt. Még Francis Fukuyama is mást ír ma, mint 1989-ben, amikor a régióban végbement rendszerváltás közvetlen és inspiráló utóhatása alatt állt. Lehet, hogy abban a mámoros időszakban sokan azt mondták, bármi megtörténhet. Azonban, hacsak nem hátradőlve akarjuk végignézni, hogy a történelem úgy bontakozik ki előttünk, mint egy minden belső logikát nélkülöző, rossz mozifilm, amiben csakugyan minden megtörténhet, akkor nekünk is be kell kapcsolódnunk, és szerepet kell vállalni az alakításában. Szerintem igazából ez Fukuyama későbbi írásainak az iránya. Amint Obama elnök mondta a már említett augusztus 1-jei sajtókonferencián: Amerika részben azért lesz mindig nélkülözhetetlen, az amerikai vezetés részben azért lesz mindig nagyon fontos, mert mi hajlandók vagyunk belevetni magunkat az ügyekbe és próbálkozni. Ez a pozitív készen állás arra, hogy megpróbáljuk alapvetően meghatározni a megközelítésünket már a kezdetektől fogva, azóta, hogy Thomas Jefferson 1776-ban belefoglalta a Függetlenségi Nyilatkozatba: az amerikai népnek magának kell a jövőjét alakítania. Ha csak ülünk és nézünk, talán, igen, bármi megtörténhet, de ha érdeklődünk a világ dolgai iránt, akkor készen kell állnunk arra, hogy belevessük magunkat és megpróbáljuk. A próbálkozásra való készen állás tette lehetővé, hogy sikeresen kezeljünk pénzügyi válságot pénzügyi válság után, akár az 1930-as, akár az 1970-es években, akár e század első évtizedében; ez az érzés táplálja pozitív jövőképünket, ez táplálja az innovációt, ez vonzza hozzánk azokat az országukat, akik egy „can-do”, azaz meg tudjuk tenni szellemű ország partnerei akarnak lenni, s ez vonzza az „amerikai álmot” kereső bevándorlókat, ez ösztönöz bennünket arra, hogy aggályos esetekben elsőnek szólaljunk fel – hajlandóak vagyunk belevetni magunkat az ügyekbe és próbálkozni. Nem mindig úgy jó, ahogy tesszük, de akkor igyekszünk tanulni a hibáinkból, s ismét megpróbáljuk. Így mi nem csupán hagyjuk, hogy bármi megtörténjen, hanem egyénenként és csapatban megpróbáljuk alakítani azt, ami történni fog.

– Egyébként meg van-e szabva önöknél Magyarország különutasságának az a mértéke, mely aktív ellenlépéseket eredményezne az Egyesült Államok részéről? Ragaszkodásunk Paks 2-höz, a Déli Áramlathoz szülhet-e amerikai szankciókat?
– Bizonyos mértékig az EU valamennyi országa, az Egyesült Államokhoz hasonlóan, a saját útját követi, miközben együtt is működnek a közös biztonság és jólét érdekében. A mi munkamódszerünk, vagyis hogy ezen szövetségeken belül és gazdasági keretekben dolgozunk együtt, segít elkerülni, hogy akárcsak említés is essék szankciókról. Magyarország EU-partner, NATO-szövetséges és tagtárs az EBESZ-ben. Amerika és Magyarország közös történelme hosszú, csaknem 250 évre tekint vissza, amelynek során támogattuk egymást és kiálltunk közös értékeinkért. Kérdése energiaügyekre vonatkozik. Magyarország szorosan együttműködik velünk és másokkal Európában a regionális energiabiztonság érdekében. Az energiabiztonság a források, a fűtőanyagtípusok és az útvonalak diverzifikálását jelenti. A múltban rámutattunk, hogy Paks egyetlen forrást és egyetlen ellátót kínál Magyarországnak, és elvonja a forrásokat a nagyobb energiadiverzifikációtól és befektetésektől. Mivel a Paksról szóló teljes megegyezést még nem hozták nyilvánosságra, a magyarok még nem ismerik az Oroszországtól való energiafüggőségük részleteit. Mi sem láttuk az egyezményt – és továbbra is aggaszt minket végrehajtásának gyorsasága és magánjellege. Őszintén szólva, ebben az ügyben az átláthatóság könnyebb és hasznosabb lett volna Magyarországnak, mint a titkolózás. Azt is látjuk, hogy Magyarország egyeztetett az EU-n belül a szankciók bevezetéséről Oroszország ellen, mivel az folytatja destabilizáló tevékenységét Ukrajnában. Ukrajnára vonatkozó álláspontunk ugyanaz, mint Magyarországé. Mindketten elítéljük a Krím-félsziget illegális annektálását, a folytatódó erőszakot a határvidékeken, és az oroszok által támogatott szakadároknak a demokratikus Ukrajna destabilizálására irányuló erőfeszítéseit. Mi is osztjuk Magyarország felháborodását az utasszállító repülőgépet ért támadás miatt. Támogatjuk az EU döntését a szankciók harmadik szintjének bevezetéséről, és értékeljük, hogy Magyarország csatlakozott az ebben az ügyben elért EU-konszenzushoz. Magyarország és valamennyi NATO- szövetséges mellett állunk és velük együtt ellenezzük a folytatódó erőszakot, valamint felszólítjuk Oroszországot, hogy tegyen konkrét lépéseket a konfliktus eszkalálódásának megszüntetésére. E válság jövőjét a mi szövetségünk, a mi konszenzusunk és a mi egységünk fogja jellemezni. Minapi beszédében Hende honvédelmi miniszter úr is arra emlékeztetett, hogy nincs béke biztonság nélkül.

– Mikor érkezik meg az új amerikai nagykövet Budapestre? Colleen Bell lesz az?
– Bell nagykövetjelölt kinevezése – negyven másik nagykövetjelölt kinevezésével együtt – jelenleg a szenátus megerősítésére vár. Ezért nem tudjuk megjósolni, mikor érkezik Budapestre.