Az államfő felelevenítette, hogy 1987 nyarán mindketten részt vettek a II. János Pál pápa harmadik lengyelországi látogatása során Gdanskban megtartott misén. Mint mondta, akkor még a Szolidaritás vezetője nem gondolhatott arra, hogy három és fél év múlva Lengyelország szabadon választott elnöke lesz, és ő sem sejtette – jegyezte meg Áder János –, hogy huszonhét év múlva Magyarország köztársasági elnökeként köszöntheti a Nobel-békedíjas egykori államfőt.
Áder János emlékezett arra is, hogyan alakult át a mise politikai demonstrációvá, hogyan csempészték be a fiatalok transzparenseiket, amelyek között a Szolidaritásé is látható volt. Majd a belügyi alakulatok megmutatták erejüket – folytatta –, a transzparenseken tankok hajtottak át, a fiatalok pedig kék-zöld foltokkal értek haza.
Szólt arról is: 1981 decemberében még joghallgatóként gyűltek össze szakkollégiumi társaival esténként, hogy a Szabad Európa Rádióban kövessék együtt a lengyelek szabadságküzdelmét. Beszélgetéseikben keveredett az aggódás, a remény, a bizakodás és a düh – idézte fel –, nem akarták elhinni, hogy a lengyelek küzdelme elbukik.
Hozzátette: biztos benne, hogy ezek a beszélgetések szerepet játszottak abban, hogy résztvevői később a politikusi pályát választották. Mint mondta, mindannyian azt érezték, hogy lélekben közel állnak Walesához.
Lech Walesa válaszában azt hangsúlyozta: nemzedéke sokat tett azért, hogy Európában leomoljanak a határok. Hangsúlyozta: a falakat azért rombolták le, hogy a különbségek kiegyenlítődjenek, a szociális, kulturális vagy oktatási egyenlőségért azonban még sokat kell tenni. Az egykori lengyel elnök ezt nevezte a következő évek kihívásának. Lech Walesa vitákat is javasolt annak érdekében, hogy Európa képes legyen jobb irányba fordulni.
Az egykori elnök kételyeiről is beszélt, mint mondta, a harcok során sokszor merült fel, hogy leszámoljanak-e a kommunistákkal, vagy még egyszer meghajoljanak előttük. Rájött azonban, hogy nemzedéke az utolsó, amelynek még sikerülhet leszámolni velük, őket ugyanis segíthette, hogy a pápa is lengyel volt, és a háború előtti rend néhány képviselője is élt még.
A díszvacsorát megelőzően Lech Walesa a Nemzetközi Visegrádi Alap és az Antall József Tudásközpont által létrehozott Visegrád Bridge-díjat vehetett át a Parlamentben.
