20 év után hazatérhet a kulcsi családirtó

Kényszergyógykezelésre ítélték a kónyi férfit.

A Székesfehérvári Törvényszék indoklása szerint a vádlott – két elmeorvosi szakvélemény szerint – kóros elmeállapotban követte el tettét, és jelenleg is tébollyal járó hasadásos elmebetegségben szenved. A bíróság szerint a vádlottat állapota képtelenné tette cselekedeteinek és annak következményeinek felismerésére, ezért felmentette a többszörösen minősített vád alól és elrendelte kényszergyógykezelését.

Az elsőfokú döntést az ügyvéd és a vádlott is tudomásul vette. Az ügyész azonban fellebbezett, és kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, illetve a vádlott bűnösségének megállapítását, arra hivatkozva, hogy a bíróság nem tisztázta megfelelően a vádlott beszámítási képességét. Az ügy ezek után került a Fővárosi Ítélőtáblára, ahol csütörtökön az ügyben készült három szakértői vélemény készítőjét hallgatták meg.

Az ügyben összesen három szakértői vélemény készült el: az elsőt a bűncselekmény elkövetése után nem sokkal készítették, ebben azt állapították meg, hogy a férfi olyan kóros elmeállapotban volt a bűncselekmény elkövetésekor, amely kizárta, hogy cselekménye súlyát felmérje. A nyomozás során – néhány hónappal később – készült egy második szakértői vélemény, eszerint azonban nem állt fenn elmebetegség, és a vádlott tisztában volt azzal, mit tesz. Az elsőfokú bíróság a két szakvélemény közötti ellentmondás feloldására egy harmadik szakértői csoportot is felkért, ez a jelentés megerősítette az első szakvéleményt a büntethetőséget kizáró okról.

A Fővárosi Ítélőtábla csütörtöki ülésén mindhárom szakértői csoport fenntartotta a szakvéleményét. A vádlott ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, a rendőrség jogellenesen rendelte ki a második szakértői csapatot, ahelyett, hogy az elsővel próbálta volna meg tisztázni a felmerülő kérdéseket. Hivatkozott arra is, hogy a második szakvélemény előtt kapott új gyógyszert, amelynek mellékhatásaként izomremegése volt, és emiatt viselkedéséről téves következtetést vonhattak le a szakértők. A szakértők szerint azonban nem tapasztaltak olyan gyógyszerhatást, ami akadályozhatta volna a vizsgálatot.

Perbeszédében az ügyész arra hívta fel a figyelmet, hogy a vádlott a tárgyaláson adekvát magatartást tanúsított, racionálisan viselkedett, minden részletre kiterjedően reagált a szakértői véleményekre, amire egy elmebetegségben szenvedő nem lenne képes, ezért tévesen mentette fel a vádak alól a férfit a törvényszék. Az ügyész kérte, hogy a második szakvéleményt fogadja el a bíróság, és azt indítványozta, az ítélőtábla állapítsa meg a vádlott bűnösségét, valamint szabjon ki életfogytig tartó szabadságvesztést.

A vádlott védője azonban arra hivatkozott, hogy a szakértők elmondása szerint az elmebetegség nem zár ki minden logikus cselekedetet a beteg életéből, és indítványozta, hogy állapítsa meg a bíróság a büntethetőséget kizáró okot és rendelje el a vádlott kényszergyógykezelését. A vádlott az utolsó szó jogán mindössze annyit mondott, csatlakozik a védője által elmondottakhoz.

A Fővárosi Ítélőtábla csütörtökön kihirdetett végzésében helybenhagyta a Székesfehérvári Törvényszék elsőfokú határozatát, mert úgy ítélte meg, a törvényszék alapos, részletes bizonyítást folytatott le, az ítélet indoklása pedig mindenre kiterjedt és nem volt ellentétes az iratokkal.