A kollektív bűnösség összeegyeztethetetlen az emberi méltósággal

Erről Gulyás Gergely beszélt a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapján.

A szomszédos országok közigazgatási átalakítási kísérletei és a szlovák nyelvtörvény is szomorú példája az alapvetően téves, hitük szerint a többségi társadalom érdekeivel is ellentétes, a nemzetiségi jogok korlátozására irányuló szemlélet továbbélésének.

A politikus méltatta a Rákóczi Szövetség tevékenységét és úgy fogalmazott: kitelepítések, elnyomás, kollektív jogfosztás, nyelvtörvény, tilalmazott kettős állampolgárság után és ellenére is van felvidéki magyarság. Ez önmagában olyan ajándék, ami erőt kell, hogy adjon a további közös munkához – tette hozzá. „Ha ennek tudatában nem fogunk össze, hogy elősegítsük a szülőföldön maradás és a magyarság megmaradásának feltételeit, akkor a kitelepített százezer felvidéki magyar emlékéhez leszünk hűtlenek” – mondta Gulyás Gergely.

Őry Péter, a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának alelnöke arról beszélt: az átélt gyötrelmeken már nem tud senki változtatni, de emlékezni és emlékeztetni kötelesség. Azért is fontos emlékezni – folytatta –, mert a trauma mindmáig érezteti hatását. Szavai szerint a megbékélés és a múlttal való szembenézés mind a mai napig várat magára, és a Benes-dekrétumok továbbra is a szlovák jogrend részét képezik. Azt kérte, az oktatásban legalább néhány óra erejéig jelenjen meg a felvidéki magyarság kálváriája.

Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke köszöntőjében azt mondta: a magyarság kiemelkedően negatív eseményére emlékeznek. Hozzátette: a Felvidéken a magyarság jövője attól függ, hogy a fiatal generáció mennyire képes átvenni és továbbadni identitását.

Az ezért folytatott küzdelemnek a Rákóczi Szövetség az élharcosa – rögzítette, és kitért arra is, hogy egyre jobb eredményeket mutat a szövetség beiskolázási programja, amely a gyermekek magyar iskolába íratását célozza. Az ünnepségen részt vett mások mellett Duray Miklós író, felvidéki magyar politikus és Tamás Ilonka, a szlovák állampolgárságától a magyar felvétele miatt megfosztott 103 éves felvidéki magyar tanítónő.

A magyar Országgyűlés 2012. december 3-i határozatában rögzítette, hogy szükségesnek tartja méltóképpen megemlékezni a Csehszlovák Köztársaságból a Benes-dekrétumok következtében kizárt, Magyarországra telepített magyarokról, valamint azt is, hogy támogatja a kitelepítéssel kapcsolatos megemlékezések szervezését, oktatási anyagok készítését.

Az Országgyűlés emellett kifejezte nagyrabecsülését mindazoknak, akiket az adott időszakban csehországi kényszermunkára deportáltak, és ebben a szenvedésekkel teli helyzetben is igyekeztek megőrizni magyarságukat.

A kitelepített magyarokat szállító első szerelvény 1947. április 12-én, az utolsó 1949. június 5-én indult, e két időpont között szinte naponta vitték a kijelölt családokat, összes ingóságukkal együtt, Magyarországra. A Szovjetunió teljes támogatását élvező Csehszlovákia a párizsi békekonferencián még azt is el akarta érni, hogy a reszlovakizáció és a lakosságcsere után megmaradt mintegy 200 ezer magyart is egyoldalúan áttelepíthesse, de ezt az amerikaiak megvétózták. Egy ideig több ezer magyart tartottak szlovákiai munkatáborokban, az érintett magyarok számát a cseh történészek 30-40 ezerre, a szudétanémet szövetségek negyedmillióra becsülik.