A megdöbbent rezidensek elutasítják a betegek megalázását

„A magyar egészségügyben dolgozók többsége nem kíván a hálapénz által megfertőzött rendszerben gyógyítani.”

A Magyar Rezidens Szövetséget megdöbbenti, hogy 25 évvel a rendszerváltás után törvényesíteni akarják a kommunista gondolkodás által kitermelt hálapénzrendszert – írja a szervezet szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében. Úgy vélik, ez a megalázó, frusztráló rendszer elűzi az egészségügyben dolgozókat Magyarországról. Mint írják, ez a szoftkorrupt rendszer nem támogatja a tisztességesen dolgozók boldogulását, az anyagi juttatások nem a valós teljesítményt tükrözik, és egyben gátja minden ésszerű reformnak.

A Magyar Rezidens Szövetség szeretné felhívni a jogalkotó figyelmét, hogy a szervezet felmérései alapján a magyar egészségügyben dolgozók többsége nem kíván a hálapénz által megfertőzött rendszerben gyógyítani. Mint írják: nem tudnak és nem is akarnak ebbe a hálapénzes rendszerbe beleszocializálódni. „Nem akarunk, nem tudunk némák, így cinkosok lenni önmagunk, betegeink megalázásában, kizsákmányolásában, ezért indítottuk útjára 2013-ban a »Hálapénz – Hálát a betegtől, pénzt az államtól« kampányunkat” – hangsúlyozzák.

Az MNO interjúsorozatban igyekezett megvilágítani az egészségügyi rendszer belső viszonyainak visszásságait. Korábbi anyagainkat itt olvashatja:

A rezidensek háborút hirdettek a hálapénz ellen

Egészségügy: csak kiválasztottaknak?

Kiskirályok és csicskák az egészségügyben

Perverz motivációs eszközök az egészségügyben?

Ez a rendszer is megbukik egyszer

Szócska még nem végzett a tabudöntögetéssel

A Magyar Rezidens Szövetség közleményében arra emlékeztetett, hogy a fiatalok elvándorlása nőtt 2014-ben, és a tavaly végzettek nagy többsége nem pályázta meg az itthon maradást támogató ösztöndíjakat. Véleményük szerint ezek egyértelmű jelzések, hogy „a korábbi ígéretek által táplált hit, remény sajnos már nem elég erős itthon tartó erő, mert az ígéreteket tettek nem követték”. Mint írják, félő, hogy a 2015-ben államvizsgázók azonnali elvándorlása elérheti az 50 százalékot is.

Mint közleményükben fogalmaznak: „a reformok elmaradása okán már több ezer értékes szakembert veszített Magyarország. Kimondtuk, mert ki kellett mondani, hogy a betegbiztonság elméletben már nem garantálható Magyarországon, a gyakorlatban ezt azért nem érzékelik a betegek, mert a rendszerben maradók erejükön felül teljesítenek. Sem a személyi, sem a tárgyi minimumfeltételek nem biztosítottak ebben az alulfinanszírozott rendszerben”.

A Magyar Rezidens Szövetség véleménye szerint az egészségügy soha nem fog összeomlani, de szerintük egyre több beteg fog szembesülni azzal, hogy egyáltalán nem vagy nem megfelelő színvonalú ellátást kap. „Nem a türelmünk, hanem az erőnk fogy” – írják. Közleményükben leszögezik, hogy a Magyar Rezidens Szövetség tagjai partnerei a mindenkori kormánynak egy olyan ellátórendszer kidolgozásában, amely élhető, fenntartható és hálapénzmentes. Véleményük szerint fontos, hogy megfelelően értékelve legyenek azok, akik többet és jobban dolgoznak. „Egy ilyen rendszernek az alapja az egészségügyben dolgozók bérrendezése” – teszik hozzá.

A Magyar Rezidens Szövetség szerint a társadalomnak meg kell értenie, hogy ez nem (csak) egy bérharc, hanem egy olyan egészségügyért folyó küzdelem, amiben tisztességben lehet gyógyulni, gyógyítani, oktatni és okulni, ezért arra kérnek mindenkit, hogy álljanak a szervezet mellé, és álljanak ki saját magukért, álljanak ki egy ilyen egészségügyi rendszerért.

A hálapénz kapcsán Éger István a Hír Televízió Magyarország élőben című műsorában elmondta: béremelések nélkül illúzió a hálapénz intézményének felszámolása az egészségügyi szférában. Mint a Magyar Orvosi Kamara elnöke fogalmazott: nem látja az érdemi politikai szándékot, hogy a megfelelő részt ebből megkapja a szakma. Véleménye szerint már mindenkinek van életpályája: rendőr, vasutas, katona, tanár, szociális munkás és a többi, „csak pont annak, akinek a kitalált jelszava az életpálya volt, az orvosoké, arról érdemben a politika nem beszél, az pedig azt jelenti, hogy még mindig többen távoznak évenként, mint ahányan végeznek”.