Bujtogatás az Avason: fussa be a zöld ezt a ronda panelt!

Végigtrappoltunk a miskolci paneldzsungel első szomszédsági vetélkedőjén.

Van például számítástechnikai szakkörük hatvan év felettieknek, patchworkklubjuk (ők készítették a frissen átadott padhoz a párnákat), panelkertészkörük is. Meséli, hogy jár hozzájuk egy fiatal romákból álló zenekar. Ők próbálni szoktak itt, fizetség gyanánt koncertet adnak. „Ezzel aztán mindenki jól jár, mert kellenek ezek a programok, hogy bevonzzuk az embereket a helyre” – mondja, de már siet is bemutatni a barkácsklub készítményét. Egy olyan virágládatartó polcot, ami állhat függőlegesen és feküdhet vízszintesen is. Utóbbi funkcióra azért van szükség, mert a dialógosok következő terve az, hogy kialakítanak egy konyhakertet a kávézó tetején. De van egy olyan elképzelésük is, hogy az épületszerkezetben fellelhető kör alakú lyukakba terveznek virágládát, amibe majd borostyánt ültetnek, hadd fussa be a zöld ezt a ronda panelt.

Jakab Zsolt ezután beinvitál az adományokból felszerelt konyhába, majd elmagyarázza, hogy a főzőhelyiségre miért is van kiírva az, hogy előhívó. Mert a kávézó korábban a fotószövetkezeté volt, de volt már itt kutyaeledelbolt és zöldséges is. Most pedig a vonulásos vetélkedő kiindulópontja, ahol a csapatok már festik is a zászlaikat. Egy cigánygyerekekből álló csoport neve például Real Madrid, mivel Karim Benzema az „avasi Real” kapitányának a kedvenc csapata. Arról, hogy mit lehet nyerni a játék végén, fogalmuk sincs.

A zászlójára a cigány lobogóról ismert kereket festő Feketefehér csapat viszont tudja. Bobozást lehet nyerni, de ők a második helyre hajtanak, pizzát szeretnének kapni. Első körben dúdolt dalokat és versidézeteket kellett felismerniük. Miskolcon vagyunk, nem lepődünk meg, hogy az első felbukkanó szám az Edda Köre és hogy a szintén acélvárosi Szabó Lőrinc is szóba kerül. Velük megyünk tovább a következő állomásra, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat játszóterére, ahol célba dobás lesz a feladat. Útközben a gyerekek egymásnak adják a cigarettát.

Trappolunk tovább, de maradunk az Avas II-es ütemén belül, közben a falakat nézegetjük: felfestve ott van a város két ikonikus épülete, a kilátó és a diósgyőri vár is, szemben pedig ott virít a speed, az LSD és a logóhű Fila felirat is. A következő állomáson pont a kilátót kell lerajzolni, megpróbálkozik vele a csapat idősebb lánytagja, Gina, de végül a 13 éves Evelin fejezi be a munkát. Közben várakozik a másik csapat, gumilabdával fociznak, amitől bizony fel-felpattan a murva. Ezalatt egyikük anyukája kiszól az ablakból: feltöltődött gyermeke okostelefonja.

A Feketefehér csapat kedvét nem rontja el a tízből kapott öt pont, rohannak tovább a következő helyszínre, a Dialóg Egyesület másik közösségi helyére, az úgynevezett settlement lakásba. A sietség duplán érthető: a csapat fele ebben a lépcsőházban lakik, tehát hazajönnek. Másrészt a következő feladat miatt is szaporázzák a lépteiket: palacsintát kell sütni. Ezt már Gina végzi, párducmintás melegítőjére zöld-fehér otthonkát köt, közben Lali, a társaság kopasz vezére egy marokra fogott rózsaszín késsel keni a mogyorókrémet. A konyhában nagyon meleg van, a feladat koordinátora, Adrienn néni szabadkozik is: egyetlen ablakot sem lehet kinyitni, hamarosan ki is cserélik majd.

A postánál lévő teafelismerő állomáson lufit is kapnak a srácok, úgyhogy most azokat fújják és nem a cigarettát szívják. Hangosan nyekeregtetik a léggömböt, úgyhogy a Máltai Szeretetszolgálat lakásának otthont adó ház lépcsője megtelik élettel, amikor belépünk. Az itt megrendezett helyismereti vetélkedőn már rengeteg pontot szereznek Laliék, visszafelé pedig először kerülnek elő a fészekrakók. Mindenkinek volt fészekrakó a szomszédjában, mondja Gina, de gyorsan témát is vált. Elégedetlen csapata teljesítményével, szerinte egy lyukas hangszórót sem fognak kapni, és hát nem szereznek sok pontot a közösségi házban a keresztrejtvénnyel sem, de ettől még mindenképpen visszamennek majd az esti eredményhirdetésre.

Mi azt nem várjuk meg, ugyanis úgy látjuk, hogy itt tényleg mindenki nyert. Ez akkor válik világossá, amikor a kávézó előtt, a trappolásban megfáradva leülünk a padra egy fagyizó család mellé, a régről itt maradt szocreál „Fényképészet” táblának dőlve. Innen nézve már nem is volt olyan ronda az a panel.