Halálbrigád segítők nélkül?

Összesen hét szervezet vizsgálta az elsőfokú ítélet után, hogy a 2008–2009-es cigánygyilkosságok valamennyi elkövetőjét bíróság elé állították-e.

A Terrorelhárítási Központon (TEK) kívül a Nemzeti Nyomozó Iroda, a Nemzeti Védelmi Szolgálat, az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ, valamint a honvédelmi miniszter jóváhagyásával a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat képviseltette magát abban az „elit alakulatban”, amely Pintér Sándor belügyminiszter utasítására a cigánygyilkosságok hátterét vizsgálta. A TEK tájékoztatása szerint a munkacsoport feladata az volt, hogy tisztázza: a gyilkosságok elkövetői a bűncselekményeket „valamilyen háttértámogatással bíró szervezet tagjaiként követték-e el, vagy magukban dolgoztak”.

„A munkacsoport vizsgálata alapján a bűncselekmény-sorozatban – az elítélteken túlmenően – további személyek, szervezetek bizonyíthatóan nem vettek részt” – szögezte le kérdésünkre a TEK. A hatóság egyúttal emlékeztetett rá: a belügyminiszter azért tartotta fontosnak a lehető legalaposabb, titkos és nyilvános nyomozati módszereket egyszerre alkalmazó eljárás lefolytatását, mert a Budapest Környéki Törvényszék 2013. augusztus 6-i elsőfokú határozatát számos, a bűncselekmények teljes körű felderítését megkérdőjelező és a hazai titkosszolgálatok érintettségét hangoztató megnyilatkozás kísérte.

Itt érdemes megjegyezni: a Fővárosi Ítélőtábla idei, részben már jogerős döntése után ugyancsak fölvetődött, hogy a belügyi-rendészeti szervek, valamint a titkosszolgálatok elégtelen munkát végeztek, és a felelősök egy része megúszhatta az elszámoltatást. A TEK közlése alapján úgy tűnik, nem maradt olyan hatóság az országban, amely ne foglalkozott volna érdemben az üggyel, s az érintettek egyike sem tudott mit kezdeni az „összeesküvés-elméletekkel”.

Bár a TEK közleménye szűkszavú volt, abból arra is következtetni lehet, hogy az egykori Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) közokirat-hamisításért bíróság elé állított tagjai – a hatóságok szerint – nem falaztak a negyedrendű vádlottnak. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy megpróbálták letagadni a szolgálat és Csontos korábbi kapcsolatát, mivel az a bűncselekmények után „kényelmetlenné vált” számukra. Hogy valóban így van-e, azt viszont még évtizedekig nem fogjuk megtudni, hiszen az ügy ezen részét zárt ajtók mögött tárgyalják.

A munkacsoport megállapításával kapcsolatban érdemes felidézni Gulyás József, a nemzetbiztonsági szolgálatok felelősségének kivizsgálására 2009-ben alakult munkacsoport egykori SZDSZ-es vezetője lapunknak korábban tett nyilatkozatát. Eszerint a négy elítéltnek rejtve maradt segítői voltak. Tarjányi Péter biztonsági szakértő pedig lapunknak azt mondta: alapos kiképzés, rengeteg gyakorlás és a támadásokat anyagilag is támogató megbízó hiányában nem tudta volna végrehajtani a gyilkosságokat a négy elkövető, ezért tovább kell vizsgálódni, „akár tíz évig is”.

Ismeretes, a gyilkosságok felderítésének titkosszolgálati hátterét vizsgáló parlamenti bizottság 2009. novemberi jelentése szerint Kiss István elsőrendű vádlottat szélsőséges nézetei miatt 2004-től megfigyelés alatt tartotta a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH), amit csak 2008 elején, az első támadás előtt fél évvel állítottak le – éppen akkor, amikor információ vetődött fel, hogy fegyverkezésbe kezd. Kiderült: a szakszolgálatok 2009 elején, az első támadás után egy évvel olyan információt kaptak, hogy Kiss István újabb fegyverkezésbe kezd, ám ezt nem vetették össze a korábbi hasonló információkkal. A bizottsági jelentés szerint személyes felelősség terheli a gyilkosságsorozat titkosszolgálati felderítésének hibáiért Laborc Sándort, az NBH korábbi vezetőjét, Szilvásy György és Ficsor Ádám korábbi titkosszolgálati miniszterek esetében pedig a politikai felelősség vethető fel. Ficsor elismerte: „az NBH-nál követtek el olyan hibákat, amelyek nélkül hamarabb megtalálhatták volna a gyanúsítottakat.”

Ám nemcsak az NBH-nál, hanem a Katonai Biztonsági Hivatalnál is súlyos mulasztások történhettek. A Bajnai-kormány időszakában a honvédelmi tárca még tagadta, ám a 2010-es kormányváltás után lelepleződött, hogy a negyedrendű vádlottat, Csontos Istvánt beszervezte a KBH, folyamatosan kapott feladatokat és adott jelentéseket. Sőt, a 2009. április 22-i tiszalöki gyilkosság után egy hónappal, májusban találkozott KBH-s tartótisztjével is.