„Ti is megszokjátok a szegénységet!”

Ellátogattunk egy magyarországi görög közösségbe, hogy megtudjuk, az itt élők miként vélekednek a hellén helyzetről.

Mondja, az első borús előjeleket már 2008–09 táján érzékelni lehetett, de akkor még senki nem akarta tudomásul venni a valós helyzetet. A mostani krízisben szerinte mindenki nyakig benne van, de a probléma gyökere a politikából, a nem igazmondásból ered. A politikusok lenyúlják a nagy pénzeket, miközben a néppel senki nem törődik.

– Az otthoniak tisztában vannak a magyar helyzettel, kilábalásunkkal a nehéz gazdasági helyzetből, de ha olimpiákban gondolkodnak az itthoni politikusok, gyorsan utolérhetik a görögöket. Osztani, szorozni kell, nem muszáj követni a rossz athéni példát – int Dulasz úr.

Felvetjük, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Agenda 2020 programja épp e rossz példákat kiküszöbölendő született, ám Dulasz urat ez sem győzi meg. Azt mondja, az EU-ból érkező pénzek Görögországban is mindig elfolytak, a beruházásokkal csak pár ember járt jól, a „szegény népnek” nem jutott semmi, miközben az olimpia romba döntötte a gazdaságot.

Az 1946–49 között dúló görög polgárháború elől több tízezer baloldali érzelmű ember menekült Európa „szocialista” országaiba. Görögfalut, a mai Beloiannisz épületeit a magyar állam – akkori áron – 11 millió forintos adományából emelték, maguk a görögök is dolgoztak a házakon. Akkor nagyjából 1900 embert telepítettek le itt. 1954-ben kilencszázan hazatértek Görögországba, ahol 1974 után amnesztiát is hirdettek, így azok is felvehették a görög állampolgárságot, akik „itthon” maradtak. Ma élnek a faluban görög vagy magyar, illetve kettős állampolgárok egyaránt. A kommunikáció folyamatos maradt az otthoniakkal még a szocializmus évtizedeiben is. Ma ezerkétszázan élnek Beloianniszon, közülük az igazi görög már nagyon kevés, jobbára idősebb emberek, akik még 1948-ban kerültek Magyarországra. A vegyes házasságokból születettekkel együtt háromszázan vallják magukat görögnek a faluban, nekik ma már saját templomuk is van, amelyet egy Bécsben élő görög mágnás adományából építettek, az épület bútorait és freskóit pedig görög művészek alkották.

(V. T.)

Bántja, hogy Európa elkönyvelte a görögöket lustának, pedig minden nép közt található rest és szorgalmas, jó vagy rossz ember, példaként Petőfi versét, a Pató Pál urat említi. Úgy látja, az EU-ban sem más a helyzet, Spanyolországban a tartományok épp a minap estek egymásnak, melyikük tüntetett el több költségvetési forrást, de Olaszország sem különb – állítja.

Az elnöknek Athénban, Szalonikiben és Krétán is élnek rokonai.

– Ha beszélünk, felmerül, milyen jó nekünk. Unokatestvérem azt mondta: ti már megszoktátok a szegénységet, mire azt mondtam neki, majd megszokjátok ti is! – meséli a kisebbségi önkormányzati vezető. Miközben a polgármesterhez tartunk, még kifejti: a nép elutasította azt a megszorító javaslatot, amit most Alexisz Ciprasz kormánya a parlament elé terjesztett, s elfogadtatott. Ugyanakkor leszögezi: az biztos, ahogy eddig, úgy tovább nem mehet!

– Bár kettős állampolgárként jogosult vagyok a részvételre, a most zajlott népszavazáson nem járulhattam az urna elé, bizonyára az idő rövidsége miatt – fogad a hajdani pártházból lett könyvtárral szemben álló polgármesteri hivatalban Papalexisz Kosztasz polgármester. Megtudjuk: az itthoniak a népszavazás véleményével egybehangzóan a „nem” pártján álltak, szerintük zsákutca az állandó megszorítások rendszere. A most benyújtott és elfogadott megszorító javaslat azonban minden eddigi döntéssel szembemegy, nem is érti senki.

Mások véleményét sajnos nem ismerjük meg, az újságírókat nem igazán kedvelik errefelé, amióta a 168 óra zsurnalisztái a faluban jártak, és riportjuk köszönő viszonyban sem állt a falu lakói által előadottakkal.

A településvezetőt faggatjuk hát tovább, akitől megtudjuk, az itteniek napi kapcsolatban állnak az óhazában élő rokonaikkal, barátaikkal, így a beloiannisziak tudják, milyen változások következtek be Görögországban. Csökkent hozzátartozóik nyugdíja, és adóval terhelték meg a villanyszámlát.

– Két hétig nyaraltunk nemrégiben Szkopelosz szigetén (a pazar földdarabon forgatták a Mamma Mia! című filmet – a szerk.), kint csak dolgozó embereket láttam. Azt is tapasztaltam, hogy igazából az ott élők sem képesek leszűrni, mi zajlik körülöttük, képtelenek követni a gyors folyamatokat – avat be friss tapasztalataiba a polgármester.

Az ott élők feltették a kérdést Papalexisz úrnak, hogy látjuk mi a görögök helyzetét, amiből szerinte az következik, hogy a kintiek fogódzkodókat keresnek. A hirtelen irányváltásokat nem tudják mással magyarázni, mint azzal: a történtek kőkemény politikai kérdések, hiszen a görögök az EU GDP-jének mindössze két százalékát adják. Amikor ott járt, nem tapasztalt pánikhangulatot, pedig akkor vezették be, hogy csak napi 60 eurót lehet kivenni a pénzjegykiadó automatákból. Sokan azonban értetlenkedtek: mi történik, ha a szigetről el kell utazniuk, esetleg gyógyszert kell venniük, és nem elég rá a hatvan euró?

Beszélgetéseik során az óhazában élők folyamatosan jelezték neki, a görögországiak pozitívan értékelték a magyar kormány IMF-fel szembeni fellépését, mondják: látszik, azért lehetett volna más utat is választani. Nem rejtik véka alá azt sem, hogy nyilvánvalóan nem mehet tovább az élet úgy Görögországban, ahogy eddig. Egyben szkeptikusok is, mi a garancia arra, hogy az új hitel törlesztése tartható lesz, még a legjobb szándék mellett is? Mi lesz, ha nem? Vagy ha változik a gazdasági környezet?

2010 előtt Beloiannisz átélt egy „miniállamcsődöt”, tudjuk meg. Az önkormányzatnak ugyanis akkora adósságállományt kellett kezelnie, hogy húsz alkalommal is csak az utolsó pillanatban menekül meg a hitelezők dühétől. Öt éve azonban sok minden megváltozott: a magyar állam átvállalt majdnem húszmillió forintnyi banki adósságot a községtől, eközben a falu lábra állt, többek között azzal, hogy az iskola fenntartását átadta a Magyarországi Görögök Országos Önkormányzatának, amivel a tanintézmények költségein tudott spórolni.

Érdekes, de a diaszpórában élőkről az anyaország még a legnagyobb krízis idején sem feledkezett meg. A polgármester elmondja, még 2011-ben is kaptak támogatást a görög államtól, továbbá Görögország pedagógusokat küldött a Fejér megyei községbe, akik az általános iskolában oktatnak görögöt vagy görögül más tárgyat. Az általános iskolában egyébként görögöt, angolt és magyart egyaránt tanulnak a diákok.

A polgármesteri hivatal bejárata mellett az uniós és magyar zászló mellett görög és székely is lobogót is fúj a szél, jól megfér egymás mellett minden náció, béke és nyugalom honol. Vendéglátóim mondják, két hete hallottak a faluban egy kezdeményezésről, amit egy Londonban élő görög üzletember indított a Facebookon az óhazában élők megsegítésére. A görögök a nehéz helyzet ellenére még mindig optimistábbak a magyaroknál – nyugtázzák.