A Nyugatnak le kell állnia Magyarország terrorizálásával

Lerántja a leplet a gazdaságilag vezérelt képmutatásáról a magyar közgazdász.

Ennél is helytelenebb a régió vehemens nemzetközi lejáratása a migránskérdésben – írja a szakember. Kiemeli, hogy hazánk idegengyűlölőként való megbélyegzésétől és lefasisztázásától hangos a világ. A nemzetközi hisztéria szintjét a 2012-ben tapasztalhatóval állítja párhuzamba, mikor a sajtóorgánumok és közéleti személyiségek egymásra licitáltak a „rezsimváltásban”, természetesen a demokrácia nevében.

Magyarországot most azért rágalmazzák, mert megpróbálja az uniós szabályok szerint regisztrálni a bevándorlókat. Számtalan tudósítás jelenik meg arról, hogy a rendőrök könnygázt vetnek be, de arról egy sem, hogy a migránsok kövekkel dobálják az egyenruhásokat, ahogyan a francia rendőrök calais-i fellépéséről sincs annyi beszámoló. Magyarországon egyetlen tábort sem borítottak lángba, mint az oly sokszor megtörtént a németeknél. Itt teszi fel gunyorosan a kérdést a szerző, hogy nem kellene-e az európai értékek részét képeznie az objektív sajtónak.

A Közép-Európát ért vádak mind igaztalanok, mind álszentek – húzza alá Hossó Andrea, hozzátéve: a mostani menekülthullám a nyugati hatalmi játszmák eredménye. A közép-európai régió a közelmúltig külföldi uralom alatt nyögött, és nem igazán számít az unió erős emberének. Mégis most az európai szolidaritás nevében felszólítják, hogy osztozzon a kialakult nemzetközi politikai helyzet megoldásának terhében, melynek előidézésében semmilyen szerepet nem játszott.

Ugyanakkor ezt a szolidaritást nehéz felfedezni a régebbi EU-s országoknál. A közgazdász itt megemlíti az osztrák és dán határzárat, valamint hogy a közösség ebben is elengedte a görögök kezét. „Miért köszöni meg Merkel a magyaroknak, hogy megpróbálják regisztrálni a migránsokat, ahelyett hogy hagynák eljutni őket Ausztriába, majd sajnálkozva hozzáteszi, hogy a dublini szabályok továbbra is érvényesek, így a nemkívánatos migránsok mehetnek vissza abba az országba, ahol regisztráltak?” – teszi fel a kérdést Hossó. Így a célországok szépen kiszemezgethetnék a képzett migránsokat, hogy betöltsék az üres álláshelyeket, míg a maradékot meghagynák Közép-Európának, amely különben is „túl homogén” – hívja fel a figyelmet később.

Hossó Andrea hangsúlyozza, hogy Nyugat-Európa évtizedeken keresztül gazdasági és politikai érvekkel megtámasztva ösztönözte a bevándorlást. A dolgozni vágyók nagy száma alacsonyan tartja a béreket, ami lendületet ad a versenyképességnek, ahogyan azt a fősodratú közgazdaságtan előírja. Politikailag pedig könnyebb egy „kevert” társadalommal fellazítani a lejárt szavatosságúnak titulált nemzetállamot, mely szemben áll a globalizált világ, valamint az arctalan, nemeztek fölötti bürokrácia által irányított, számonkérhetetlen EU céljával. A közgazdász felhívja rá a figyelmet, hogy a politikai elit és a média irtózatos erőfeszítései ellenére sem sikerült lenyomni a maszlagot mindenkinek a torkán, ami oda vezetett, hogy 2010-ben maga Merkel mondta ki, hogy a multikulturalizmus megbukott.

A közgazdász felhívja a figyelmet a nyugati politikai elit kétszínűségére, mely learatja a migrációból adódó „főként gazdasági” előnyöket, miközben próbálja elkerülni a társadalmi felhördülést, „szemét a következő választáson tartva”. Így inkább előszedi „az általában könnyen kioktatható” Közép-Európát, mely most kezdi megmutatni, hogy mégis van tartása.

Úgy tűnik, hogy nem tudják elfogadni, hogy Közép-Európa országai maguk válasszák meg migránspolitikájukat. Mintha vissza kellene fizetniük állítólagos ajándékokat – különféle támogatások, bebocsátás az EU-ba – azáltal, hogy elfogadják a törvényeket, amelyeket a „feletteseik” kigondolnak számukra. A valóság azonban az, hogy a régió országainak ilyenfajta tartozásuk sincsen – hívja fel a figyelmet a szakember. A közép-európai országokat geopolitikai és gazdasági okok miatt nyerhettek felvételt az unióba, amihez a szolidaritásnak vajmi kevés köze van. A nyugati országok egy „cordon sanitaire”-re [jelentése itt: ideológiai határ – a szerk.] és egy igen jövedelmező gazdasági játszótérre tettek szert.

Itt az ideje, hogy felfogják végre: ezeknek a jóval szegényebb országoknak egyszerűen nincsen meg az anyagai hátterük ahhoz, hogy megbirkózzanak egy ilyen méretű beáramlással. A szakember felhívja a figyelmet: az, hogy valakinek több pénze van, nem jelenti azt, hogy tévedhetetlen, és nem ad előjogot arra, hogy megszabja másoknak, milyen társadalomban éljenek. Itt felrója az unió szégyenteljes szerepét a srebrenicai mészárlásban is.

Hossó szerint a Közép-Európával és Magyarországgal szemben tanúsított hozzáállás mögött egy sokkal mélyebb és aggasztóbb probléma áll, miszerint az EU képtelen közös stratégiát kialakítani, mivel nincsen egységes identitása és érdeke. Ez azért komoly probléma, mivel egy közös érdekekre épülő európai szövetség a közös érdekünk.

Ezt a célt csak akkor lehet elérni, ha a nyugat-európai vezetők elismerik, hogy az európaiak közös érdekek mentén együttműködő nemzetállamokat szeretnének, nem pedig „kényszerítést”. Be kell látniuk, hogy az EU nem csak északból és délből áll, hanem Közép-Európából is, amelyet egyenlő félként kéne kezelni. Közép-Európa nem kér abból, hogy külső hatalmak – legyen az keleti vagy nyugati – megmondják, hogyan éljék az életüket. Valódi közös európai érdekünk, hogy a nyugat felhagyjon Közép-Európa terrorizálásával – zárja gondolatait a közgazdász.