Velkey György felidézte: az elmúlt másfél évtizedben három ütemben volt jelentős struktúraátalakítás, ágyszámcsökkentés, osztálybezárás. A helyi választások is azt mutatták, hogy az emberek nem viselik már el kórházaik redukálását. Hozzátette ugyanakkor, hogy szakmailag lehetne még apró lépéseket tenni, például évi ezer szülés alatti szülészeteket nem lenne érdemes működtetni.
A fizetős szolgáltatásokról szólva azt emelte ki: nem szabad teljesen kivinni a magánellátást a közellátást végző kórházakból, de időben és térben el kell határolni. Szerinte a közkórházakban a nagyon jó szakemberek, az egyre jobb infrastruktúra és műszerezettség használható volna erre a célra, az így termelődő profitot a közellátásra fordíthatnák, a munkaerőt pedig stabilizálná, mert helyben jutnának pluszforráshoz.
A szükséges változások közül arról is szólt: a szociális ellátások és az egészségügy határterületén való átmeneteken kellene javítani. Példaként említette, hogy Európában Magyarországon a leghosszabb a kórházi kezelések ideje, ami azzal magyarázható, hogy a kórházakból nem tudják időben áttenni a betegeket a szociális ellátásba.
