Megszülethet az első „kétség”-törvény

Kockázatos útra léphet a magyar jogalkotás, ha ma elfogadják öt parlamenti párt képviselőinek önálló indítványát.

Mint arról lapunk többször beszámolt, a Budapesti Ügyvédi Kamarában (BÜK) óriási a fejetlenség azóta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen megsemmisítette a 2014-es tisztújítás eredményeit. A köztestület legitim tisztségviselők nélkül maradt, sőt, a Magyar Ügyvédi Kamara (MÜK) legfőbb szervéből is „kiestek” a fővárosiak. A megbízatásától megfosztott kör – élén Réti László ügyvéddel – most azzal próbálkozik, hogy elfogadtassa azt az ötletet az igazságügyi miniszterrel és az immár csak a vidéki kamarák delegáltjaiból álló országos kamarával, hogy az öt évvel korábban megválasztott tisztségviselők mandátuma „feléledt”. Ha ez így lenne, Réti mostantól nem 2014-es, hanem 2010-es elnökként állna a budapesti testület élén.

A kamarai hatalom megtartását biztosító „feléledés” ötletét azonban az ügyvédi kamarák felett törvényességi felügyeletet gyakorló igazságügyi miniszter eddig nem karolta fel. Trócsányi László ebben a kérdésben mély hallgatásba burkolódzik, míg az országos kamarát vezető Bánáti János ügyében sietett megszólalni és kinyilvánítani, hogy a MÜK tisztségviselőit legitimnek tekinti. Kamarai belső körökből származó információk szerint a legitimációs válsággal küzdő BÜK számára a helyzet rendezésére hivatott miniszter megoldási javaslattal mindeddig nem állt elő.

Múlt pénteken viszont felbukkant a parlament honlapján három ellenzéki képviselő – Bárándy Gergely (MSZP), Lukács László (Jobbik) és Schmuck Erzsébet (LMP) – együttes indítványa az ügyvédekről szóló törvény módosítására. A javaslat szerint ha az igazságügyi miniszter törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva a területi kamara ellen pert indít, és ezzel a kamara bármelyik szerve vagy tisztségviselője döntésének érvényessége vagy létezése „kétségessé válik”, a MÜK az érintettől elvonhatja a közfeladat ellátását, és arra másik területi kamarát jelölhet ki.

Ez sérti a területi kamarák tagjainak önkormányzatiságon alapuló önrendelkezési jogát, hiszen a jogkört elvonják, noha jogerős ítélet nincs arról, hogy jogsértés történt, mindössze „kétség” merült fel. Minden kétséget kizáróan kétséges, hogy egy kétségre – még ha miniszteri kétség is – elvonható-e egy köztestülettől a közfeladatának ellátása, korlátozható-e törvényben biztosított önrendelkezési joga.

A „kétséges” javaslathoz kétségkívül nagyon gyorsan, még aznap csatlakozott a két kormánypárt egy-egy képviselője, Völner Pál (Fidesz) és Vejkey Imre (KDNP), sőt, a hírek szerint az öt frakció abban is megállapodott, hogy házszabálytól való eltéréssel már ma megszavazzák a „kétség”-törvényt. Érdekes módon ennél a – lapunk által megkérdezett jogi szakértők szerint erőteljesen alaptörvény-ellenesnek tűnő – javaslatnál villámgyorsan és kétség nélkül jött létre az összkoalíciós konszenzus azok között a parlamenti képviselők között, akik máskor – még az olyan kiemelkedően fontos nemzeti ügyben is, mint amilyen jelenleg a migránskérdés kezelése – a megállapodás közelébe sem jutnak.

Felmerül tehát a kérdés, vajon milyen erők és érdekcsoportok tudják elérni, hogy a parlamenti képviselők és frakciók ilyen egyöntetűen álljanak ki egy jogszerűségében ennyire kétes ügyben. Mi lehet az a kohézió, ami pillanatok alatt ekkora összeborulást tud előidézni? Mi bírhat olyan erős hatással, ami miatt a Jobbik sutba dobja legerősebb politikai eszközét, azt, hogy az alkotmányosság őreként, a jog és igazság megvesztegethetetlen bajnokaként lépjen fel, és ehelyett a jogbiztonságot alapjaiban megrengető javaslat szekértolójává válik? Miként érhető el, hogy az autonómia, az önrendelkezési jog védelmére oly kényes és érzékeny LMP mindezeket feledje, és zászlóvivője legyen köztestületek önkormányzati jogai – bírósági ítéletet meg nem váró – megcsonkításának, elvonásának?

Bizonyos körülményekből, tényekből lehet következtetni az esetleges válaszokra. A törvényjavaslat alapvetően a – jelenleg Bánáti János által irányított – MÜK-vezetésnek biztosít csaknem teljhatalmat a területi kamarák felett.

Az indítvány egyik benyújtójának, Bárándy Gergely szocialista képviselőnek az édesapja, Bárándy Péter köztudottan évtizedekre visszanyúlóan kiváló kapcsolatot ápol Bánátival. A büntetőterület két „sztárügyvédje” éveken át közvetlen munkatárs is volt, mivel Bánátinak BÜK-elnöksége idején, több cikluson át Bárándy volt a főtitkára. A Medgyessy-kormány és Bárándy igazságügyi minisztersége alatt terjesztették fel Bánátit, és kapta meg a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje állami kitüntetést. A törvényjavaslatot jegyző másik képviselő, a jobbikos Lukács László szintén büntetőügyeket vivő, ismert karcagi ügyvédcsaládból származik, és már ügyvédjelöltként kiérdemelte a Bánáti vezette MÜK kitüntető elismerését, mint az a képviselő honlapján is olvasható.

A javaslathoz utóbb csatlakozott Völner Pál fideszes honatya, aki a napokban várhatóan elfoglalja az igazságügyi minisztérium államtitkári székét. A leendő igazságügyi vezető előterjesztői szerepe azonban rögtön rámutat a helyzet visszásságára. Hol van ugyanis az igazságügyi szaktárca? Miért nem vállalta a jogalkotásért felelős minisztérium az egyébként törvényességi felügyelete alatt álló kamarákra vonatkozó jogszabály szakmai előkészítését, különösen akkor, amikor a legnagyobb területi kamaránál súlyos jogsértések miatt „ex lex” állapot alakult ki? A BÜK körüli helyzetnél látszólag teljes passzivitásba merevedett miniszter és apparátusa szemlátomást asszisztál ugyanakkor a benyújtott képviselői indítványhoz. Teszi mindezt úgy, hogy Trócsányi a beiktatását követően egyértelművé tette, mindent megtesz a szakmai előkészítést kikerülő képviselői javaslatokkal való jogalkotás visszaszorítására. Most azonban eddig egy szava sem volt a saját tárcáját érintő történésekhez. Lehet, hogy ez sem véletlen.

A minisztériumból kiszivárgott információk szerint a benyújtott törvényjavaslathoz a látszat ellenére igencsak köze van a minisztérium melletti műhelymunkának, amiben meghatározó szerepe lehetett Bogdán Tibornak, a miniszter egyik tulajdonostársának a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Irodában. Bogdán, akit a múlt hónapban neveztek ki a – Quaestor-károsultak kifizetéséért felelős – Befektetővédelmi Alap igazgatósági elnökének, más szempontból is kulcsfigurának tűnik. A nyilvános szakmai rendezvényeken Trócsányi miniszteri főtanácsadójaként fellépő Bogdán – a minisztérium honlapjának tanúsága szerint – kiemelt kodifikációs ügyekben látja el tanácsokkal ügyvédi irodai partnertársát. Ezt a munkát Trócsányi 2014. június 10-i miniszteri beiktatásának napjától kezdődően – térítésmentesen, társadalmi munkában – végzi. A Trócsányiék által előkészített számos törvényjavaslat kidolgozásában kulcsszerepet játszó és kiemelt jogalkotási ügyekben gyakorlatilag megkerülhetetlen Bogdán karrierje a rendszerváltás előtti utolsó szocialista kormány idején kezdett felívelni. Az akkor pályakezdő jogász az igazságügyi miniszter Kulcsár Kálmán helyettese lett. Innen is eredhet jó kapcsolata a BÜK élére 2006-ban kerülő Réti Lászlóval, hiszen Kulcsár Réti apósa volt. Bogdán előtt a kamarai belső mag világa amúgy sem ismeretlen, mivel volt egy időszak az életében, amikor kamarai vezető tisztségviselőként maga is segítette e kör munkáját.

Trócsányi ügyvédi irodája azonban más módon is kapcsolódik a BÜK-nél kialakult válsághelyzethez. Mint azt korábban megírtuk, a miniszter másik irodai tulajdonostársa, Nagy Péter látta el abban a BÜK elleni perben a kamara jogi képviseletét, amelynek eredményeként jogsértés miatt a bíróság jogerősen megsemmisítette a kamarai közgyűlési határozatokat. Nagy Péter csak közvetlenül azt megelőzően adta vissza perbeli megbízását a BÜK-nek, hogy társa miniszterré avanzsált. A Nagy– Trócsányi–Bogdán által tulajdonolt ügyvédi irodát a bíróság megsemmisítő döntése is érinti, hiszen az iroda ügyvédei közül többen indultak a 2014-es kamarai választáson, és volt olyan, aki meg is szerezte az áhított tisztséget. A bírósági ítélet azonban minden mandátumot eltörölt.

A pókhálószerű összefonódások között bukkant fel tehát az öt parlamenti képviselő spontánnak tűnő önálló indítványa, mögötte a közigazgatási jogalkotási rend kihagyását még látszólag sem kritizáló miniszterrel. Ugyanakkor érdekes lesz, hogy mit szól majd ehhez a közigazgatási utat megkerülő jogalkotáshoz az az országosan több mint nyolcezer kamarai tagot számláló ügyvédtársadalom, amelyet ezzel a lépéssel teljes mértékben kihagytak a törvényjavaslat – egyébként kötelező – szakmai egyeztetéséből.

Többen – még kormányoldalról is – igyekeznek úgy beállítani a problémát, mintha az ügyvédek kicsinyes belháborújáról, hatalmi harcáról lenne szó. A szakma szerint azonban a BÜK körül kialakult helyzet lényege a törvények betartásának és a bírósági ítéletek végrehajtásának megkövetelése. A mostani törvényjavaslat azonban erre nem nyújt megoldást, ám messze túlmutat az ügyvédség problémáin, és valamennyi autonóm köztestület önrendelkezési jogát veszélyeztetheti a jövőben.