– Két módszerrel lehetne elérni, hogy több áldozatkész adományozó legyen. Az egyik a szolidaritás felébresztése, a másik a megfelelő anyagi ráfordítás. A donációs folyamat és a szükséges vizsgálatok elvégzése ugyanis időbe és pénzbe kerül – mondta Masszi Tamás.
A professzor arra is kitért, a köldökzsinórvér és csontvelő mellett a technológia fejlődésének köszönhetően egy gyógyszeres kezelés után mára az áramló vérből is kiszűrhető az őssejt. Ha valaki donornak jelentkezik, meg kell vizsgálni nála azokat a fehérjestruktúrákat, amelyek az átültetést jellemzik, ezeknek legalább 27 milliárd variációja ismert. A vizsgálatra azért van szükség, mert ha egy idegen embertől kap valaki őssejtet, akkor szükség van azonosságokra ezekben a génekben. E nélkül kilökődhet az őssejt, vagy a hatására a beteg szervezete megtámadhatja saját magát. Ennek enyhe, de nagyon súlyos formája is lehet – fejtette ki. Jelenleg a világon körülbelül huszonhétmillió ember hajlandó elvégeztetni a beavatkozást, a donáció minden esetben névtelenül zajlik.
Masszi Tamás úgy véli, a tudományos vizsgálatok folyamatosan lázba hozzák a kutatókat, néhány futurisztikus gondolat szerint az őssejt az, ami gyógyírt jelenthet számtalan súlyos betegségre. Ugyanakkor tény, hogy napjainkban ennek nincs tudományos bizonyítéka. Jelenleg az őssejteket főleg a rosszindulatú vérképzőszervi betegségeknél (például heveny vagy krónikus leukémia, limfóma, plazmasejtes daganat) alkalmazzák. Budapesten 1984-től 2015-ig 2300 őssejtátültetést végeztek.
A bonyolult beavatkozás többnyire sikeres, bár a betegség előrehaladottságától függ a hatékonysága. Tény azonban, hogy a páciensek fele, kétharmada meggyógyítható egy ilyen kezeléssel olyankor is, mikor már semmi más nem használna. Érdekesség az őssejtterápia kapcsán, hogy a transzplantáció hatására egy új immunrendszer jön létre, ezért a szervezet immunmemóriája lenullázódik, ennek következtében az összes kötelező oltást újra meg kell kapnia a betegnek ahhoz, hogy ismét védetté váljon.
