Jelentősen alábecsülik a pedagógusok az iskolai erőszak gyakoriságát, miközben a diákok ötöde szerint maguk a tanárok is rendszeresen lépnek fel bántalmazóan – derül ki Buda Mariannak, a Debreceni Egyetem neveléstudományi intézete oktatójának iskolai agresszióról készült tanulmányából. A dokumentumban hivatkozott, felső tagozatos diákokat vizsgáló, reprezentatív kutatás szerint a diákok között az agresszió verbális formái a leggyakoribbak („kinevetik, lehurrogják a másikat, beszólogatnak”), a gyerekek ugyanakkor ezt tekintik legkevésbé súlyosnak. Általános tendencia, hogy a virtuális térben elkövetett, illetve a fizikai bántalmazást (ezen belül is főként a tulajdon elvételét) tartják a legsúlyosabb problémának.
A bántalmazás körébe legtöbben a sértegetést, erőszakoskodást, zaklatást, megalázást és terrorizálást sorolták. Érdekes módon a kirekesztést csak a diákok harmada ítélte súlyos problémának. Az Oktatáskutató és -fejlesztő Intézet (OFI) jóvoltából készült, háromezer tanuló megkérdezésén alapuló felmérés kimutatta, hogy bár a zaklatók szociális háttere nagyon változatos, egy adott közösség normái, konfliktuskezelési képessége és szociális intelligenciája mégis befolyásolja a zaklatást. Így például a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokban, amelyek többnyire a legjobb képességű és szociálisan legkedvezőbb helyzetű diákokat nevelik, szignifikánsan alacsonyabb az áldozatok száma, mint a „hagyományos” általános iskolák megfelelő évfolyamain. Ez persze nem jelenti azt, hogy itt nincs zaklatás, de mértéke alacsonyabb, és a formái rejtettebbek – írja a tanulmány, amely szerint az alternatív iskolákban több diák értett egyet azzal az állítással, hogy „valakinek szólnia kellene a tanárnak, ha bántanak valakit.”
A hivatkozott kutatás megállapította azt is, hogy a diákok szerint a tanárok főként – az amúgy leggyakrabban előforduló – társas verbális bántalmazás felett szoktak szemet hunyni, miközben a gyerekek erőteljesebb büntető magatartást várnának el tőlük. Kiderült továbbá, hogy a pedagógusok jelentősen alábecsülik a zaklatások előfordulásának gyakoriságát, ugyanakkor a konkrét eseményeket súlyosabbnak ítélik, mint a diákok. A tanárok és a diákok egyébként más-más okot vélnek felfedezni az iskola falai között előforduló zaklatások mögött: míg a tanárok szerint ezek alapvető oka a bántalmazott diák mássága, a diákok úgy vélik, a háttérben sokkal inkább a csoportnyomás húzódik meg. – Ez azt jelenti, hogy a diákok reálisabban látják a folyamatokat a tanároknál – emeli ki a tanulmány, amely szerint azért is fontos, hogy a bántalmazást már általános iskolás korban megpróbálják visszaszorítani, mert a középiskolában már jóval kevésbé hatékonyak a különféle megelőző programok.
A kutatás meglepő eredményt mutat a tanári agresszióról is: eszerint a diákok 20 százalékának legalább heti gyakoriságú tapasztalata van különböző bántalmazó tanári viselkedésekről, illetve arról, hogy a pedagógus durva, esetleg megalázó kifejezéseket használ. A tanárok viselkedését a témában készült korábbi kutatás is vizsgálta már: a 2009-ben végzett, középiskolákra fókuszáló felmérés azt mutatta ki, hogy a diákokhoz hasonlóan a tanároknál előforduló agresszió is intézménytípusonként eltérő. Eszerint a szakiskolák tanárai magasabb szintű agresszióval jellemezhetők, mint a gimnáziumban tanító pedagógusok. Ugyanez igaz a diákokra is: a legtöbb zaklatásról a szakiskolások, a legkevesebbről a gimnazisták számoltak be.
Korábban megírtuk: az iskolai bántalmazás megelőzésére és csökkentésére az OFI év elején egy honlapot is létrehozott. Az Iskolai Konfliktus-tudásközpont nevű portálon nemcsak szakirodalom, kutatások, de konfliktuskezelésben élen járó iskolák elérhetősége is megtalálható. Lapunk információi szerint az elméleti segítség nemrég végre konkrét gyakorlatokkal is kiegészült, a tanácstalan pedagógusok így már ingyen letölthetnek a honlapról játékos, beszélgetős feladatokat, helyzetgyakorlatokat, amelyeket osztályfőnöki órán vagy más csoportfoglalkozáson bevethetnek az iskolai zaklatás megfékezésére.
