Közben hiába másfélszereződött meg a magyar orvostanhallgatók száma az elmúlt 10 évben, érdemben nem tudott változtatni a tendenciákon a lap szerint: például ezalatt 24 szív- és 45 érsebész távozott, itthon összesen 40 és 100 hasonló végzettségű doktor maradt.
A vonzó bér sem elég vonzó, a szegedi egyetemi klinika sürgősségi ellátó helyére hatezer forintos óradíjért sem találnak szakorvost, és több százezer magyarnak egyáltalán nincsen háziorvosa.
Ugyanakkor Nyugaton továbbra is magas fizetésekkel várják az orvosokat,hiszen olcsóbb átcsábítani, mint kitaníttatni őket, ezzel viszont a szegényebb országok kerülnek nehéz helyzetbe.
A megoldáshoz nem elég az államilag finanszírozott orvostanhallgatói helyek növelése, ezzel ugyanis csak a nyugatiak orvosellátását biztosítanánk, miközben a magyar egyetemek a jól fizető külföldi hallgatókra kezdtek ráállni, így a négy ilyen képzést biztosító intézmény 9000 hallgatója, az összes tanuló fele külföldi, akik évente 20 milliárd forintnyi tandíjat fizetnek ezért.
Emellett a magyarokat visszatarthatja a hatévnyi „röghöz kötés”, illetve a gyakorlati oktatás gyengélkedése – írta a lap. Bár nemrég Palkovics László felsőoktatásért felelős államtitkár 70 milliárdos fejlesztést említett, amiből bővítenék a képzési kapacitásokat, többek között kialakítanának újabb úgynevezett skill-laborokat, ahol szimulációs babákon gyakorolhatják az orvosjelöltek a gyógyítás mesterfogásait. A kormányzati tervek szerint az összegből újabb gyakorlóhelyeket – kórházakat, háziorvosi praxisokat – is bevonnának a képzésbe. Azonban szükség lenne az orvosoktatók számának növelésére is, hiszen ez is a gyakorlati oktatás egyik gyenge pontja, ahogy a Magyar Akkreditációs Bizottság jelentése is megerősítette, ennek főként az alulfizetettségük az oka.
